*

DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt az alkotmánymódosításba belekezdenék, szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni, hogy ma október 12-e van, és bizonyára sokan tudják rajtam kívül is, hogy 1825. október 12-én a főrendi házban gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar először tartotta szűzbeszédét magyarul, latin helyett. Én azt hiszem, hogy ez az alkalom azért is érdekes, mert Széchenyi 150 éves évfordulóját ünnepeljük, akit Kossuth Lajos azért nevezett a legnagyobb magyarnak, mert "Ujjait a korszak üterére tevé, és megérzé annak lüktetéseit." Én azt hiszem, hogy itt a XXI. században is sok Széchenyire lenne szükségünk.

Talán még annyit a lírai kitérő kapcsán, hogy amikor a magyar nyelvű szónoklat elhangzott, akkor Széchenyi nagyon izgult a főrendi házban, Pozsonyban természetesen - nem Bratislavában, hanem Pozsonyban -, és állítólagosan a legenda szerint, bár ezt történészek megcáfolják, a magyar nyelvű felszólalást közben félbeszakították, hogy mégis latinul kellene beszélni, és akkor Széchenyi azt mondta, hogy egy magyar mágnás, egy Széchenyi csak beszélhet a saját anyanyelvén, magyarul.

Képviselőtársaim, ez a törvényjavaslat, ami itt előttünk fekszik, már a vita megkezdésekor, az alkotmány-előkészítő bizottságban is felvetette azt a kritikát, amelyet itt most ellenzéki képviselők többen megfogalmaztak, hogy valóban szükséges-e az alkotmányt módosítani - már meg is számolták, hogy hétszer került e néhány hónap alatt módosításra az alkotmány -, vagy pedig esetlegesen egy alkotmánymódosítás nélküli időszak következzék be, és amikor majd megszületik az új alkotmány, akkor ezzel fogunk élni. Én azt gondolom, hogy az élet azért keresztülhúzta ezt a számítást, és nyilvánvaló, hogy ma is olyan alkotmánymódosításról beszélünk, és olyan alkotmánymódosítást vitatunk itt meg a Házban, amely feltétlenül szükséges; zárójelben jegyzem meg, hogy én még egy módosító indítványt is benyújtottam most, úgyhogy azt hiszem, hogy ez fel fogja hergelni az ellenzéki képviselőket, de muszáj volt, mert az élet, még egyszer, megy.

A másik kritika pedig az alkotmányozással kapcsolatosan az alkotmány-előkészítő bizottságban az, hogy mi ez a rapid gyorsaság, miért akarunk ilyen gyorsan alkotmányt csinálni, hisz nagyon sok érv szól amellett, hogy az alkotmányozás egy nagyon komoly, nagyon összetett feladat, időtálló munka. Erre tekintettel - ahogy jó néhányan megfogalmazták - nem lehet jövő tavaszra új alkotmányt készíteni. Én azt hiszem, hogy feloldhatatlan ellentét van a két dolog között: kellene is új alkotmány, meg nem is kellene, jó is lenne, ha az élet haladna az országban, a módosításokat is meg kell csinálni. Azt hiszem, hogy egy feloldhatatlan ellentét van a két dologban. Nem lehet mind a két követelménynek egyszerre eleget tenni.

Képviselőtársaim, amikor ezt az alkotmánymódosító javaslatot az ember a kezébe veszi, és felolvassuk ezt az 1949. évi XX. törvényt, akkor nekem is, aki - hogy is mondjam - korábban is jobboldali parlamenti képviselő voltam az Országgyűlésben, a hátam borsódzik, hogy az 1949. évi XX. törvényt még módosítgatjuk, és ez a sztálinista alkotmány még itt van a Házban, és erről vitatkozunk itt. Ugyanaz a véleményem tehát, mint mindenkinek, hogy valóban egy új, történelmi alkotmányra van szükség, amelynek a nevében sincs az 1949. évi XX. törvény.

