*

GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, alelnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Sokféle megközelítést láttunk ennek a törvénytervezetnek a bevezetése kapcsán. Azt érzem, azt gondolom, úgy, ahogy az korábbi törvénytervezetek vitájánál is igaz volt, ez is a nemzeti együttműködés jegyében zajlik: nagyon sok egyeztetés nem történik, nagyon sok véleménykikérés nem történik, az érdekeltekkel, vagy épp a nem direkt, hanem indirekt érdekeltekkel gyakorlatilag elfelejtenek beszélni azokról a dolgokról, amiket törvénytervezetként behoznak a Parlament falai közé. Nyilván lehet ezt így csinálni, ezt tették számos törvénytervezettel az elmúlt időszakban, akár a magán-nyugdíjbiztosítási megtakarítások kérdéskörével is, amikor gyakorlatilag einstandolták azokat a forrásokat, amelyek hosszú évtizedes megtakarításokkal párosultak, sőt a zsarolást sem nélkülözték a kijelentések a "fejhez tett pisztolyokkal", vagy "adod a pénzed, vagy veszted az életed, mert hiszen akkor nem lesz majd nyugdíjad". Tehát a nyugdíjtípusú kérdések kapcsán szeretném felemlíteni azokat a kérdéseket, amelyek szervesen összekapcsolódnak, egymást kiegészítő jelleggel jelennek meg a törvénykezés tárában.

Persze, azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy e folyamatok kapcsán a szándékok gyakorlatilag mindig felülírtak mindent. Ha voltak törvények, amelyek szabályoztak, de a szándékok mások voltak, akkor természetszerűleg törvényeket változtattak. De ha adott esetben a törvények sértették az alkotmányt, akkor nem a törvényt akarták az alkotmányhoz illeszteni, hanem az alkotmányt változtatták meg, ha jól emlékszem, az elmúlt félévben nyolcszor. Ez elég durva szám egy alaptörvény változtatása kapcsán. Ha pedig az alkotmány változtatásával kapcsolatban bárkinek kifogása volt, akinek kifogása lehetett - mondjuk, az Alkotmánybíróságnak -, akkor önök csorbították az Alkotmánybíróság jogkörét, hatáskörét. Ha netalántán a nép, az istenadta nép - ahogy szokták mondani - véleményt akart volna alkotni bizonyos kérdésekben, akkor olyan szabályozási rendszert próbálnak és próbáltak kitalálni, ami gyakorlatilag korlátozta, korlátozza az embereket abban, hogy akár népszavazás keretei között is viszonyulhassanak bizonyos kérdésekhez, mondjuk olyanokhoz, amelyek 3 millió ember dolgát, sorsát, jövőbeni kérdését érintik.

Szóval, azt akarom mondani, hogy a nemzeti együttműködés jegyében zajlanak ezek a folyamatok. De ha ez a nemzeti együttműködés, akkor nagyon nagy bajban van Magyarország. Nagyon nagy bajban van, mert mindezt kiegészítve azt is hozzá kell tenni, hogy akkor - talán még emlékeznek rá -, amikor a jogos jussukat kellett volna, hogy megkapják a nyugdíjasok ebben az esztendőben, hiszen a gazdaság termelőképességéből, az inflációból és egyéb más adatokból számítottan mindig van egy korrekció, s ha az emlékképeim nem csalnak meg, akkor ebben az évben 1,1 százalékos mértékű korrekciót kellett volna biztosítani a nyugdíjasoknak, ezzel szemben, ha jól emlékszem, 0,6 az az érték, az a nagyságrend, ami visszaköszön, és még ennek a bázisalapúsága és minden egyéb másnak a beszámítása is megkérdőjelezhető. Magyarul azt akarom mondani, hogy ott is 10 milliárd forintos nagyságrendet vettek el a nyugdíjasoktól. Egyébként ennek a törvénytervezetnek a kapcsán is meggyőződésem, hogy a jövő fogja igazolni, hogy több tíz milliárd forintos nagyságrendet vesznek el a nyugdíjasoktól, vesznek ki a nyugdíjasok zsebéből. Majd mondom, hogy miért, hogy mire alapozom mindezt.

