*

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Élmény volt Szekeres képviselő urat hallani. Bár miniszterként hallottam volna tőle egyszer egy lendületes beszédet az alatt a nyolc év alatt, ameddig itt ült velem szemben! (Derültség, taps a kormánypártok soraiban.) A hangját sem lehetett hallani! Beült az ellenzéki padsorokba, hátra, jól megírtak neki egy szöveget, és lendületesen felolvasta, és azt gondolja Szekeres képviselő úr, hogy azt az ország komolyan veszi, hogy tényleg ez a helyzet, és így van, ahogyan ön azt lefestette. Én másként látom.

Matolcsy miniszter úr elég világosan elmondta, mik azok a gazdaságot béklyóba kötő korlátok, amelyek felszámolására törekszik az ország. Mielőtt ezekre rátérnék, és majd a konkrét törvényjavaslat intézkedéseiről is beszélek, tekintsünk vissza arra a húsz évre, ami a rendszerváltás óta a költségvetési politikát jelentette, amellyel végre szakítani akarunk, és hála Istennek, a felhatalmazásunk is megvan ehhez, hogy ezekkel, az eddigi gondolkodással való szakítást megtegyük.

Azzal szembesült mindenki, hogy időnként a költségvetés arra kényszerül, hogy megszorításokat tegyen. Az első ilyen látványos megszorítás a Bokros-csomag idején történt, meg amikor összeomlott volna az ország, ha akkor nem történik ez meg. Az más kérdés, hogy annak a megszorítási csomagnak akkor is voltak olyan elemei, amelyeket ma is értékelni lehet, és voltak nagyrészt olyan elemei, amelyek akkor is a kisembert büntették. Azután, amikor ezen a Bokros-csomagon túl volt az ország, folytatódott a költségvetési gazdálkodás a megszokott menetben, és a szocialisták 2006-tól kezdve, bevallva, hogy lehetetlen helyzetben van az ország, újra megszorításokra kényszerültek a választások után.

Emlékeztetem Szekeres képviselő urat: 2006-ban, a választások után, év közben 11,6 százalék volt az államháztartás hiánya. Akkor ez olyan dél-amerikai szintű államháztartási hiány volt, nagy-nagy megszorítások árán sikerült ezt a 2006. év végére 10 százalék köré levinni, és a megszorítások azóta is folytatódtak.

Akkor, amikor a gazdasági világválságnak az önök politikája megágyazott, persze, jött volna önöktől függetlenül is, csak azt mondtam, önök jócskán megágyaztak ennek a válságnak itt, Magyarországon, ezért a hatása is erősebb, és ezeket az erősebb hatásokat kénytelenek az emberek viselni. Tehát akkor, amikor megágyaztak ennek a gazdasági válságnak, az önök számára más lehetőség nem volt, szemben Európával, mint megszorításokat tenni.

A miniszter úr azt is elmondta, és ezt sajnos tudjuk, hogy az Európai Unió tagországai közül Magyarország kényszerült először arra, hogy egy rendkívüli segítséget vegyen igénybe az IMF-től, a Világbanktól, az Európai Uniótól. Önök is bevallották, hogy az államcsőd veszélye érintette meg Magyarországot 2008. október 6-án. Ez egy csütörtöki nap, "fekete csütörtök"-ként emlegetjük. Akkor szembesül Magyarország a rendszerváltozás után először érdemben azzal, hogy a magyar állampapírokat jelentős felár ellenében sem jegyzik le a külföldi befektetők. Na, itt nem lehetett tovább hazudni, itt muszáj volt valamit tenni, és el lehetett menni egy helyre, ahol ilyenkor rendkívüli módon segítenek, ez az IMF és az Európai Unió, s igénybe lehetett venni azt a 20 milliárdos rendkívüli dollárcsomagot, amellyel a Bajnai-kormány és a Gyurcsány-kormány a gazdasági ellehetetlenülést gyakorlatilag elkerülte.

