*

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr, és kérem képviselőtársaim megértését, hogy azután, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónokaként 20 percre a türelmüket már egyszer ma igénybe vettem, ismét normál felszólalási lehetőséget kértem és élek vele. Nem azért teszem egyébként, mert bizonyítási kényszerem van a Szép Béla képviselő úr által elmondottak okán; ő most már nem először azzal a megfogalmazással vádaskodik az ellenzékkel szemben, hogy az ellenzék ebben a vitában komolyan nem vesz részt. Mondhatnám azt is, hogy akkor akár a mai vita, és az, hogy ismételten szót kérek, cáfolhatja ezt.

Arról nem beszélve, hogy ha elővesszük az elmúlt egy esztendő jegyzőkönyveit, amit a polgári törvénykönyv több napon át tartó általános vitájáról és több napon át tartó részletes vitájáról felvettünk, akkor meg lehetne számolni számszerűen is és időben is az ellenzéki hozzászólásokat. Azt is lehetne ellenőrizni, amit nem én állapítottam meg, a sajtó írta meg, hogy állítólag ennek a törvénynek a vitájában én szólaltam fel a leghosszabb időben, ha összeadják a felszólalásokat; az egyik sajtókimutatás szerint két és fél órát.

Azt gondolom egyébként, hogy nem méltó a témához, ha ilyen irányba megyünk el, de nem lehet szó nélkül hagyni, képviselő úr, azokat a - hogy mondjam - hamis állításokat, azokat az állításait, amelyek a valósággal nincsenek jó viszonyban, vagy beszélő viszonyban, amikor vádaskodik az ellenzék hozzáállását illetően.

A részletes vitában például, ezt sem számoltam pontosan össze, de 25-30 pontjával a törvénynek külön foglalkoztam hosszú perceken át, külön-külön minden jogi kérdéssel, és más képviselőtársam is az ellenzékből, Vitányi képviselő úr, Mátrai Márta, László képviselő úr, és mondhatnám még a neveket, Rétvári Bence képviselő úr hozzászóltak ehhez a kérdéshez. Nem arról van szó, hogy mi nem vállaljuk a vitát, mi annak a felelősségét nem vállaljuk, hogy elvegyük a szakma kompetenciáját - elvegyük a szakma kompetenciáját.

Olyan élvezettel hallgattam Eörsi képviselő úrnak imént az elévüléssel kapcsolatos érvelését. Hozzátette, hogy sajnos nincs rá elég idő. Hát ennek a törvénynek ez a baja, hogy nincs rá elég idő, de valószínűleg nem is lehetne azt megvalósítani, hogy a polgári törvénykönyv összes rendelkezését mi itt, képviselők, azzal az alapossággal vitassuk meg, amilyen alapossággal ezt a szakmának elő kellett, kellene készíteni. És elő is készítette volna, ha nem veszi el kilenc és fél évi munka után az Igazságügyi Minisztérium az ügyet tőle, és nem akarja ő mindenáron átdolgozni ezt a törvényt. Mert amit a képviselő úr mond, Szladitsra is hivatkozva, az is nagyon érdekes és megfontolandó dolog, és gondolom, hogy száz ilyen, vagy még annál is sokkal több ilyen probléma van, amit ilyen alapossággal, ilyen mélységben lehetne vitatni és végiggondolni.

És amikor az ellenzék azt mondta, és most is azt mondja, hogy ezt nem lehet megoldani négy óra alatt - hogy a záróvitára utaljak -, a 4 óra 40 percre tervezett záróvitában, nem lehet ma megoldani, úgy tudom, hogy az előirányzat szerint az szerepel a napirendi javaslatban, hogy körülbelül 12 óráig, déli 12-ig tárgyaljuk, de lehet, hogy nem jól emlékszem; akkor nem arról van szó, hogy mi obstruáljuk ennek a törvénynek az elfogadását, mindenáron meg akarjuk akadályozni, hanem rá akarunk mutatni arra a felelősségre, ami abból adódik, hogy elvették a szakmától ezt az ügyet, nem hagyták, hogy a lehető legtökéletesebbre kidolgozzák a javaslatot. Én is elfogadom azt, hogy biztosan nem lesz olyan állapot, hogy Magyarország összes polgári jogásza egyetértsen egy tervezettel, de a szakma legnagyobb része ezzel szemben áll.

Tessék elővenni a magyar jogban megjelent cikkeket, amik különösen az elmúlt év során sorozatban jelentek meg. Nem akarom már mondani a neveket, egyetemi tanárokat, bírákat a Legfelsőbb Bíróságról, más jogalkalmazókat, akik elmondták a kifogásaikat, és akikre itt hivatkoznak kvázi támogató véleményként, azok a jogtudósok is sorozatban fogalmaztak meg és fogalmaznak meg ellenvéleményeket.

