*

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Talán úgy kezdhetném, hogy különleges bája van annak, amikor nyolc év kormányzás után egy olyan rendszert bevezetvén, amilyen ez a kárenyhítési rendszer, e nyolc év kormányzásának egy részese tesz javaslatot az új kormányzatnak arra vonatkozóan, hogy miként kellene módosítani azt a rendszert, ami láthatóan nem működik. De nem ezt teszem. Mert valóban nagy a baj, és ezt a bajt jelzi az, hogy 240 ezer hektár területünk víz alatt áll, ebből 112 ezer hektár szántóterületünk. Az átnedvesedett területek - amivel nem tudunk mit kezdeni, amin nem tudunk gazdálkodni - elérik a 700 ezer hektárt, és ennél is nagyobb az a terület, amit épp az árvíz és egyéb problémák miatt meg sem tudnak közelíteni a gazdák. Tehát valóban nagyon nagy a baj. Szeretném leszögezni, hogy a kormány minden lehetséges eszközt igénybe fog venni, hogy a gazdákat, a gazdálkodókat ebben a nehéz helyzetben megsegítse.

Szeretném néhány gondolatban kiegészíteni azt, amit Gőgös államtitkár úr mondott. A 2008. évi CI. törvény az aszály-, belvíz-, fagy- és jégkárra vonatkozóan ad lehetőségeket számunkra, de az árvíz sajnos nem tartozik ide. Az Európai Közösség máshol szabályozza, de persze ott is az európai szolidaritási alapra hivatkozva valóban azt gondolom, hogy tárgyalásokat kell folytatnunk, hogy forrásokat szerezzünk az ilyen típusú károk elhárítására is. 2009-től valamennyi vállalkozásnak be kell fizetnie ebbe a kasszába, de nagy vitánk volt annak idején, amikor bevezették ezt a rendszert, hogy tudniillik egy ilyen alapot elindítani úgy lehet, ha azt feltölti először az a kormány, amelyik erre vállalkozik. Látható, hogy az a pénz, ami ebben az alapban van, egyetlen évben sem volt elég, a jelen állapot pedig az, hogy üres ez a kassza. Tehát egyszerűen nem lehet ebben a rendszerben kellő kártérítést biztosítani.

Mégis inkább előrenézzünk! Milyen teendőink vannak? Hogyan tudunk segíteni a nehéz helyzetbe jutott embereken a kölcsönös felelősség jegyében, a szolidaritás jegyében, amire ez az új kormányzat vállalkozott? Kárfelmérésre van szükség. Először is tisztáznunk kell, hogy mekkora területeket érint és milyen mértékű az a kár, ami itt kialakult. Dokumentálnunk kell, és - szeretném a gazdák figyelmét is felhívni - be kell jelentsük a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz. Sokféle téves híresztelés kering ezzel kapcsolatban. Ez elháríthatatlan külső oknak minősül, vagyis vis maior helyzetnek. És ebben a helyzetben a SAPS-kifizetéseknek nincs akadálya, tehát a területalapú támogatásokat megkaphatják ezekre a területekre is - ez ma 46 ezer forint hektáronként -, és a termékértékesítési kötelezettség alóli felmentés is biztosítható ez alapján. Sokan jöttek hozzánk: cégek próbálnak a helyzettel visszaélni úgy, hogy az előre megkötött szerződések alapján ezt a vis maior helyzetet nem akarják figyelembe venni. Pedig figyelembe kell venniük, és a magyar kormány mindent meg fog tenni azért, hogy a gazdák érdekeit ebben is képviselje.

Mit tervez a kormány? Felülről nyitni szeretnénk a kasszát. A rendszer ugyanis úgy működik, hogy 1 forint befizetett gazdarészhez 1 forintot tesz hozzá a kormány, de amennyiben a költségvetés ezt megengedi - és mindent meg fogunk tenni, hogy erre forrásokat teremtsünk -, nincs semmiféle akadálya annak, hogy ez nagyobb arányú kormányzati részvétellel valósuljon meg. Előre kívánjuk hozni a SAPS-kifizetéseket. Az előző időszakban minden évben megkésve történt a területalapú támogatások kifizetése, a legutolsó időpontokban fizetett a magyar kormány, ezzel is versenyhátrányba hozva a magyar gazdákat. Erre a helyzetre tekintettel különösen indokolt, hogy egy októberi kifizetéssel előrehozzuk a SAPS-támogatásokat. Halasztott befizetésre lehetőség van ebbe az alapba, kasszába. Amire vonatkozott Gőgös államtitkár úr, képviselő úr javaslata, az éppen erre irányult. Június 30-áig kellene ebbe a kasszába befizetni, de a helyzet valóban olyan, hogy miután a gazdáknak bevételeik nem nagyon képződnek, ezért ezt szándékaink szerint el fogjuk halasztani, természetesen egyeztetve a gazda-érdekképviseletekkel a helyzet értékelése alapján.

Előlegfizetési lehetőség áll rendelkezésünkre, és ezzel mindenképpen élni akarunk. A kár maximum 90 százalékát előlegben meg lehet téríteni, és élni fogunk a lehetőséggel, hogy a gazdákat ebből a nehéz helyzetből kihozzuk.

De valóban az egész rendszert kell átgondolnunk, a kárenyhítés rendszerét újra kell fogalmaznunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és valószínűleg a gazdálkodási szerkezetünkben is van még tennivalónk, hogy elkerüljük, megelőzzük ezeket a károkat.