*

DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Salamon képviselőtársam az imént emlékeztetett arra, hogy én is jegyeztem egy olyan módosítót, amely egyfajta kompromisszumkészség érdekében hajlandó lett volna visszaemelni az általuk kifogásolt és hiányolt házastársi hűség kérdését. Az előbb is megvallottam, nekem aztán teljesen mindegy, hogy bele van írva, vagy nincs beleírva, számomra az a bizonyos együttműködési kötelezettség az irányadó, amiben a párommal megegyeztem.

De nekem is eszembe jutott, hogy milyen módosító javaslatot is jegyeztek azok a képviselőtársaim, akik közül egyedül Salamon László van jelen a teremben. Ők azt mondták, hogy igenis jobbítani kívánták a törvényjavaslatot, igenis érvényre kívánták juttatni azokat az értékeket, amiket fontosnak tartanak.

Ennek kapcsán emlékeztetnem kell a tisztelt Házat és az ország nyilvánosságát is, hogy önök viszont beadtak egy olyan módosítót, amely a magán-munkaszerződés intézményét vette volna be a magyar jogrendszerbe az V. könyv 271. §-ában. Önök ebben a konstrukcióban gyakorlatilag a cselédviszonyokat hozták volna vissza Magyarországra a XXI. században; egy olyan konstrukciót, amelyben a javaslat szerint a munkáltató személye körül, hozzátartozói körül, háztartásában, kertjében, műhelyében, vállalkozásában végezne munkát a magán-munkavállaló. Önök ebben a számkivetettségnek olyan feltételeit határozták meg, hogy a munkaszerződés írásba foglalása, a munkabér vagy a munkaidő meghatározása csak akkor lett volna előírás, kötelezettség, ha egyfajta kizárólagosságot köt ki a munkáltató a munkavállalóval szemben. De tartalmazza ez a javaslat azt is - valóban a legelszomorítóbb, legfelháborítóbb cselédviszonyokra visszavezethetően -, hogy munkabér helyett, a munkabérbe beszámítva kosztot, kvártélyt lehet bekalkulálni. Tehát gyakorlatilag a puszta létfenntartásért kívánják azt, hogy munkaidő és a munkafeltételek garantálása nélkül végezze szorgos munkáját a munkavállaló.

De hogy teljes legyen a kép, hogy mennyire alávetettséget gondolnak önök a XXI. században: annak az embernek, akinek esetleg munkabére sincs és akár 24 órában is kénytelen dolgozni - hiszen azt is előírták, hogy amíg a munka nincs elvégezve, addig köteles azt végezni -, nos ennek az embernek ráadásul még teljes, korlátlan anyagi felelősséget is előírnak. Megmondom őszintén, ha értékválasztásról van szó, ha arról van szó, hogy milyen világot szeretnénk Magyarországon a XXI. században, akkor az én elképzelésem nagyon messze van ettől. Ugyanakkor nagyon közel van a történelemnek ahhoz az időszakához, amikor az önök által folyamatosan említett intézmények - a jegyességre és az előbb már többször vitatott, szóba hozott házastársi hűségre gondolok - időben egyszerre léteztek ezekkel a cselédviszonyokkal. Ha a tisztelt választópolgárok megtudják, hogy önök ezt komolyan gondolták - s feltételezem, hogy komolyan gondolták, hiszen aláírták, a nevükkel jegyezték, sőt még meg is indokolták ezt a javaslatot -, akkor azt kell mondjam, hogy, ha jól látom, ugyanaz a négy képviselő, még sorrendben is, aki a házassági hűség visszaépítését kívánja a családjogi szabályok közé, valami förtelmes dolgot akar Magyarországra visszahozni, amit csak elutasítani, visszautasítani lehet, és természetes módon mindent meg kell tenni ezzel szemben.

Értéket választunk. Kérem, hogy a nyilvánosság végre ne csak azokat az év elején elfogadott szabályokat vegye észre, amelyeket most kérnek rajtunk számon, ne csak azokat a konstrukciókat és lehetőségeket, amelyek közel ötven éve adottak, de csak most keltették fel a figyelmet, hanem szíveskedjenek foglalkozni ezzel az értékválasztással, a cselédviszonyok visszahozásának az esélyével is, hiszen ha a közvélemény-kutatások győznek Magyarországon jövő tavasszal, akkor könnyen lehet, hogy különösebb vita, különösebb gondolkodás nélkül, a józan, érett, felelős parlamenti létszám hiányában önök ezt még meg is tudják valósítani.