Tehát semmit - mondhatom talán így is - senkivel nem egyeztetnek. Az alkotmányosságot, nyugodtan merem mondani, szinte semmibe veszik, újból és újból sarcokat vetnek ki. Mire alapozom ezt? Hát csak ennek a törvénytervezetnek a kapcsán is önök tesznek ígéreteket, de amikor az ígéreteket teszik, akkor soha nem mondják azt, hogy persze ez nem úgy fog majd megvalósulni, hogy van egy jó kormány és annak a működéséből fakadóan források születnek, hanem majd kivetünk újabb adókat, újabb terheket. 9,5 százalékos mértékű volt a munkavállaló által megfizetendő járulék mértéke.

Önök ezt most 10 százalékra emelik. Ez a fél százalékpont nem tűnik soknak, de bizony nagyon sok, 35-40 milliárd forint egy adott esztendőben. Sarcolnak. (Babák Mihály: Bagoly mondja verébnek. Ti fojtogattátok az országot!) Sarcolnak, és a kivetett sarcoknak csak egy részét, csak egy szűk részét fogják majd ahhoz a kérdéskörhöz illesztetten felhasználni, amiről beszélnek. És mi van a többivel? Hová kerülnek ezek a pénzek? Hová? Elveszik az emberektől, és nem is arra fordítják, amiről beszélnek. Azt gondolom tehát, hogy gyakorlatilag az újabb sarcok kivetése az emberek becsapásával párosul.

Hozzáteszem, lépésről lépésre mást tesznek, mint amit mondanak. Az utca embere ezt úgy mondja, hogy hazudnak. Igen, lépésről lépésre mást tesznek. Mást tesznek, mert annak idején, emlékezzenek csak vissza, a magán-nyugdíjpénztári megtakarításoknál az első kinyilatkoztatások miről szóltak. Arról szóltak, hogy átmeneti időszakra, 14 hónapra felfüggesztik az átutalásokat. Utána a következő lépések miről szóltak? Arról szóltak, hogy nem tudjuk, hogyan fogjuk majd visszatéríteni, a hozamok tekintetében mi lesz a kompenzáció. A következő lépések miről szóltak? Arról, hogy nem is biztos, hogy ez a szándék, lehet, hogy a második pillér kérdésessé fog válni. A következő lépések miről szóltak? Arról, hogy meg kell szüntetni a második pillért. Azt követőleg, hogy ha és valaki nem utalja át, nem lép vissza az állami nyugdíjkassza keretei közé, akkor ne is számítson arra, hogy a befizetett munkaadó általi 24 százalékot követően ő haszonélvezője lehet majd a nyugdíjának. A saját jussa nem jut el hozzá, amit ő és őutána fizet be a munkáltató.

Szóval, lépésről lépésre, csúsztatva, az igazságot nem elismerve, nem kimondva, nyugodtan mondom, hazudva haladnak előre ezekben a dolgokban. (Moraj a Fidesz soraiban.) És úgy teszik mindezt, hogy példaként a nyugdíjkasszából kivesznek több száz, 400-600-900, attól függ, milyen számítási módokat alkalmazunk, ahhoz illesztetten, hogy milyen időszakokat veszünk alapul, milliárdos nagyságrendeket. Ezek azok a pénzek, amelyek soha, ha egyszer a folyó költségvetés keretei között elköltik, soha nem fognak visszakerülni. Az a nyugdíjak tekintetében már nem fog hasznosulni, az az emberek kárára fog történni. Önök nem az emberek hasznára, hanem az emberek kárára cselekszenek.

Azt mondták annak idején, hogy ha van egy olyan kormánya ennek az országnak, amelyik hiteles, akkor ennek az az eredménye, hogy Magyarországnak mintegy 400 milliárd forinttal kevesebb kiadása lesz majd az elkövetkezendő időszakban. Egyszerűen azért, mert a terheink után fizetendő kamatköltségek majd ilyen mértékben fognak csökkenni. És közben mi történt, mi történt, kedves képviselőtársaim? Az történt, hogy Magyarországon nagyjából háromszor majdnem beborították a forintot, megbuktatták majdnem a forintot. Emlékeznek? Volt már 220 felett is a svájci frank. (Dr. Soltész Miklós: Sőt, volt már 300-nál is!) Hogyne, persze! A válság időszakában volt ettől rosszabb is a helyzet, csak most nem a válság intenzív időszakát éljük.