Ugyanakkor semmit nem tudtunk azóta sem tenni azért, hogy egyfajta élénkülés következzen be. Azért mondtam azt, hogy egészen más lépésre kényszerült Magyarország, mint az Európai Unió többi állama, ott, ahol normálisan gazdálkodtak előtte, mert ott ekkor élénkítésbe kezdtek, költségvetési eszközökkel elkezdték a gazdaságot dinamizálni. Elméletileg mi is megtehettük volna, hogyha a szabadságunkban állt volna. Az Európai Unió szerződése azt mondja, hogy a tagországok a gazdaságpolitikáikat összehangolják. Ez egyébként helyes. Bár betartották volna eddig! Érdemi összehangoló lépések eddig sem történtek, most, a válság hatására az Európai Unió szerződése azt mondja, hogy a tagországok a gazdaságpolitikáikat összehangolják. Ez egyébként helyes. Bár betartották volna eddig! Érdemi összehangoló lépések eddig sem történtek, most, a válság hatására az Európai Unió erőteljesen gondolkodik azon, hogy a gazdaságpolitikák összehangolása terén milyen érdemi lépéseket tegyen. Ezt egyébként helyeslem. A miniszterelnök úr az Európai Tanács ülésén is helyeselte ezeket a törekvéseket.

2008 óta nálunk, Magyarországon nem az a lehetőség, hogy mi összehangoljuk a gazdaságpolitikánkat más nyugat-európai országokkal, uniós tagállamokkal, mi kényszerpályán mozgunk. Kormányrendelet rendelkezik arról, hogy a magyar parlamentben törvényben mit kell tenni ahhoz, hogy megfeleljünk az IMF, a Világbank és az Európai Unió elvárásának. Ezt szoktuk egyszerűen úgy mondani, hogy az önök kormányzásának eredményeként Magyarország elveszítette a gazdasági önállóságát, függetlenségét, nem összehangoljuk szabad akaratunkból a gazdaságpolitikánkat másokkal, hanem megtesszük azt, amit mások ránk diktálnak, azért, hogy a gazdasági csomag megfelelő forrásaihoz hozzájussunk.

Egyébként, hogyha a válság az önök kormányzásának nem ilyen tragikus következménye lenne, nagy valószínűséggel akkor is igaza lenne Matolcsy miniszter úrnak, hogy a gazdaságban, a költségvetési politikában, az adópolitikában valamilyen gondolkodási fordulatra van szükség.

Jól tudjuk, hogy az egész magyar adórendszer a hazugságok adórendszere. Magunk előtt görgetünk az éves költségvetésekben több mint 1000 milliárd forintot, amiről úgy csinálunk, mintha beszedhetnénk, de éveken keresztül soha sincs rá esélyünk, azért, mert túladóztatjuk azokat a keveseket, akik adót fizetni képesek, és nyilvánvalóan mindenki ügyeskedik, mindenki megpróbál kikerülni ezek elől a lehetetlen mértékű adók elől. Ezzel a gyakorlattal akarunk szakítani.

Önök azzal vádolnak minket, hogy valami iszonyatos kapkodás zajlik a Magyar Országgyűlésben. Hát, hogy egy felgyorsult törvényalkotásról van szó, az egész biztos. Egyrészt a vád, hogy kapkodunk, másrészt megfogalmazódik az, hogy na, de miért nincs itt minden, miért csak ezek az adójavaslatok vannak itt, hol van az a nagyarányú adócsökkentés, amit mi a választási kampányban meghirdettünk. Egyrészt mindent azonnal idetenni nem teszünk, nem tudunk, a miniszter úr világosan beszélt arról, hogy ez az adócsomag, ami előttünk van, az első akciótervnek törvénybe öltött változata, amit nyilvánvalóan továbbiak is követnek, a további lépések már az ősz folyamán a költségvetés bevételi oldalát megteremtő adótörvények kapcsán nyilvánvalóan elénk kerülnek, és a következő években is várhatóak ilyen gazdasági döntések adóban és más jogszabályokban.