Ennek a vitának a tisztábatételére lenne szükség, szakmai értelemben vett vitában. Itt a politika szerepe élesen elválik a szakmai tevékenység körétől. Azt gondolom, ez a törvény úgy alkotható meg, akkor mennek helyesen a dolgok, ha ide már egy olyan törvény kerül, amin igazi szakmai vita nem lesz, mert ennek azon a szinten kell kitisztulnia.

Tudniillik, mi itt együtt, ezt már egyszer elmondtam a vitában, Szép képviselő úrral, Eörsi képviselő úrral, magamat is beleértve, Vitányi képviselő úrral, együtt nem tudunk annyit a polgári jogról, mint annak a kodifikációs bizottságnak egyetlenegy tagja tud.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szép képviselő úr arról beszélt, hogy az ellenzék semmiképpen sem akarja azt, hogy a szocialista kormány nevéhez fűződjön ez a törvényjavaslat. Képviselő úr, ezt nem először hallom, és azt kell mondjam, erről az a mondás jut eszembe, hogy ki mint él, úgy ítél. (Derültség az MSZP soraiban.) Tudniillik szerintünk ez a törvényjavaslat semmilyen politikai erőhöz nem köthető, akármikor születik meg. Kérem, az 1959. évi IV. törvény, a most hatályos polgári törvénykönyv Kádár János nevéhez köthető? Münnich Ferenc nevéhez köthető? Ő volt akkor éppen a miniszterelnök. Vagy Rákosi Mátyás nevéhez köthető, akinek a regnálása alatt elkezdődött egy kodifikációs munka? Megjegyzem, annak a kodifikációs munkának a folytatása, amely a háború előtt folyamatban volt. Mert egyébként ez a polgári jog természete. A polgári jog a többi jogterülethez képest a legkevésbé politikus jogág. Jellegzetesen szakmai jogág.

Teljesen igaza van Eörsi Mátyásnak, amikor arról beszél, kérem szépen, hogy azok a tudósok, jogászok, akik az 1959. évi IV. törvényt alkották, Szladits emlőin nőttek fel, a háború előtt tanulták a magyar jogot. Tehát az 1959. évi IV. törvénynek, hiába Kádár János regnálása alatt született meg, hiába volt Münnich Ferenc akkor a miniszterelnök, ennek a törvénynek az ethosza hordozta mindazt - amennyire lehetett, ezt persze tegyük hozzá, mert az igazsághoz nagyon is hozzátartozik -, amit Szladitsék, amit a háború előtti magyar magánjogtudomány a kodifikációs munkával előkészített, és hordozta a kétezer éves római jogi előzményeket is. Tessék elővenni Marton Géza tankönyvét a római jog elemeiről. Benne van, én legalábbis így értelmezem, benne van a tudósnak a politikai rendszerek felett álló büszkesége; nem akarom úgy mondani, hogy gőgje - büszkesége. Rendszerek jönnek-mennek, de a római jog marad. Hát, ráöntünk egy kis szocialista szószt - ez történt a polgári törvénykönyvvel is. Természetesen nem egy kapitalista társadalom törvénye volt, hanem egy szocialista társadalomé, ehhez nyilván igazodni kellett minden kodifikátornak, aki dolgozott ezen a törvényen; de ott, ahol az áruviszonyok megmaradtak, és az egyenjogúságon alapuló polgári jogviszonyok éltek, a régi dogmatika tovább élt, némi szocialista szósszal leöntve.

Miért beszélek erről? Az 1959. évi IV. törvény sem Kádár törvénye, sem Münnich törvénye, és nem is Rákosi törvénye. Ugyanúgy, akármikor születik meg ez a törvény, ez nem lesz jobb- vagy baloldali kormányzat törvénye. Mi történt? Az történt, hogy az általunk most tárgyalt polgári törvénykönyv kodifikációs munkálataira a megbízást a Horn kormány adta hivatali megbízatásának utolsó pillanataiban, ha jól emlékszem, 1998 márciusában. Ez a kodifikációs bizottság zavartalanul dolgozott tovább az Orbán-kormány működése alatt, az Orbán-kormány abszolút politikai értelemben vett támogatásával. Ezt úgy értem, hogy nem avatkozott a szakma dolgába, támogatta azt a gondolatot - ez a dolog politikai része -, hogy kell egy új polgári törvénykönyv, és igen, dolgozzatok rajta, csináljátok. Majd jött a Medgyessy-kormány, és tovább dolgozott ez a bizottság rajta. Majd jött a Gyurcsány-kormány, és az ő működése alatt következik be, 2007-ben a változás. Ha jól emlékszem, Takács Albert igazságügy-miniszter az, akinek a nevéhez legalábbis a döntés fűződik, hogy a tárca elveszi a kodifikációs bizottságtól ezt a munkát, hogy majd a tárca kidolgozza és kialakítja a végső formáját.