Önöknek az a dolguk, az lenne a dolguk, hogy egy ilyen helyzetben stabilizáljanak, és a fejlődés alapját szolgálják. Nem ezt teszik. Önök önös hatalmi érdekekből fakadóan olyan helyzeteket szülnek, amelyek az emberek kárára vannak. Magyarra fordítva a szót, nem 400 milliárd forint hasznot hajtottak, hanem összességében körülbelül ugyanilyen nagyságrendű kárt okoztak, és nem véletlenszerű ennek a folytatása. Hogyha kárt okoztak, akkor meg kell találni a forrásokat arra vonatkozóan, hogyan és miképpen tudják megteremteni annak érdekében, hogy gyakorlatilag fenn tudják tartani a működés mechanizmusát.

Ugye, emlékeznek arra is, hogy csináltak egy olyan költségvetést, amely költségvetés keretei között egykulcsos, 16 százalékos személyi jövedelemadó-rendszert fognak működtetni januártól. Emlékeznek arra is, hogy ez több száz milliárd forintos, 400 milliárdot megközelítő nagyságrendű, olyan típusú kiadást jelent, ami gyakorlatilag a tehetős emberek zsebébe vándorol, miközben azok az emberek, akik az átlagbér alatt és az átlagbér környékén keresik a jövedelmüket, azok az emberek gyakorlatilag semmivel nem járnak jobban, sőt adott esetben néhány ezer forinttal rosszabbul majd. Erre mondják önök, hogy kompenzálják és kiegészítik, akkor meg azt mondom a következő mondatomban, hogy ha kiegészítik, és ugyanígy kapnak, akkor reálértékben, vásárlóerő-értékben kevesebb lesz, mert infláció lesz jövőre is.

Kevesebb lesz az a pénz még így is a kezükben, mint amit egyébként elkönyvelhetnek, miközben a tehetősek szintjén, ott, és ahol mondjuk, 500 ezer forintos nagyságrendű jövedelmet könyvelhetnek el adott esetben emberek havonta, ott 40 ezer forinttal több nettó jut majd a zsebekbe, ott, ahol mondjuk, 2 millió forintot könyvelhetnek el havonta, ott pedig 340 ezer forinttal fog nettóban több jutni a zsebekbe. Gondolom, önök sem gondolják komolyan, hogy ez a társadalom széles rétegét, a nyugdíj előtti vagy épp a nyugdíjasok bázisát segíti a megélhetés tekintetében.

Nem akarok cinikus lenni, de mondhatnám azt is, nézzük meg a kormány tagjait, hogyan érinti a kormány tagjait ez a történet. Ez a történet úgy érinti, egyébként az országgyűlési képviselőket sem érinti rosszul, ők is a számítások szerint, mondjuk, 100 ezer forinttal többet fognak elkönyvelni nettóban, de a kormány tagjainál ez 150 és 500 ezer forint közé esik, hogyha a gyermektámogatás pénzeit is hozzávesszük. Magyarország miniszterelnöke, hogyha igazak a számítások, akkor 450-500 ezer forinttal fog havonta nettóban többet keresni? Rendben van ez így? Jól van ez így? Ez az az út, amit járni kell?

Szóval, azt akarom mondani, ezek mind-mind szervesen és szorosan összefüggő kérdések, hogy meggyőződésem szerint nem ez az út, amit járni kell. Már csak azért sem, mert azért, hogy ilyen kiadásokat lehessen tenni, azért azt is megteszik, hogy az emberekre áthárított, kivetett adókat ültetnek rá. Emlékezzenek a bankadóra, közben arra is emlékezzenek, eltelt néhány hónap, hogy mondjuk, a folyószámla-vezetési díjak változtak-e vagy nem. Emlékeznek különadókra akár az energiaszektorban, akár a kiskereskedelemben a távközlés kapcsán. De ha nem a különadókról beszélek, akkor megint visszatérhetnék, emlékeznek az elkobozni kívánt magán-nyugdíjpénztári megtakarítások 1700-3000 milliárd forintos nagyságrendjére, amit folyó kiadásokra kívánnak felhasználni.

