*

GŐGÖS ZOLTÁN, földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elkövetkezendő időszak egyik legjelentősebb agrárpolitikai döntése előtt állunk: alkalmazkodni kívánunk-e a 15 régi európai uniós tagállam, valamint Málta és Szlovénia által is alkalmazott úgynevezett egységes gazdaságtámogatási rendszerhez, vagy pedig 2013-ig nem változtatunk az elmúlt években már jórészt megismert és begyakorolt SPS-, top up támogatási rendszerünkön. Magam is ismerem azt a mondást, hogy járt utat járatlanért el ne hagyj, de ha a világon minden felelős gondolkodó így járna el, akkor nem tudom, hova jutnánk. Higgyék el, sok vita és elemzés tanulmányozása előzte meg azt a döntést, miszerint a kormány javaslatot kíván tenni az Országgyűlésnek arra, hogy az elérhető magasabb előnyök miatt vállaljuk az áttérés minden kockázatát.

Tisztelt Ház! Az úgynevezett SPS-rendszerre való áttérés során számos érdekellentét kezelésére kell felkészülnünk. Higgye el a tisztelt Országgyűlés, semmivel sem lenne kevesebb problémánk, ha nem tennénk semmit. A magas hozzáadott értékű ágazataink, így különösen az állattenyésztés leépülése lenne az eredmény. Ezt ugye nem akarjuk? Több mint egymillió földtulajdonos egyértelműen abban érdekelt, hogy minél magasabb összegű földbérleti díjhoz jusson, teszem hozzá, lehetőleg adómentesen. Számomra úgy tűnik, mintha a váltás ellenzői nem a magyar mezőgazdaság, hanem a földtulajdonosok érdekeit tartanák elsődlegesnek. A mintegy 200 ezer gazda, illetve gazdaság pedig, akikkel a versenyszférában potenciális piaci szereplőként számolni lehet, a stabil földhasználati viszonyokban és a versenyképesség megőrzését biztosító jövedelempozícióban érdekeltek.

Nekünk mint jogalkotóknak olyan rendszert kell kialakítanunk, ami az érintetteket folyamatosan az ésszerű kompromisszumok kialakítására ösztönzi. Miután az SPS-rendszerben önmagában sem a föld, sem pedig a támogatási jogosultság nem jogosít támogatásra, az érintettek közötti megállapodás szükségszerű.

Tisztelt Országgyűlés! Röviden néhány szót az úgynevezett SPS-rendszer tágabb összefüggéseiről. A közös agrárpolitika 2003. évi luxemburgi reformja, figyelemmel a WTO-tárgyalásokon megfogalmazott agrárliberalizációs igényekre is, alakította ki az úgynevezett az összevont gazdaságtámogatási rendszert, közkeletű nevén az SPS-t. Ez az új rendszer a mezőgazdasági termelőket a piaci kereslethez igazodó racionális magatartásra ösztönzi. Napjainkban e gondolat jelentősége egyre meghatározóbbnak tűnik, egyre többet hallani, hogy a világ élelmiszer-termelése az energia és az ivóvíz mellett stratégiai jelentőségűvé válik. Mi pedig szó szerint bűnt követnénk el magunkkal és a jövő nemzedékkel szemben is, ha Magyarország természetföldrajzi adottságait maximálisan nem használnánk ki. Nem szeretnék olyan Magyarországon élni, ahol a vendégeimnek argentin fagyasztott marhahúsból készült és chilei vörösborral ízesített marhapörköltet kellene felszolgálnom.

Az SPS-rendszerben korlátozottan forgalomképes támogatási jogosultság mint mezőgazdasági vagyoni értékű jog kerül a mezőgazdasági termelők tulajdonába. Most azonnal szeretnék tisztázni egy félreértést. A támogatási jogosultság önmagában nem jogosít a támogatás igénybevételére, azzal megegyező számú termőföldet is művelni kell a termelőnek. Ez a művelés kiterjed a kölcsönös megfeleltetésre, valamint a helyes mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó, jogszabályban megfogalmazott rendelkezések betartására is.