Ha rátérek arra, hogy mit tekintek ennek az adócsomagnak a leglényegesebb elemeinek, azért, hogy Szekeres miniszter úr ilyen kíváncsiságát is kielégítsük, ő azt mondta, erről keveset beszéltünk, bár Rogán képviselő úr szólt ezekről, nyilvánvalóan én is a társasági adó 10 százalékra történő csökkentését említeném elsőnek. Azért fontos ez, mert Magyarország az ostoba költségvetési és adópolitikája következtében nemcsak Európával volt kénytelen szemben masírozni, hanem elveszítette a versenyelőnyét, és nagy-nagy versenyhátrányba került a közép-európai versenytársainkkal szemben. Mert én azt gondolom, elsősorban a szomszédainkra kell tekintenünk. Minket a befektető, aki Európának ebben a térségében akar megtelepedni - Magyarországot, Szlovákiát, Lengyelországot, Romániát, Bulgáriát körülbelül egy egységes régiónak gondolja - és nyilvánvalóan azt nézi meg, hogy ezen az egységesnek gondolt, feltörekvő régión belül milyen részletszabályokat talál. És hogyha ezeket a szabályokat megnézte, akkor sajnos, nekünk azt kellett látnunk, hogy addig, ameddig más országok elmozdultak az átlátható, egykulcsos és kicsi terheket jelentő adópolitika irányába, mi mindig beszéltünk erről, az önök idejében is beszéltünk erről, de az istennek nem voltunk képesek elmozdulni ebbe az irányba. Nekünk most ez elhatározott szándékunk, hogy ezt megtegyük, és ezt először a társasági adó jelentős csökkentésével el is fogjuk érni.

Az a táblázat, amelyről Veres János képviselő úr, volt miniszter úr már beszélt, a képviselők, legalább is a gazdasággal, költségvetéssel foglalkozó képviselők számára világosan tudatja, hogy csak a fehéredés 25 milliárd forint többletbevételt fog jelenteni. Nem is a 25 milliárd az érdekes, mert nyilvánvalóan ez egy becslés, ami lehet több és kevesebb, hanem azoknak, akik eddig kilopták magukat az adórendszer bűvköre alól, most megadja a kormány ezzel a tisztességes és szerény adóval azt a lehetőséget, hogy az adórendszer hatálya alá kerüljenek.

És számol ez a törvénytervezet valamivel több mint 44 milliárdnyi kieséssel, de ez a 44 milliárdnyi be nem fizetett adó ott marad a kis- és középvállalkozásoknál, a mikrovállalkozásoknál, amit előbb-utóbb nyilvánvalóan munkahelyek létesítésére tudnak fordítani.

Beszélnünk kell előbb-utóbb a bankadóról is, én erről szívesen beszélek is. Gazdasági szakembereknek az a véleménye, amikor úgy fogalmaznak, hogy a bankadó kivetésének - mivel kétségtelenül nagy összegről van szó, ahogy azt a miniszter úr is a sajtón keresztül említette - lehet olyan következménye, hogy a bankokat megrendíti, és kevésbé lesznek képesek hitelezni. A banki szféráról jól tudjuk azt, hogy válság ide vagy oda, még a válságon is gazdagozott. Ez önmagában nem lenne baj. Az a baj, hogy ezek a pénzek, a válság alatt megszerzett összegek ott, a banki rendszerben vannak. Ez nyilvánvalóan a banki tulajdonosoknak jó, de sokkal jobb lenne ezeket az összegeket az adózáson keresztül újraosztani, és ezeket az összegeket is felhasználni arra, hogy a magyar gazdaságot dinamizáljuk.

Én azt gondolom, és nyilvánvalóan, ha a bankokkal meg lehet egyezni - én abban bízom, hogy meg lehet egyezni -, akkor ezt az érvelést is látják a bankok. Tehát, a bankoknak is érdeke rövid távon összegekről lemondania azért, hogy egy dinamizálódó és újra növekvő magyar gazdaság majd holnapután az ő számukra is újra többletforrásokat jelentsen. Tehát én azt gondolom, hogy megteremthető a bankokkal a kompromisszum. Ha ez nem történne meg, akkor én azt gondolom, hogy a kormánypártok, így a KDNP is eltökélt abban, hogy Európában talán elsőként, az Európai Unióban elsőként meghatározó módon, bankadóval is segítsük a gazdaság dinamizálását. Érdekes módon ott, ahol a szolidaritás kérdése fontos eszme, Európa ilyen, ott az Európai Unió országai mind ebben gondolkodnak. Persze Kína és a feltörekvő világ a szolidaritásról még nem sokat hallottak, ők más filozófia alapján élnek, ott más a gondolkodás iránya, de én azt gondolom, hogy nekünk az európai irányt célszerű itt követnünk.

