*

BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány napja a síremléke mellett emlékeztünk meg egykori képviselőtársunk, Mikszáth Kálmán halálának 100. évfordulójáról. Tisza Kálmán mondta egyszer neki: "Ha én ennyire tudnék írni, bizony meg sem szólalnék!"

Mikszáth nem is tartott nagy beszédeket, nem nyilatkozott meg az ország sorsfordító kérdéseiben. Viszont parlamenti tudósításaival, a tisztelt Ház munkájáról szóló karcolataival új műfajt teremtett, és majdnem harminc éven keresztül bilincselte le általa az olvasóit. Politikai iróniájára jellemző az apadó létszámú ellenzék vigasztalása: "Végre is ne búsuljanak az urak, hiszen megmondta az öreg Deák, hogy a kisebbség csak nagyobbodik, amikor fogy, mert annál nagyobb kisebbség lesz!"

Mikszáth Kálmánt, a magyar irodalom egyik legnagyobb alakját Ady Endre fenoménnek, kivételes magyarnak és kivételes embernek nevezte. "Mikszáth szinte magára feledkezve ír le egy tájat, egy alakot, ami kiáltóan és jellegzetesen magyar" - jellemezte őt Kosztolányi Dezső.

Pedig nem a fényes írói pálya felé indult a - ma Szlovákiához tartozó - Nógrád megyei Szklabonyán, kisnemesi családban született Mikszáth élete. Felvidéki iskolái után jogot tanult, de diplomát nem szerzett. Balassagyarmaton hivatalnokoskodott, első írásai a Nógrádi Lapokban jelentek meg. Titokban nőül vette Mauks Ilonát, és a fővárosba költöztek, hogy hírlapíróként boldoguljon. Eredetisége, a kor divatjától eltérő stílusa azonban nem tárta ki előtte a redakciók ajtaját. A nyomor, a nélkülözés miatt elválni kényszerült feleségétől.

A sikert az 1881-82-ben megjelent, A tót atyafiak és a Jó palócok című novelláskötetei hozták meg számára. Egy csapásra ünnepelt író lett. Tagjai közé fogadta a Petőfi és a Kisfaludy Társaság. Erdélyben képviselőnek választották. A Magyar Tudományos Akadémiának levelező, majd később tiszteletbeli tagja lett. A Budapesti Újságíró Egylet elnöki posztját is betöltötte. Újra feleségül vette Mauks Ilonát, aki három fiúgyermekkel ajándékozta meg.

Tisztelt Országgyűlés! Mikszáth Kálmán életműve a nagyregénytől a rövid novelláig átfogja a széppróza és a publicisztika szinte minden műfajárnyalatát. Szerette, és finom, hangulatos vonásokkal örökítette meg gyermekkori élményvilágát, a palóc és szlovák parasztok együtt, békésen megélt, nehéz hétköznapjait és olykor különc jellemvonásait. Mélyen átérezte a falusi emberek sajátos szemléletét, hús-vér szereplőkkel, anekdotákkal tűzdelt meseszövéssel ajándékozta meg olvasóit. Otthonosan mozgott a dzsentrivilágban is. Szívből megvetette és regényeiben ostorozta, kifigurázta ezt az élősködő, hozományvadász, a hivatalokat megszálló korrupt réteget, amelynek egyedüli tőkéje a kétes dicsőségű múltja volt. Mikszáth látta, tudta és rögzítette, hogy képtelenek alkalmazkodni a társadalmi változásokhoz, a kialakulóban levő polgári életformához. Ősi szokásaikhoz, értékrendjükhöz való görcsös ragaszkodásuk pedig legtöbbször komikussá tette őket.

Mikszáth Kálmán felbecsülhetetlen életművet hagyott ránk. Új és újabb nemzedékek olvassák élvezettel könyveit, nézik meg az azokból készült filmeket, és szórakozva ismerkednek meg a magyar történelem egy-egy érdekes és máig tanulságos eseményével. Olykor úgy érezhetjük, hogy rólunk szól, és napjainkban is itt él közöttünk.

Tisztelt Országgyűlés! Mi, Nógrád megyeiek különösen sokat köszönhetünk Mikszáth Kálmánnak, akit a "legnagyobb palóc" jelzővel tisztelünk. Az összefüggő területen élő, hozzávetőleg félmilliós magyar népcsoport, a palócok élete krónikásának is tartjuk. Sohasem feledkezett meg szülőföldjéről, amelyhez a családi szálakon kívül is erősen vonzódott, s amelynek egét kékebbnek látta, virágait illatosabbnak érezte, mint bárhol másutt a világban.

Mikszáth Kálmán íróként és emberként egyaránt a legnagyobbak közé tartozott. Halálának 100. évfordulója alkalmából kegyelettel tisztelgünk emléke előtt.