*

DEMENDI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar agrárgazdaságnak a közeljövőben legalább három olyan jelentős változásra kell felkészülnie, amely komoly feladatot és kihívást fog jelenteni. Természetesen mind a három az európai uniós tagságunkkal közös agrárpolitikával összefüggésben említhető meg. Az első ilyen az Unió további reformjának részeként a KAP felülvizsgálata, az úgynevezett egészségügyi felülvizsgálat, majd az azt követő költségvetési felülvizsgálat, és természetesen itt van az SPS-törvényjavaslat, amely a parlament elé beterjesztésre került.

A törvényjavaslat a nemzeti hatáskörbe tartozó és törvényi szintet igénylő kérdéseket szabályozza. Ezek kiterjednek a támogatási jogosultság mint mezőgazdasági vagyoni értékű jog nemzeti tartalékának képzésével, felhasználásával, kiosztásával, valamint forgalmazásával összefüggő szabályok megállapítására. A javaslat, figyelemmel a közösségi jogi szabályozási rendszer sajátosságaira, a rendelkezéseket döntően két fogalom, a mezőgazdasági termelő és a mezőgazdasági üzem köré rendezi. E kérdések rendezése minden egyes EU-tagállamban a nemzeti agrárpolitika hangsúlyos elemeit képezi.

A javaslat értelmében minden olyan személyt, aki 2008-ban SAPS- és top up támogatást vesz igénybe, automatikusan elismeri olyannak, mint aki mezőgazdasági termelőként jogosult a támogatási jogosultság igénybevételére. Azok a személyek viszont, akik nem tartoznak ebbe a körbe, a jövőben csak abban az esetben vehetnének részt a támogatási jogosultságok kiosztásában, forgalmazásában, ha jogszabályban meghatározott szakismerettel, valamint a mezőgazdasági tevékenység folytatásához szükséges eszközökkel rendelkeznek, és ezt megfelelő módon igazolják is.

Ezzel a rendelkezéssel a nemzeti agrárpolitika a spekuláció ellen kíván fellépni. A közösségi jogi rendelkezésekkel összhangban a javaslat kimondja, hogy a támogatási jogosultság mint mezőgazdasági vagyoni értékű jog, a mezőgazdasági termelő tulajdonába kerül.

A támogatási jogosultságok vagyoni értékét az egységérték megállapítására vonatkozó szabályok kívánják biztosítani. A támogatási jogosultság megállapításáról szóló határozat rendelkező része 2013-as egységértéken fogja euróban meghatározott módon tartalmazni, hogy a mezőgazdasági termelők milyen összegű támogatásra, míg határozatindokló részében tájékoztató adatként kívánja feltüntetni, hogy a mezőgazdasági termelők 2009 és '12 között a közösségi forrásokból várhatóan milyen összegű támogatásra lesznek jogosultak. Ezen összeget pedig évente a központi költségvetésből ki lehet egészíteni közösségi jogszabályban meghatározott okok miatt csökkenő összegben.

A nemzeti támogatás csökkenésével egyidejűleg fokozatosan nő a közösségi támogatás összege. 2013-tól kezdődően a támogatás kizárólag közösségi forrásokból kerül finanszírozásra. Ezen rendelkezések a mezőgazdasági termelők gazdálkodási biztonságát erősítik. A támogatási jogosultság a kiosztással, eredeti tulajdonszerzéssel, a mezőgazdasági és a vidékfejlesztési támogatási szerv határozatával kerül a termelők tulajdonába. A kiosztás térítésmentesen történik. A javaslat külön is foglalkozik a támogatási jogosultságok nemzeti tartalékával.