Itt is engedjenek meg egy kitérőt! Akik ezzel kapcsolatosan az ellenkezőjét fogalmazzák meg, vagy azt mondják, hogy mi a probléma ezzel az 1949-es alkotmánnyal, biztos emlékeznek még arra, hogy nem olyan régen, mondjuk, húsz esztendővel ezelőtt itt az elnök úrnál a nagy címer le volt takarva, és biztosan emlékeznek arra, hogy milyen címer volt itt, és arra is biztosan emlékeznek képviselőtársaim, hogy micsoda vehemens viták folytak arról, hogy Kossuth-címer vagy koronás címer legyen, és nem is olyan nagy többséggel született meg a mostani címer. Azt már nem is merem mondani, hogy esetlegesen az Árpádok, az Anjouk, a Jagellók, a Szapolyaiak és a többi nagy címerünk is néha le volt takarva, mert az akkoriaknak ez nem annyira tetszett.

Én azt gondolom, hogy az államtitkár úr részletesen elmondta a mostani törvénymódosítás legfontosabb szegmenseit, ezért én tulajdonképpen három dologgal kívánok összességében foglalkozni. Az első és talán legfontosabb mondandómnak az a része, amely a jogalkotásról szóló törvényre vonatkozik, hisz a jogalkotásról szóló törvénnyel kapcsolatosan - ahogyan már államtitkár úr is idézte - van egy alkotmánybírósági döntés, és ezt az alkotmánybírósági döntést végre kell hajtanunk, ezt az alkotmánysértést meg kell szüntetni. Ennek megfelelően született meg ez a bizonyos alkotmánymódosítás, amely világosan megfogalmazza, hogy kötelező magatartási szabály kizárólag az alkotmányban megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által kiadott jogszabályban állapítható meg.

A jogban nem jártasok számára, meg úgy általában azoknak, akik ezt félre szokták érteni, szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy jogszabályon kívül más jogi aktusban kötelező magatartási szabály nem állapítható meg. Ezt azért szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, mert nagyon sokan, még talán a szakmában is vannak olyanok, akik bizonyos kérdések felvetésekor állásfoglalásokat, véleményeket kérnek a minisztériumoktól, szakhatóságoktól, esetlegesen az Alkotmánybíróságtól. Nyilvánvaló, hogy erre nincs mód és lehetőség, azt hiszem, hogy aki a jogszabályi hierarchiát ismeri, és ismeri a törvényt, az tudja, hogy mi az ezzel kapcsolatos teendő.

Tisztelt Képviselőtársaim! A legizgalmasabb kérdés, amely már itt érintve volt, és mondandómnak tulajdonképpen ez lenne a lényege, hogy a legfőbb ügyész interpellálhatóságával, az ügyészséggel és a Legfőbb Ügyészséggel kapcsolatos státus kérdésében mi az álláspontunk. Szeretnénk nyomatékosan hangsúlyozni, hogy a Fidesz országgyűlési képviselői támogatják a most benyújtott törvényjavaslatot a legfőbb ügyésszel kapcsolatosan, különös tekintettel arra, hogy itt is van egy alkotmánybírósági döntés, amely kötelező erővel bír, és amelynek megfelelően valóban az alkotmányt módosítani kellett, és az ügyészség, a legfőbb ügyész különleges státusára tekintettel helyesen és az alkotmánybírósági döntés szellemében született meg az a javaslat, amely most itt a Ház előtt fekszik, hogy a legfőbb ügyészhez kérdés benyújtható, de interpelláció nem nyújtható be.