Tisztelt Országgyűlés! Az alábbiakban röviden szeretnék kitérni arra, hogy az SPS-rendszerre való átállás mely gazdasági és társadalmi csoportoknak nyújt előnyt, illetve kik lesznek az úgynevezett vesztesek - bár szerintem hosszú távon minden valódi termelő nyerni fog az átállással. Egyértelműen szeretném leszögezni, hogy a magas hozzáadott értéket képviselő ágazatok az átállással mindenképpen a nyertesek között lesznek. E megállapítás elsősorban az állattenyésztésre igaz. A gabonatermelők, ahogy mondani szokták, a pénzüknél maradnak, talán egy kicsivel több jut ennek az ágazatnak, mintha nem kerülne sor az átállásra. A gyepgazdálkodással foglalkozók viszont az átlagosnál rosszabbul járnak azzal, hogyha az átállásra sor kerül. Ez az átcsoportosítás egyértelműen kijelöli az új nyerteseket, illetve veszteseket. Ha nem kerül sor az átállásra, a legkisebb hozzáadott értékű gyepgazdálkodás az abszolút nyertesek közé kerülne, az állattenyésztés viszont a vesztesek közé. A gabonások ebben az esetben is pénzüknél maradnának. Szilárd meggyőződésem, hogy nem ez az út vezet a jövőbe.

Azáltal, hogy 2013-ig kiszámíthatóvá teszi a termelők számára, hogy milyen feltételek mellett milyen összegű támogatást nyújt, ez mindenképpen stabilizálni fogja a mintegy 200 ezer agrárvállalkozás és ezen belül is elsősorban az állattenyésztéssel foglalkozók gazdasági viszonyait. Már hallom a kritikákat, hogy sok-sok milliárdba fog kerülni az átállás. Először is ne feledjük el, hogy évente közel félezer milliárd forint kifizetését biztosító rendszert kell működtetnünk. Ezen túlmenően az egyszeri nagyobb költség után a rendszer működtetése mindenképpen olcsóbb lesz, hiszen a jövőben már a gazdáknak, a gazdálkodóknak csak az előre kinyomtatott kérelmük módosítására kell figyelmet fordítaniuk. Az informatikai rendszer további működésére reményt adhat az a körülmény, hogy az idei földalapú támogatási kérelmek mintegy 95 százalékát elektronikus úton nyújtották be. Más országokban ez az arány alig éri el a 60 százalékot. Ez a rendszer pedig már az SPS-rendszerre való átállás próbája volt. A sikeres főpróbáért köszönet illeti a falugazdász-hálózatot, valamint a kamarai gazdajegyzők állhatatos és segítőkész munkáját is.

Sokszor leragadunk azon a vitán, hogy most kinek az érdeke fontosabb, a több mint egymillió földtulajdonosé, vagy pedig a 200 ezer gazdaságé. Szeretném, ha valamiben egyetértenénk. A kormány mindenképpen olyan rendszer kialakításában érdekelt, amely végső soron mind a tízmillió magyar állampolgár jó minőségű és biztonságos élelmiszer-ellátását biztosítja. Arra törekszünk, hogy az elfogyasztott élelmiszerek minél nagyobb hányada a hazai fogyasztói szokásokhoz igazodva Magyarországon kerüljön megtermelésre. Számos országban tapasztaltam már azt a nemzeti büszkeséget, öntudatot, ami a fogyasztóknál az import élelmiszerekkel szemben a hazai termékeket részesítette előnyben. No, nem a magyar narancsra gondolok. Vállalom ezt a szemléletmódot, és támogatok minden olyan kezdeményezést, ami a szükséges árualapot biztosítja.

