DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Trianon megítélése egyfelől némelyeknek történelmi kérdés, és történelmi kérdésként igyekeznek ezt kezelni, másfelől pedig megítélésem szerint alapvetően egy nemzeti érzés.

Ha a történelmi megítélésben lehetnek is különbségek köztünk, az alapvető nemzeti megítélésben nem. Határozott álláspontom az, hogy még árnyalatnyi különbségek sem lehetnek abban, hogy Trianon a magyar nemzet számára mit jelent. Egyfelől egy hatalmas traumát, de másfelől valami mást is kell jelentsen: a tanulságokat. Ha csak a traumánál maradunk, és nem vagyunk hajlandók a traumából levonni a tanulságokat is, akkor megrekedünk, megállunk.

Azt is világosan kell látni, hogy olyan, hogy egységes jobboldal, sohasem létezett, ma sem létezik. És most itt ki kell mondanom azt is, hogy a szövetségen belül is nyilvánvalóan különböző nézetek lehetnek különböző történelmi kérdésekről. Én személy szerint ott voltam a turul megvédése érdekében, nemcsak ott voltam személy szerint, hanem ott voltak azok a kisgazdák is, akik engem követnek, mert fontos ügynek tartottuk.

Fontos ügynek tartom azt is, hogy Árpád szerepe itt a történelmen belül végre úgy jelenjen meg, ami nem ellentétes Szent István megítélésével, nem ellentétben történik bizonyos történelmi figurákkal, hanem a saját nemzeti értékei mentén, értékeink mentén kell hogy ez megjelenjen, kell hogy elfogadjuk.

Az a nemzeti minimum, amelyről én beszélek, megkerülhetetlen. Meggyőződésem, hogy az a fajta Fidesz-javaslat, amely most beérkezett a Házhoz, olyan, amely minden nemzeti és jobboldali érzelmű ember számára elfogadható kell hogy legyen. Elfogadható kell hogy legyen, mert most először nem a traumára helyezi a fő hangsúlyt, hanem egy nemzeti összetartozásra. És én azt gondolom, ha van értelme újra és újra emlékezni, akkor nem a gyász elsősorban és nem is megítélésem szerint valamiféle homokszórás a fejünkre, hanem világos és egyértelmű nemzeti jövőkép kialakítása.

Köszönöm szépen. (Taps.)