A közösségi jogszabályokkal összhangban kétféle nemzeti tartalékot különböztet meg. Az egyik az úgynevezett általános nemzeti tartalék, amelynek felhasználására a közösségi jogszabályokban foglaltaknak megfelelően kerül sor, és amelynek működése folyamatos. A javaslat értelmében a támogatási jogosultságok első kiosztásakor a kiosztásra az úgynevezett elkülönített nemzeti tartalékból kerül sor. Azon mezőgazdasági termelők, akik a bázisidőszak megállapítását követően kezdtek mezőgazdasági tevékenységet, illetve bővítették tevékenységüket, a nemzeti tartalékból kapnak támogatási jogosultságot. A támogatási jogosultságok átruházása esetében a javaslat ki kívánja használni azt a közösségi jogszabályok által biztosított lehetőséget, miszerint a föld nélküli átruházás esetében az elvonás mértéke maximálisan 50 százalék lehet. Ez a spekulációs vásárlások ellen ható rendelkezés. A fiatal gazdák, a tevékenységüket megkezdő mezőgazdasági vállalkozások részére elvonásmentesen lehetne a támogatási jogosultságokat értékesíteni.

Ugyancsak biztosítja a javaslat a támogatási jogosultságok elvonásmentes értékesítésének lehetőségét, ha arra a haszonbérlettel együtt kerülne sor, vagy a mezőgazdasági üzem egészének átruházásához kapcsolódna. Tehát láthatjuk, hogy a támogatási jogosultság és a föld együtt mozog.

A módosuló jogszabályok közül a földügyeket érintő rendelkezést említem meg. A javaslat az öntözési szolgalom sajátos szabályainak megállapítására vonatkozik. A benyújtott törvényjavaslat módosítani kívánja az állami vagyonról szóló törvényt is. Erre azért van szükség, mivel az állam a polgári jogviszonyok alanyaként a termőföld mellett a támogatási jogosultságok tulajdonosává is válhat. E jogviszonyoktól el kell választani, amikor az állam közhatalmi jogosítványait gyakorolva a nemzeti tartalékból oszt ki vagyoni értékű jogokat.

Miután a javaslat alapvető és hosszú távra is kiható gazdaságpolitikai értékítéletet is tartalmaz, ezért a javaslatban szereplő rendelkezéseket valóban olyannak kell tekintenünk, mint amelyekről az Országgyűlés plénumán vitát kell és szükséges is folytatni.

Tisztelt Országgyűlés! Az SPS-rendszer bevezetése valóban nem uniós kötelezettségből fakad. Ez egy tudatos értékválasztásnak nevezhető, amelynek alapján a mezőgazdaság, az agrárgazdaság gazdaságpolitikai érdekét kívánjuk szolgálni.

A rendszer stabilizálja a jelenlegi üzemgazdasági és földbirtok-használati struktúrát, azaz előnyös. Kinek? Annak a 200 ezer üzemnek, közel 200 ezer gazdálkodónak - a 2008. évi adatok alapján már ezt tudjuk mondani -, akik a közvetlen támogatási rendszerben támogatást igényeltek, vagyis ma a magyar mezőgazdaság termelésének a gerincét adják. Előnyös számukra azért, mert középtávra kiszámíthatóvá teszik a támogatások alakulását és a termelés finanszírozását. A bevezetése leegyszerűsíti a támogatások igénylését, a nyilvántartását, annak kifizetését, hiszen eddig elkülönített támogatási jogcímek és a hozzájuk szükségesnek ítélt egyedi feltételek teljesítésének vizsgálatára nincs szükség. Az üzem az év egy meghatározott részében egy összegben kapja meg a számára kiszámított támogatást. A gazdálkodásban ezzel az összeggel biztosan számolhat, amely gazdálkodásának biztonságát, ezen keresztül versenyképességét is növeli, már középtávon is ez a rendszer igazgatási költségmegtakarítást eredményezhet.

