*

KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is engedjék meg, hogy megköszönjem, hogy egy héttel ezelőtt megválasztottak a kolontári vörösiszap-katasztrófát vizsgáló bizottság elnökének. Bizalmukat azzal szeretném megszolgálni, hogy mihamarabb megkezdjük a katasztrófa feltárására irányuló munkánkat. A bizottság a héten szerdán megtartja alakuló ülését, és ezzel végre - a katasztrófa után mintegy 70 nappal - az érdemi munka is elkezdődhet az okok kivizsgálására.

Érdemes azonban mindenekelőtt kicsit a kulisszák mögé beleskelődnünk, hogy mi is vár ránk a következő hónapokban. Magáról a katasztrófáról és közvetlen következményeiről rengeteget hallhattunk mostanság a médiában. Engedjék meg, hogy ehelyett inkább visszamenjek kicsit az időben, egészen 1995-ig, a Bakonyi család áldásosnak nem éppen nevezhető tevékenységének kezdetéig. Hamarosan az is kiderül, miért teszem ezt.

Bakonyi Árpád hobbija saját bevallása szerint a környezetvédelem. Félek azonban, hogy ez a hobbi túl sokba kerül nekünk, adófizető magyar állampolgároknak. Példaként hadd említsem, hogy a Bakonyi által vezetett Nitrokémia Zrt., a Tatai Környezetvédelmi Kft.-vel karöltve a Simontornyai Bőrgyár 800 milliósra becsült kármentesítését 9 milliárd forintért szerezte meg - nyilván ezt is a hobbi részeként. 1995-ben Horn Gyula felkérte az akkor munkanélküli vegyészmérnökként éppen ráérő Bakonyi Árpádot, hogy a Hungalu Rt. élén vezesse le a magyar alumíniumipar teljes privatizációját. Az eredmény ismert. A becslések szerint a több tíz milliárd forint értékű trösztöt tízfelé szabdalva kótyavetyélték el, kevesebb mint 2 milliárd forintért. Az új tulajdonosok közül dominánsan két család volt csak jelen az üzletágban, a Bakonyi-klán és a Gyurcsány-Apró-klán. Mindeközben persze Bakonyi és Gyurcsány urak az ország leggazdagabb embereinek rangsorában igen előkelő helyre emelkedtek.

Hogy mindez becsületes úton történt-e? Engedjék meg, hogy ez ügyben egy klasszikust idézzek: "Mi az, hogy? Nagyon is!" Ennek jegyében az Ajkai Alumíniumipari Kft. 1,2 milliárd forintos becsült értéke helyett 10 millió forintért kapta meg az Inotai Alumínium Kft.-t, amely a MAL jogelődjének tulajdonában volt. A vételár megállapításánál környezetvédelmi kötelezettségekkel csökkentették a cég piaci értékét, amely kötelezettségeket az iparágat bezsebelő elvtársak a mai napig sem teljesítettek.

Mindez nagyban hozzájárulhatott azon katasztrófa bekövetkezéséhez, amely minden magyar embernek kárt okozott, de tíz ottani ember haláláért is felelős. Ezért pedig nincs bocsánat.

A gátlástalan rablóprivatizáció a mai napig biztosítja a Szocialista Párt pénzügyi és gazdasági hátterét, egyben hozzásegítette őket ahhoz, hogy akaratunk ellenére még mindig a parlament padjait koptassák. De kérdem én, mikor lesznek végre az elvtársak cellatársak is egyben. (Szórványos derültség a Jobbik padsoraiból.) Ahogy a Jobbik azt már a választási kampányban is ígérte, megkezdjük végre a valódi elszámoltatást: 20 évet a 20 évért!