*

SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Legalább ezerhektárnyi termőföldet borít vörösiszap Kolontár térségében. Az élővilág mellett több száz ember megélhetése, jövője is veszélybe került, és a helyreállítási lehetőségek terén kérdésből jóval több van, mint válaszból. Nem tudjuk, milyen stratégiát követ a kormány a későbbi mezőgazdasági termelés szempontjából; nem ismert, hogy mekkora kártérítésre számíthatnak a földből élők, és mikor fognak pénzhez jutni; illetve nem vagyunk tisztában a környezetbe került veszélyes anyagok rövid és hosszú távú hatásaival, így azzal sem, hogy egyáltalán indokolt-e az itt termesztett növények szennyeződésétől tartani. Mindenesetre valószínűnek tűnik, hogy élelmiszer-termelésre a terület egy ideig nem lesz alkalmas, ipari növények termesztésére viszont a szükséges elővigyázatosság mellett megfelelő lehet.

Kérdés, hogy a kormány számára valóban elsődleges szempont-e a helyi gazdaság és az arra épülő helyi társadalom újjászervezése. Az eddigi hírek alapján úgy látjuk, hogy elsősorban a fás szárú energiaültetvények létrehozását célzó programok kapnak prioritást, holott az energiaerdő-gazdálkodásnak helyben nincsenek meg a feltételei; hiányzik hozzá a szakértelem, a géppark és a hosszú távra tervezni képes tőkeerő, amelyekre támaszkodva a gazdák ki tudnák várni, amíg az erdő termőre fordul. A helyi termelési kultúrához sokkal jobban illeszkedne a lágy szárú energia- és ipari növények termesztése, és ennek gyors előkészítése elejét veheti a parlagfű tömeges elszaporodásának is.

A lágy szárú évelő energianövények alkalmasak helyi, kis léptékű biogáztermelésre is, amelynek segítségével elektromos áram termelhető, a melléktermékként keletkező hő helyben felhasználható, valamint a megmaradt fermentum a tápanyag-utánpótlásban is hasznosítható. Mindez a gazdálkodók számára gyorsabb és egyben fenntartható gazdasági hasznot biztosít, amely a támogatásoktól való, illetve piaci függőségüket is jelentősen csökkenti.

Kérdésünk tehát, hogy kinek a problémáit szeretné megoldani a kormány a helyreállítás során. Ha az erőmű- vagy az energiafűz-szaporító lobbiét, abból a vörösiszap-tározó térségében élőknek kevés hasznuk lesz. Tudni szeretnénk, hogy az állami forrásokból finanszírozott segítségnyújtás során figyelembe veszik-e majd a helyi közösségek érdekeit, és megpróbálják-e megtalálni azokat a módszereket, amelyek gyorsan és fenntartható módon orvosolják azt a környezeti és gazdasági krízist, amelyet az iszapkatasztrófa okozott.