Kérem szépen, ez a törvény nem köthető egyetlenegy kormányhoz sem. Ez a törvény a szakma törvénye kellene hogy legyen, és baj az, ha egy törvény bármelyik kormányhoz kötődik, mert akkor arról van szó, hogy a politikai szempontok tenyerelnek rá a szakmai szempontokra, meg presztízsszempontok, és még a jó ég tudja, milyen természetű szempontok, de mindenképpen olyan politikai szempontok, amelyek a szakmai szempontokat háttérbe szorítják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül ebben a gondolatmenetben, csak azért, hogy pontosan lássuk, miről volt szó a zárószavazást illetően: Szép képviselő úr azt mondta, hogy az elnök úr azt kifogásolta csupán, hogy 4 óra 40 percet hagytak, és csak 1 órát beszéltünk. Valóban, akkor is elmondtuk 15 percben azt, amit most. Nem azért, mert nem érdekelt a téma, hanem azt gondoltuk, hogy a 4 óra 40 perc egészében abszolút alkalmatlan arra, hogy komoly vitát folytathassunk a dologról. De az elnök úrnak nem ez az elsődleges problémája a záróvitával kapcsolatban. Hogy mi? Ismerjük meg az elnök úr átiratát részletesen e tekintetben. Idézet következik, olvasom:

"2009. szeptember 4-én az igazságügyi és rendészeti miniszter két zárószavazás előtti módosító javaslatot nyújtott be, 2009. szeptember 9-én pedig az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága nyújtott be zárószavazás előtti módosító javaslatot. Ezekről a javaslatokról 2009. szeptember 21-én szavazott az Országgyűlés. A Házszabály 107. § (1) bekezdése alapján zárószavazás előtti módosító javaslatot csak a már korábban megszavazott, tehát módosító indítvány révén az egységes javaslatba került rendelkezésekhez kapcsolódóan lehet benyújtani, és csak akkor, ha az adott rendelkezés nincs összhangban az alkotmánnyal vagy más törvénnyel, vagy a törvényjavaslat már megszavazott rendelkezésével, vagy a törvényjavaslat módosítással nem érintett valamely rendelkezésével.

Amíg a 415. és 417. számú javaslat lényegében ez utóbbiak körébe tartozó jogszabály-szerkesztési és koherenciazavarokat orvosolt, addig a 416. számú javaslat, amely 235 pontból állt (!), több lényegi módosítást is végrehajtott az egységes javaslaton. Ez a módosító javaslat lényegesen és jelentős terjedelemben változtatta például a cselekvőképességgel összefüggő szabályokat vagy az alapítvány szabályozását, továbbá egyebek mellett korlátozás nélkül lehetővé tette a testvérnek a testvér vér szerinti leszármazójával való házasságkötését, bővítette a korlátozottan cselekvőképes házastársnak a házasság érvénytelenítése iránti per megindítására vonatkozó jogosítványát, törölte a közjegyző hatáskörét a házasság megszüntetésére, módosította a túlélő házastárs haszonélvezeti joga megváltásának szabályait..."

"A cselekvőképesség kapcsán a 416. számú javaslat indoklása is mutatja, hogy az előterjesztő nem koherenciazavar megszüntetését célozta az idetartozó módosításokkal, hiszen a javaslat érdemi indoklást ad a vonatkozó szakaszokhoz. Ugyanígy a házassági akadályokat érintő módosítás is érdemi indokolást kapott a javaslatban."

"Azon túl, hogy a 416. számú javaslat számos lényegi, nem a koherenciát vagy az alkotmányosságot szolgáló módosítást javasol, a tényleges koherenciazavart elhárítani kívánó módosító javaslatok száma igen nagy, és ez azt mutatja, hogy az egységes javaslat távol sem volt kész jogszabályszövegnek mondható. Mindezen körülmények ellenére az Országgyűlés 2009. szeptember 14-én úgy döntött, hogy a záróvitát 4 óra 40 perces időkeretben folytatja le, a tényleges záróvita pedig végül 1 óráig sem tartott."

Hát, így kerek ez a történet, képviselőtársaim. Ez a Házszabály megsértése volt, a képviselői jogok ellehetetlenítése, mert egy új törvényt kaptunk szeptember elején, amire néhány napunk volt felkészülni, ami fizikai képtelenség és lehetetlenség volt. Ily módon került sor egy olyan helyzetre, amit az elnök elfogadhatatlannak minősített ebben az átiratában.