*

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! A magyarországi tanyákon élőknek tanyatörvényre van szüksége.

A magyarországi tanyák a mezőgazdaság ellehetetlenült helyzete miatt rendkívül lepusztult állapotban vannak. Befejeződött az ország villamosítása - harsogta a propaganda az 1960-70-es években. Tudjuk, ez nem így volt igaz, nemcsak a Kiskunságban, de a csongrádi, a békési és a Pest megyei tanyavilágban is számos helyen még mindig petróleumlámpával, gyertyával világítanak, és elemes rádióval hallgatják a híreket.

Ezeken a tanyákon jórészt a mezőgazdaságból élő családok élnek; mivel a mezőgazdaságból manapság a ráfordított pénzt, energiát sem tudják visszakapni, ezért ezeket a tanyákat nem tudják felújítani. A tanyák gazdasági szerepe lecsökkent, majd alapvetően átalakult.

Egészen 1986-ig a külterületek általános építési tilalom alatt álltak, az 1950-es évek elején alakított új tanyaközségeknek és a volt nagytanyás városoknak már lassan három évtizede alig jut pénzforrás a következetesen végigvitt, tervszerű és távlatos tanyafejlesztésre.

A mai tanyán élők helyzete az utóbbi fél évszázadban mindig is sajnálatosan hátrányos volt. Korlátozottan gazdálkodhattak, nem építkezhettek, fokozatosan megszüntették a tanyasi iskolákat, lassan haladt a tanyáik villamosítása, alig épült korszerű külterületi út az érdekükben, s a korábban működő mozgó boltok és más tanyai ellátó egységek is megszűntek, bezártak. Sőt az 1980-as évek eleje óta nagymértékben csökkent a létezésükhöz oly fontos talajvíz szintje is.

Tanyatörvényre volna szükség, mert szabályozási szempontból a tanya nem létezik. Egyetlen jogszabályban sem jelenik meg a tanya, sem preferált, sem fejlesztendő területként. Csak egy tanyatörvény pótolhatná ezt a jogszabályozási űrt. A tanyán élők érdekében koncentrálhatná azokat az állami eszközöket, amelyek ma is megvannak az ágazati főhatóságoknál, de nem érik el a kívánt hatást, mert egymástól függetlenül, külön-külön kezelik őket. A leendő törvénynek a tanyát értelmeznie kellene mint gazdaság egységet, építészeti és természeti örökségvédelmet, infrastrukturális rendszert. A kiskunsági tanyavilág tipikus terepe lehetne az európai mintájú vidékfejlesztésnek. A tanyavilág Magyarországon sem csak 200 ezer éppen ott élő ember ügye, hanem egyfajta életmód, kultúra, megújítandó örökség, amelyért felelősséggel tartozunk.

Tisztelt Államtitkár Úr! A panelprogramhoz hasonlóan kell tanyaprogram is. Meggyőződésem, hogy a tanyán élő embereknek is alanyi jogon járnak azok a kedvezmények, támogatások, amelyeket a nagyvárosban élők megkaphatnak az államtól. A tanyán élő embereknek is joguk van biztonságban élni, a hatóságnak kötelessége a bűnözőktől megvédeni őket. Emellett a tanyavilág idegenforgalmi látványosságként is szolgál, ezek a magyar tanyák épített környezetünk csodálatos elemei, amelyek szervesen illeszkednek a tájba, a természetbe.

A tanyavilágban meg kell valósítani a tanyai villanyhálózat bővítését, a régi, elöregedett villanyhálózat felújítását, valamint a tanyán élő családok tiszta ivóvízzel való ellátását. A panelprogramhoz hasonlóan nekik is biztosítani kell például olyan vissza nem térítendő és kedvezményes kamatozású kölcsönt, amiből tanyáik felújítását meg tudják valósítani. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a dűlőutak karbantartásáról sem. A tanyán élők laza talajú dűlőutakon kénytelenek közlekedni, mivel életfeltételeik odakötik őket, ezért ezeket az utakat ki kell javítani.

Tisztelt Államtitkár Úr! A magyarországi tanyákon élők, akik hosszú évtizedeken keresztül kiváló minőségű élelmiszerekkel, zöldségfélékkel, gyümölccsel, hússal, tejtermékkel ellátták az országot, most rendkívül nagy bajban vannak, és segítségre szorulnak. A vidéki családok, a tanyasi emberek is országunk részei. Szorgalmasak, tisztességesek, munkában meggörnyedtek, rászorultak, hogy a kormány figyelembe vegye őket.