*

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint sokan hallhatták, egy komoly célkitűzést vállalt a jelenlegi kormány, egymillió új munkahelyet szeretnénk teremteni 10 év távlatában. Nem kérdéses, hogy a mezőgazdaságnak e területen komoly szerepet szánunk. Az sem kérdéses, hogy ha komolyan gondoljuk a munkahelyteremtést a mezőgazdaságban, az bizony nem a tőkés nagyüzemi szántóföldre alapozott tömegtermelést jelenti - oda nem nagyon kell munkaerő, oda jó gép, egy-két gépész kell, és néhány ezer hektárt is képesek megművelni -, hanem bizony-bizony azt a sokszereplős családi gazdasági modellt, amely Nyugat-Európa mindegyik országában létezik. Ez az alapja ennek a munkahelyteremtésnek, azon belül is legfőképpen a kézimunka-igényes mezőgazdasági termelés.

De ne állapodjunk meg csak a termék előállításánál, hanem legyen lehetőség esetlegesen ennek a terméknek a feldolgozására, késztermékké formálására, és így továbbadására. Sőt, egyes helyeken, akik nagyon ügyesek, még ezt a továbbadást is saját gazdahálózatukra bízzák, így a kereskedelmi szektorba is belépnek. Tehát csak ez lehet az alapja egy komoly munkahelyteremtésnek. Nyilvánvalóan ez azt is jelenti, hogy azt a leköszönő gyakorlatot, azt a modellt, ami az elmúlt 8 évet jellemezte, a tőkés nagyüzemek korlátlan támogatását és a családi gazdaságok elsorvasztását nem szeretnénk tartani. Már a költségvetés megalapozásában is erre tettünk utalást.

Persze, az a háttér is szükséges, ami jelenleg Magyarországra jellemző, a tiszta agrárkörnyezet. Azt a célt tűztük ki, hogy tiszta agrárkörnyezetben szeretnénk tiszta élelmiszert előállítani. Ez párhuzamosan azt is jelenti, hogy nem értünk egyet a genetikailag módosított növények termesztésével, hiszen állítjuk, hogy Magyarországnak nem sok kitörési pontja maradt a mezőgazdaság esélyén, de a tiszta agrárkörnyezetünkre, a föld tisztaságára és a vízmennyiségünkre alapozva igenis jelenthet egy másoktól eltérő élelmiszer-produktumot az, hogy mi tiszta agrárkörnyezetben tudjuk ezt a tiszta élelmiszert előállítani. Ez akár lehet Magyarország logója is.

Miközben mi itt ilyen gondolatokkal próbáljuk a jövőt megalapozni, egy elég komoly változást szeretnénk a mezőgazdaság területén; a történelem úgy hozta, hogy a Európai Unió is változáson megy át a mezőgazdaság támogatásának területén. Közismert, hogy sajnálatos módon, amikor az Unióhoz csatlakoztunk, a velünk együtt csatlakozott 12 uniós tagország egy megalázóan alacsony, 25 százalékos támogatást kapott ugyanahhoz a mezőgazdasági tevékenységhez, mint a régi tagországok ugyanazon gazdálkodói ugyanazon mezőgazdasági tevékenységhez.

Ez a támogatás egy folyamaton keresztül 2013-ra kiegyenlítődne, de milyen érdekes a helyzet, mire kiegyenlítődne, addigra, úgy tűnik, meg is szűnik. Vagyis egyes tagországok pont ebben gondolkodnak, hiszen a KAP-reform, amiről most említést szeretnék tenni, 2013 után egy új mezőgazdasági, vidékfejlesztési támogatást szeretne elérni.

Hogy ennek lényegi elemét érzékeltessem mind az érintettek, mind pedig a kívülállók számára, vannak olyan országok jelenleg a 27 tagország között, ez az angol-svéd-dán tengely, amelyek azt mondják, hogy semmilyen támogatás nem kell soha többé a mezőgazdaságnak. Aztán vannak olyanok a másik póluson, akik azt mondják, hogy minden egyes hektár megműveléséért ugyanolyan támogatást kapjanak az összes tagország gazdálkodói. Nyilvánvaló, hogy ebben a két szélsőségben Magyarországnak meg kell találni azt a helyet, hogy vajon nekünk mi kedvez ebben, amelyben az előbb említett, felvázolt cél az egymillió új munkahely, a kézimunka-igényes területek kialakítása.

Ezért állítjuk, hogy mind az úgynevezett I-es pillérnek, amely a közvetlen termeléshez kötött támogatásokat jelenti, mind a II-es pillérnek, amiben elég erősek vagyunk, ez a vidékfejlesztéshez kapcsolódó támogatásokat jelenti, fenn kell maradni. Ebben mi érdekeltek vagyunk. Ugyanakkor azt látjuk, hogy egyes tagországok próbálkoznak olyan ötletekkel, hogy egy összeget kapjanak a gazdálkodók, mondjuk, az Unió központi költségvetéséből, a többit pedig pótolják ki az adott ország saját nemzeti költségvetéséből. Ez, ugye, egy nagyon rafinált felfogás, mert sajnálatosan a gyenge költségvetési pozíciókkal rendelkező országok nem tudják kipótolni ezt az összeget. Ezért mi ezt persze elutasítjuk.

Nagyon szerencsés helyzetünk van, 2011 első félévében uniós elnökök leszünk. Azt kérem a kormánytól, hogy ne leszegett fejjel menjünk bele az uniós tárgyalásokba, hanem a magyar álláspont érvényesítésével, kihasználva a magyar elnökséget, stratégiai pozíciónkat érjük el a kívánt cél megvalósítása érdekében.