S mindezt miért s kikért teszik? Az előbb mondtam, nem a társadalom messze többségéért, nem: a tehetősek szűk köréért. Ehhez teszik azt ma, amit mondtam, hogy elkoboznak, hogy zsarolnak. Ehhez teszik majd holnap azt, hogy netán hozzá akarnak nyúlni az emberek folyószámláihoz? Ehhez teszik majd holnapután azt, hogy akár ingóságokat vagy ingatlanokat akarnak elkobozni, mert valamiből fedezni kell a folyó kiadásokat? Meddig mennek el, s hogy gondolják, hogy ez az emberek érdekét szolgálja?

Hogyha nem ebbe az irányba akarok menni, hanem tételesen, mondjuk, a mostani törvénytervezet fonákjaival akarok foglalkozni, akkor mondok ehhez illesztetten is néhány gondolatot. Ígéreteket szajkóztak, mint ahogy mondtam, 40 év jogosultsági idő után elmehetnek a hölgyek, de azt nem mondták, hogy közben sarcolnak. Említettem, említettem, ez a sarc, ez a 9,5-ről 10 százalékra való járulékemelés 35-40 milliárd forintot jelent. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Említettem azt is, hogy nagyon sok számítás alapozza meg. Az önöké természetesen nem, mert eddig nem is volt, a tegnapi nap ütötte fel először a fejét, hogy igazából ezen peremfeltételek keretei között 4-6, maximum 8 ezer ember az, aki érintetté válhat. Önök most 24-ről beszélnek, mert visszafelé számolnak. Fél százalék mit jelent? 35-40 milliárdot, hát akkor úgy kell számolnunk, hogy annyi ember legyen érintett, mint amennyi elviszi ezt a járuléknövekedésből származó bevételt. Szeretném jelezni, egy év múlva térjünk vissza, nézzük meg, hogy mennyien is voltak érintettek, mibe is került ez, és akkor meglátjuk, hogy az a járuléktöbblet, amit önök kivetettek, annak milyen hányadát vitték el más irányba. Megint csak hogyan, s hol csapták be az embereket. Azt is szeretném elmondani, hogy miközben bért fagyasztanak be, miközben emberek sokaságát rúgják ki, aközben teszik mindazt, amiről beszélek, hogy a tehetőseket kedvezményezik mások kárára, rovására.

A nők és a férfiak: a nők és a férfiak ebben a kérdésben miért különböznek egymástól? A diszkrimináció, az alkotmányosság keretei közötti kérdések azok itt nem sértik az önök gondolkodását? (Moraj a Fidesz soraiban.) Nem, valószínű, nem sértik, merthogy a törvénytervezetben fel sem vetik annak a kérdéskörét, hogy mondjuk, 40 év szolgálati idő után bárki Magyarországon nyugdíjba mehessen. Azt gondolom, ez egy hibás logika. Azt gondolom, az is hibás, hogy a hölgyek viszonylatában a nők és a nők között is különbséget tesznek. Különbséget tesznek egyszerűen annak okán, hogy a szolgálati idő számítása tekintetében rengeteg olyan tétel van, amelyet önök nem hajlandók befogadni, nem hajlandók alapul venni.

Az alacsony iskolai végzettségű hölgyek gyakorlatilag kedvezményezettjei ennek a történetnek azokkal szemben, akik a tudás megszerzésére energiát fordítottak. Hiszen nem ismerik el sem a szakmunkás időszak, sem a felsőoktatás rendszerében töltött időtartamot a számításnál. Nem ismerik el, mert a szolgálati idő számításánál különbséget tesznek. Különbséget tesznek, úgy, ahogy mondtam, a szakmunkástanulók vonatkozásában, a felsőfokú képzés tekintetében, a munkanélküli-ellátás időszakában töltött időtartam vonatkozásában, az ápolási díj keretei között töltött időszakban vagy épp a táppénz vonatkozásában is. Azt gondolom, ami után nyugdíjjárulékot fizettek az emberek, az ilyen értelemben különbségtétel tárgya nem lehet. De önök mégis azzá teszik. Hol van akkor a konzekvencia? Hol van akkor az a fajta törvényesség, hogy ha valami után megfizették a nyugdíjjárulékot, akkor az a szolgálati idő számítás alapját is képezze?