Kisadók: oly sokat cipeljük magunkkal. Meggyőződésem, hogy a kisadók akkora bürokráciát jelentenek, nemcsak az állam számára, hanem energiát kötnek le a vállalkozók oldaláról. Ha egyszer ezt ki lehetne számolni, hogy a kisadók működtetése mennyi pénzbe került az államnak vagy a vállalkozóknak, akkor nagy valószínűséggel mondom, hogy az a szomorú kép jönne ki, hogy nem hoz annyit a konyhára, mint amennyibe kerül az egész. Mégse volt hozzá az Országgyűlésnek, az előző szocialista kormánynak akarata, tehetsége, hogy kivezesse ezeket az adókat az adórendszerből. Végig beszéltünk az adórendszer egyszerűsítéséről, én ezt '98 óta hallom parlamenti képviselőként, de az adójogszabályok, az adódzsungel erősödtek. Ezek olyan érdemi lépések, amik nyilvánvalóan egy átláthatóbb adórendszert hoznak létre.

Az adórendszeren kívüli jövedelmek, ami itt a szocialisták gúnyolódásának tárgya. Sokan vannak, körülbelül 2 megyényi ember van az országban munka nélkül. Ameddig érdemi munkahelyeket egy gazdaságélénkülés nem hoz a számunkra, én azt gondolom, minden olyan munkával megszerzett jövedelemnek tekintélye és tisztessége van, amit ilyen munkával is meg lehet szerezni. Azokon az embereken, akik ilyen módon tartják fenn magukat, azt gondolom, hogy segítünk, ezért vegyük komolyan ezeket a kicsi kis munkahelyeket, ha szabad így jellemeznem őket, amiket ezzel a jogszabállyal ösztönzünk és megteremtünk.

Ingatlan bérbeadása. Miért kellett ezt valamikor önöknek kitalálniuk, mi értelme volt, hogy van egy ingatlan, amit bérbe adok, ezért vállalkozóvá kell válnom, hogy ezt az adórendszer kezelje? Hát önmagában is abnormális, ami történt ebben az országban, most oldani fogjuk. Nem kell vállalkozóvá válni! Adószáma minden magyar állampolgárnak van, az adószámán keresztül az így beszerzett jövedelme után nyilvánvalóan adózni fog, de a bürokrácia csökkenni fog.

Rendkívüli végkielégítések. Nincs már itt Szekeres miniszter úr, ő itt alkotmányossági aggályokat lát és a jogállamot látja veszélyeztetve. Mi meg azt gondoljuk és azt is mondjuk itt, a televízión keresztül a vállalkozóknak, hogy azt a gazemberrendszert, amit a szocialisták létrehoztak, fel akarjuk számolni. (Tóbiás József: Ezt ne!) Ez nem az átlag közalkalmazottakat bántja, ahogy itt beállítják őket, hanem azokat bántja, akik mondjuk a BKV-ból, egy önkormányzati vagy állami vállalatból 100 millió forintos végkielégítésekkel távoztak el. Ha ilyen jelenségekkel mi nem találkoztunk volna, eszünkbe se jutott volna, hogy ilyen jogszabályokat kell életbe léptetni. (Tóbiás József folyamatos közbeszólásai.) A személyzeti vezető, hogy a legklasszikusabb példát mondjam, a BKV-nál a személyzeti vezető csak titoktartás címén sok 10 millió forint jövedelemre képes szert tenni. Ezeket akarjuk megakadályozni, és nem orvosokat, pedagógusokat és védőnőket akarunk vegzálni - egyébként ők a 2 millió forint közelébe nem kerülnek.

Beruházások. Pécsett dolgozom önkormányzati vezetőként, az Európai Kulturális Főváros beruházásait próbáljuk menedzselni, úgy, hogy a gyorsított eljárások érvényesülnek ezeknél a nagyon nagy beruházásoknál, és szinte lehetetlen normál határidőben elérni azt, hogy engedélyekhez jussunk beruházások kapcsán, a bürokrácia akadályait érezzük. Nagyon helyesnek gondolom azt, hogy már egy 90 millió forintos értékhatárnál is általánossá válnak az eddigi kivételes szabályok. Senkinek nem fog hiányozni ez a bürokratikus rend. És ennek a bürokratikus rendnek a leépítése azt is jelenti, hogy az államigazgatásból kivezethetők azok az eddig ott dolgozott fölösleges személyek, akik ilyennel foglalkoztak, és az ő kivezetésükkel őket át lehet csoportosítani a gazdaság irányába.