Itt zárójelben talán megint egy régi történelmi példa jut eszembe, október 25-én az a hírhedt taxisblokád, bizonyára emlékeznek képviselőtársaim, amikor itt a csőcselék fellázadt a fennálló kormány ellen (Felzúdulás az MSZP soraiban.), és ebben az esetben - igen, így mondtam, pontosan, és ezt hangsúlyozom is -, kérem szépen, a felelős magyar kormányt meg akarták buktatni. Ebben az esetben, kérem szépen, történt - és most mondandóm lényegére történt -, Györgyi Kálmán volt akkor a legfőbb ügyész, a blokád lezárása után kérdést intéztek - nem interpellációt, hanem kérdést intéztek a legfőbb ügyészhez, nagyon ügyesen egyébként -, és erre a kérdésre válaszolt akkor a legfőbb ügyész. Tehát ha interpellációt intéztek volna, akkor érdekes lett volna az ezzel kapcsolatos parlamenti döntés, bár ebben is lehet, hogy további vitákat indukálhatnánk.

Tehát a lényeg, hogy én maximálisan egyetértek azzal, hogy ilyen státusban, amilyen státusban a legfőbb ügyész és a magyar ügyészség van, ebben a helyzetben igenis kétharmados törvény szükségeltetik a megválasztásához, az Országgyűlés kétharmada kell, hogy a megválasztáshoz szavazatot biztosítson, illetve hogy nem interpellálható.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végigtekintettem, és munkatársaim megnézték, hogy milyen az ügyészség státusa Európában, hol van még ilyen, mint Magyarországon. A szakembereknek az a véleménye, de lehet, hogy ezt valaki megcáfolja, hogy ilyen különleges és egészen érdekes státusban ügyészség nincs Európában, csak Magyarországon. És most, tegnap este döbbentem rá arra, mert bizonyára tudják, ismerik, hogy korábban nagyon hosszú időn keresztül, évtizedeken keresztül működött a magyar királyi ügyészségről szóló, azt hiszem, 1871-es XXXIII. törvény, amely nyilvánvaló, hogy a kormánynak volt alárendelve, és nyilvánvaló, hogy az igazságügy-miniszter, aki a felügyeletet gyakorolta, vállalta a politikai felelősséget az ügyészségért.

Ezt az egyébként nagyon jól bevált, és ma Európában mindenütt - Dániában, Ausztriában, Németországban - követett gyakorlatot az én születésemkor, 1953-ban, az átkos Rákosi-korszak kellős közepén változtattuk meg, és került az ügyészség abba a helyzetbe, amilyen helyzetben ma is van. Tehát az ügyészség egy teljesen különválasztott, különálló test a magyar alkotmányban, a magyar államszervezetben, semmilyen interpelláció nem intézhető most már, természetesen helyesen, és egy légüres térben mozog az ügyészség. Nekem ezzel kapcsolatosan az az álláspontom, hogy az új alkotmányban mindenképpen át kellene gondolni az európai gyakorlatot, és vissza kellene térni a régi, jól bevált 1871-es királyi ügyészségi törvényhez, és igenis a mindenkori - hangsúlyozom, a mindenkori- kormány alá kellene rendelni.

És mielőtt nagy huhogásokat hallok a baloldalról, azt is szeretném elmondani, hogy az önálló ügyészség koncepcióját Györgyi Kálmán is hangsúlyozta, és minden tanulmányában és minden megnyilatkozásában hitet tett amellett, hogy teljesen fölösleges volt 1953-ban az ügyészség státusát megváltoztatni, mert igenis az a jól bevált európai gyakorlat, amely - még egyszer mondom - különösen Németországban, Ausztriában van, minden tekintetben helyes.