És másfajta különbségeket is lehet tenni. Ugye, tudják nagyon jól, hogy ebben a kis országban, 93 ezer négyzetkilométeren óriási különbségek vannak. (Babák Mihály: Kik idézték elő? A bolsevikok.) Azt is tudják nagyon jól, hogy egészen más egy budapesti, egészen más egy fejlett régióbeli és egészen más egy hátrányos helyzetű térségben élő hölgy helyzete. Egyszerűen azért, mert a munkához való hozzájutás lehetősége is más. (Babák Mihály: Ti csináltátok.) Egyszerűen azért, mert azokban a térségekben hosszú éveken keresztül emberek sokasága nem tud, nem tudott munkához jutni. Mindegy, hogy milyen színe volt a kormányoknak. (Csöbör Katalin: Egyáltalán nem mindegy.) És akkor, ha ezt alapul vesszük, nyilvánvaló, hogy a hátrányos helyzetben élő emberek további hátrányokat kell hogy elszenvedjenek.

De hát ez az önök filozófiájába belefér. Folyamatában mindig a rászorultakat sodorják félre. (Talabér Mária: A napirendről kellene beszélni.) Mindig azokra helyeznek újabb terheket, mindig a tehetőseket emelik ki, és mindig a rászorultak azok, akikre nem fordítanak sem időt, sem energiát, sem odafigyelést. (Babák Mihály: Nyolc év alatt ti így csináltátok, ezért ment tönkre az ország.) Azt gondolom tehát, hogy az, amit önök tesznek, összességében nem más, mint a sarcok kivetésével, a befolyt pénzek fel nem használásával kapcsolatos tisztességtelen tevékenység. Szemfényvesztés és kábítás az, amit önök csinálnak, és teszik ezt mind úgy, hogy közben nem is akarják a parlament falai között, mondjuk, ezen típusú kérdéseket nyilvánosság előtt megvitatni. Például a tegnapi napon is. (Talabér Mária: Kivonultatok. - Soltész Miklós: Focimeccset néztetek.) Nyilván akkor is, amikor a különféle nyugdíjakat érintő törvények kapcsán azt tették, amit tettek. (Derültség, közbeszólások a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.)

Nevetséges az, hogy úgy nyújtanak be ilyen fajsúlyú törvénytervezeteket, hogy előtte lévő nap találkoznak a képviselők azzal, amiről másnap, mondjuk, végszavazniuk kell. Tudják, ez a parlamenti képviselők semmibe vétele, a munkájukra való igény nem tartás. Hát önöknek a kormánya, a nemzeti együttműködés kormánya ezt teszi. (Babák Mihály: Nem tartották be a munkaidőt, elmentek meccset nézni.) Azt kell mondjam mindezek ellenére és mindezekkel szemben, hogy egyrészt a szolgálati idő számításában való különbségtétel, másrészt a diszkriminációs elv, harmadrészt a sarcok kivetése és a pénzek fel nem használása alapján ez a törvénytervezet az a törvénytervezet, amely semmiképpen nem támogatható.

Hogy hiheti el bárki, hogy bármi, amit önök tesznek, akik a törvényt nem tartják szem előtt, akik újabb terheket vetnek ki másokra, főleg a rászorultabbakra, akik elkoboznak és zsarolnak, akik mindent felül akarnak írni (Babák Mihály: Ezt már tízszer elmondtátok.), igen, el fogom még mondani tizenötször, képviselőtársam, azok akarnak hitelt teremteni arra vonatkozóan, hogy az emberek javát szolgálják. (Soltész Miklós: Hagyó Miklós, Hunvald György.) És közben a szabályozás rendszerében a jogosítványokat szűkíteni akarják, ami a parlamenté, és olyan rendeleteket, háttérrendeleteket akarnak kormánnyal vagy miniszterrel hozni, amelyek a parlament falai között kellene hogy megszülessenek.