Fontosnak tartom azokat a változtatásokat is, amit a havi járandóságok maximalizálására tesz a kormány és itt beszéljünk nyugodtan a bankelnök fizetéséről is és a PSZÁF-elnök fizetéséről. Én nem demagóg módon a bankelnökre csak azért akarok kitérni, mert tudom, hogy ez az a pont, ahol a kormány nem cselekszik teljesen szabadon, hanem kénytelen egyeztetni az Európai Központi Bankkal, mert az Európai Unió szerződéséből és az Európai Központi Bankról és a központi bankok európai rendszeréről szóló kiegészítő jegyzőkönyvből ez következik. Ez rendben van, ezeket az egyeztetéseket meg is kell tenni. Én átnéztem ezeket a jogszabályokat, nyomát nem lelem annak, hogy az EU szerződése vagy az annak kiegészítő jegyzőkönyve egy ilyen konkrét ügyben amellett, hogy a Központi Bank véleményét ki kell kérni, mondjuk a Központi Banknak vétójogot adnak. Tehát, a kormánynak igenis van itt mérlegelési lehetősége. (Tóbiás József közbeszólása.)

Azt is tudom persze, hogy Románia kapcsán és más hasonló esetekben az Európai Központi Bank így vagy úgy állást foglalt, csak én szeretném ennek látni az európai uniós jogban lévő jogszabályi hátterét is, merthogy bankvezetők összekapaszkodnak és azt mondják, hogy ez a banki függetlenséget sérti, hogy a fizetésünk csökken, ez egy dolog, ezt megértem, csak nem látom a jogszabályi hátterét az egésznek. Miért pont a bankrendszer, a piramis csúcsán lévő vezetők azok, akiknek ha a jövedelme átmenetileg csökken, akkor ez a monetáris biztonságot csökkenti? Én nem látok ilyen összefüggéseket. Átnéztem intézményi függetlenséget, személyi függetlenséget, funkcionális függetlenséget, pénzügyi függetlenséget és mindazt, amit a jogirodalom összehordott, összeírt ennek kapcsán, de nem látom akkor sem a jogszabályi magyarázatát annak, hogy egy ilyen lépést miért ne tehetne meg egy szabad parlament, még akkor is, hogyha az Európai Központi Bank azt gondolja, hogy ezt nem kellene megtenni.

Fontosnak gondolom azokat a változtatásokat is egyébként, amik az államháztartási törvény módosítását jelentik, erről Rogán képviselő úr viszonylag részletesen beszélt. Nem fogunk életben tartani olyan szabályokat, amikkel a megalkotásukkor sem értettünk egyet, ami a státusztörvényre vonatkozik, ami a költségvetési szervek jogállására vonatkozó törvény. Nem egy az egyben töröljük el a jogszabályt, és annak a jogszabálynak a használható részeit beemeljük az államháztartási törvénybe.

A KDNP képviselőcsoportja nemcsak támogatja, hanem arra ösztönzi a kormányt, hogy további akciótervekkel álljon elő, mert az ilyen típusú döntések, amiket törvényben alkotva meghozni kényszerülünk, illetve meg fogunk hozni, egyrészt a bürokráciát csökkentik, versenyképességet növelnek. A versenyképesség növelésének lesz egy olyan következménye, hogy a foglalkoztatás oldalán is előbb-utóbb kedvezőbb számokat fogunk látni.

Fontos az, hogy azokat a kicsi kis szabadságjogokat, amiket értelmetlenül vett el tőlünk a mindenkori állam, azokat visszaszerezzük. Persze itt szokás elszórakozni a pálinka kérdésével. Azért nem említettem meg, mert azt olyan marginálisnak és szimbolikusnak gondolom, hogy nem tekintem fontosnak.

Az örökösödési adó és illeték eltörlését azonban már nagyon fontosnak tartom. Az egy szemléleti kérdés, hogy érdemes egy országban vagyont felhalmozni, és ha vagyont felhalmozol, akkor a következő generációknak átadhatod. Ez nem a kiváltságosokat segíti, ez minden magyar ember számára egy ösztönző törvényi szabály. Azt gondolom tehát, hogy lendületesen és jó úton indult el a kormány, ez az első lépés, amit még továbbiak is követni fognak.