A rendszer jelentős előnye a jelenlegi rendszerrel, a SAPS-szal szemben, hogy fékezi a gazdasági szempontból értéktelen, rossz minőségű mezőgazdasági földek rendszerbe való áramlását, fékezi a spekulációt. Az eddigi tapasztalatok bizonyítják, hogy évről évre több tízezer hektár termelésre alkalmatlan terület került be a SAPS-rendszerbe, ami viszont azzal a nemkívánatos hatással jár, hogy az egy egységre jutó támogatás összege fokozatosan csökkent, rontva ezzel a valóban versenyképes mezőgazdasági termelők jövedelmi viszonyait. Azáltal, hogy az évről évre növekvő fajlagos támogatás kellő ösztönzőt biztosít pótlólagos területek bevonására, nemcsak ágazaton kívüli spekulatív jövedelmek keletkeznek, hanem a felosztható támogatás változatlansága okán az ágazatban hasznosuló támogatás csökken.

Kétségtelenül a rendszer egyik nagyon fontos előnye, hogy a fogyasztói társadalmi érdekeket is szolgálja. Alapkérdés, hogy a támogatások versenyképességének növelése mellett a biztonságos élelmiszer-ellátás megteremtésére, valamint az olcsóbb magyar élelmiszerek előállítására irányulna.

A magyar agrárpolitika három célszegmens érdekei szerint épül fel, és a prioritásokat a sorrend is kifejezi. A legnagyobb érdekcsoport, amelyet a mezőgazdasági politikának szolgálnia kell, a tízmillió magyar élelmiszer-fogyasztó érdeke, akit megfizethető, egészséges és biztonságos termékkel kell ellátni. A hazai árutermelő gazdaságok fokozott támogatása egyben az import élelmiszerek visszaszorításának egy indirekt és piackonform eszköze. A társadalom szempontjából további fontos elem, hogy a támogatásért "cserébe" a gazdálkodónak egészséges terméket kell úgy előállítani, hogy közben a környezetet nem károsítja. A támogatás feltétele a környezetvédelmi, állatjóléti és élelmiszer-higiéniai előírások maradéktalan betartása, amit csak a keresztmegfelelőség szóval szoktunk emlegetni.

Az SPS jövedelemkiegészítést biztosít a több mint egymillió magyar földtulajdonosnak is, akik nem kívánnak termelni. Az agrárpolitika szavatolja ezáltal, hogy a magyar földtulajdonosok használatba adott földtőkéjük után tőkejövedelmet kapjanak. Ennek eszköze a földbérleti díj. Az SPS kiszámítható bérleti díjakat tesz lehetővé, mint a SAPS-rendszer, amely akár több éven keresztül is tervezhető jövedelmet eredményez. A rendszer a földhasználók és földtulajdonosok értelmes megegyezésére épül, mert a támogatási jogosultság föld nélkül alig ér valamit, míg a föld jogosultság nélkül sem olyan értékes.

A két vagyonelem feltételezi egymást. A kettő együtt egy egész. A két fél egymásra utaltságából fakadó kooperáció várhatóan gyengíti azt a jelenlegi káros társadalmi szembenállást, amely abból a feltételezésből indul ki, hogy a földtulajdonos és földhasználó csak egymás rovására képes saját gazdasági érdekeit érvényesíteni.

Az SPS bevezetése a piaci igényekhez jobban alkalmazkodó gazdálkodási szerkezet ösztönzésén keresztül a szűkös termelési tényezők racionálisabb felhasználását és ezáltal a hatékonyságot is ösztönzi. A termelés szerkezete jobban követi a területi és földrajzi adottságainkat, az átállást egyelőre elhalasztó új tagországokkal szemben pedig jelentős versenyelőnyt biztosíthat.

Tisztelt Országgyűlés! Mindezek alapján a beterjesztett törvényjavaslatot megvitatni javaslom. Kérem önöket, hogy a szükségesnek ítélt módosító indítványok és viták lefolytatása után fogadjuk el a beterjesztett törvényjavaslatot, és Magyarország agrárgazdaságának szabályozásában előre öt évre, 2013-ig ez az új rendszer kerüljön bevezetésre.