Ezzel kapcsolatosan szeretném is idézni Györgyi Kálmánt, aki a következőt mondta: "Nem működhet jól egy tisztán független ügyészi szervezet. Ha a politikától ilyen módon elszakítjuk az ügyészség működését, akkor a magára hagyott szervezet úgy jár, mint a pók, amely csodálatosan szép hálót szőtt, de átharapja azt a fonalat, amelyen az egész háló függött." Ez a szál, képviselőtársaim, a legitimáció. Tehát a következő kérdés, hogy milyen legitimációja van ebben az alkotmányos berendezkedésben most az ügyészségnek, és hogy valóban az új alkotmányozás során végig kellene mindannyiunknak gondolni, hogy - még egyszer - változtatunk-e ezen, vagy nem változtatunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint gyakorló jogász a következőt szeretném ezzel kapcsolatosan nyomatékosan hangsúlyozni. Sem az elmúlt években, évtizedekben, még azt mondom, 1990 előtt sem, soha senkiben a szakmában nem merült az fel, hogy konkrét ügyekben bármilyen ukázt adjon a vádhatóságnak, vagy bármilyen módon beleszóljon abba a teljesen független, szuverén döntési mechanizmusba, amely a szakma alapján kiváló felkészültségű ügyészekre vonatkozik. Tehát mindazok az ellenérvek, amelyek ezzel kapcsolatosan elhangoznak, álláspontom szerint teljesen súlytalanok, és igenis - visszatérve az eredendő mondandómhoz - akkor interpellálható lenne a mindenkori igazságügy-miniszter.

Tisztelt Képviselőtársaim! Említettem, hogy sajnálatos módon egy módosító indítványt is be kellett nyújtanunk, mégpedig a módosító indítvány a Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatos, nevezetesen a 4. §-sal kapcsolatosan a következő módosító indítványt nyújtottam be. A Magyar Nemzeti Bank elnöke, ugye, úgy szól az eredeti: "külön törvényben meghatározott feladatkörében rendeletet bocsát ki, amely a törvénnyel nem lehet ellentétes". Innen folytatva: "A Magyar Nemzeti Bank elnökét rendelet kiadásában az általa rendeletben kijelölt alelnök helyettesítheti."

Az indokolásom pedig a következő. Az Alkotmánybíróság 37/2006-os határozatában egyértelművé tette, hogy mivel a jogalkotói hatáskör alkotmányon alapuló hatáskör, e hatáskör gyakorlásának esetleges átruházása is alkotmányszabályozás tárgya kell hogy legyen, azaz a helyettesítésnek is az alkotmányon kell alapulnia. Jelentős nemzetgazdasági károkat okozhat, ha egy azonnali kiadást igénylő - például jegybanki alapkamat vagy kötelező tartalékráta meghatározásáról szóló - MNB-elnöki rendelet kiadása azért hiúsul meg, mert az MNB elnöke nem tudja személyesen aláírni a rendeletet. Ennek megfelelően a javaslat az alkotmányban megteremti annak feltételét, hogy a Nemzeti Bank elnöke rendeletkiadásában is helyettesíthető legyen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Három mondattal szeretném azt még kiegészíteni, ami felmerült, hogy az országgyűlési képviselő lehet most már kormánybiztos, a módosító indítvány utolsó részében, ezzel kapcsolatosan az ellenérvek mellett a következőt szeretném mondani. Én úgy emlékszem, hogy a Horn-kormány idején, 1994-ben született meg az az összeférhetetlenséget radikálisan megváltoztató törvény, mely szerint országgyűlési képviselő lehet polgármester, vice versa polgármester országgyűlési képviselő.

Tehát ha országgyűlési képviselő lehet polgármester, polgármester lehet országgyűlési képviselő, és önök szerint, az Országgyűlés szerint itt nincs összeférhetetlenség, akkor semmi akadálya nincs ennek a módosító indítványnak.

Végül zárómondatként azt szeretném önöknek elmondani, hogy bizonyára... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) elnézést, elnök úr, egyetlenegy mondatot, hogy alkotmányozás kényszerében vagyunk, és ennek is történelmi gyökerei vannak. Hölgyeim és uraim, azért kell új alkotmány, mert amikor Orbán Viktor miniszterelnök úr letette az esküt, akkor ugyanezen a napon, 1205-ben II. Andrást királlyá koronázták Székesfehérváron, II. Andráshoz pedig az Aranybulla fűződik. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)