Sokan felvetették eddig azt a kérdést, hogy ha nem szükséges, miért olyan fontos átállnunk nekünk az új rendszerre, miért nem jó nekünk az egyszerűsített rendszer, amit az Európai Unió ajánl nekünk. Szeretném felhívni a figyelmet arra, miszerint az Európai Unió a jelenlegi rendszerben való maradás tekintetében nem véletlenül javasolja, hogy ne álljunk át az SPS-rendszerre. Egy erős szereplőt kiiktatni az agrártermékek piacáról néhány tanácsot megér. Megválaszolta már valaki azt a kérdést, hogy ha már olyan kiváló a jelenleg alkalmazott egyszerűsített földalapú támogatási rendszer, akkor miért nem tülekednek a régi EU-tagállamok, hogy ezt válasszák? A válasz egy példán megvilágítható. El tudják önök képzelni, hogy a szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozó bajor parasztoktól el fogják venni az állattenyésztés utáni többlettámogatást, és oda fogják adni a keleti tartományok gabonatermeléssel foglalkozó nagyüzemeinek? Nem gondolnám, hogy ezt ők el tudnák fogadni. Szinte biztos, hogy 2013 után legalábbis opcionális jelleggel meg fog maradni az üzemi szintű, történelmi bázisra alapozott támogatás. Olcsó poénnak tűnik, de ideillik a közismert reklámszlogen: lemarad, aki kimarad.

Tisztelt Országgyűlés! Röviden néhány szót a földbirtok-politikai összefüggésekről. Vannak, akik azért utasítják el az SPS-rendszer bevezetését, mert Magyarországon rendezetlenek a földhasználati viszonyok, kialakulatlan a birtokstruktúra. Szívem szerint megkérdezném a kétkedőket, meddig akarják fenntartani ezt a bizonytalan állapotot, hogyan akarnak fejleszteni, hogyan akarnak új öntözőgépet beszerezni, hogyan kívánnak a pénzintézetekkel a beruházási hitelek kondíciójáról tárgyalni úgy, hogy maguk sem tudják, néhány év múlva lesz-e földje a gazdaságnak, vagy nem, hogyan akarnak részt venni a különböző fejlesztési programokban. Ezek nagyon súlyos gazdasági racionalitáson és nem aktuálpolitikai megfontoláson alapuló kérdések.

Az is kritika, miszerint az új rendszer a nagyüzemeknek kedvez. Szívesen leülnék vitatkozni a kétkedőkkel, de úgy, hogy azon vegyenek részt azok az egyéni gazdák is, akik gazdaságuk területének legalább felét, kétharmadát bérlik. Nem vagyok benne biztos, hogy a tárgyszerű vita végén nem én jönnék ki győztesen. Az SPS-rendszer stabilizálja és átláthatóvá teszi a földhasználati viszonyokat. Lehet, hogy ez nem tetszik egyeseknek? Ne feledjük, a földhasználat bizonytalansága mindig a spekulánsoknak fog kedvezni. Ne feledjük azt sem, hogy várhatóan 2011-től Magyarországnak az európai uniós tagállamok polgárai előtt fel kell oldania a termőföldtulajdon-szerzés korlátozását.

Gondoljuk végig ezt az összefüggést is! Ha nem teszünk semmit, és minden úgy marad, ahogy eddig volt, akkor 2011-től kezdve azok a potenciális külföldi befektetők fognak részesülni az SPS-rendszer előnyeiből, akik az új rendelkezéseket kihasználva földet vásárolnak. Ha engem megkérdeznek, hogy kit szeretnék elsősorban helyzetbe hozni, egyértelműen szeretném kijelenteni, a magyar gazdákat, a magyar gazdálkodókat. Amíg egy adott kérdésben a nemzeti szabályozási hatáskör biztosított, az összes lehetőséget ki kell használni.

Tisztelt Országgyűlés! Röviden néhány szót a törvényjavaslatról. Az Európai Unió agrártámogatási rendszerének középpontjában a mezőgazdasági termelő és a mezőgazdasági üzem áll. Ezt a szabályozási filozófiát átvéve készítette elő a kormány a törvényjavaslatot. A törvényjavaslatban számos új, az eddigi magyar jogi gyakorlatban eddig nem alkalmazott elem is fellelhető. Szeretném külön is kiemelni, hogy a mezőgazdasági termelők a támogatási jogosultságon mint mezőgazdasági vagyoni értékű jogon tulajdont szereznek. Ez a tulajdon adható, vehető és - külön is kiemelném - örökölhető. Látni kell, hogy a mezőgazdaságban néhány éven belül tömeges generációváltásra kell felkészülni. Azok a gazdák, akik hosszú évek fáradságos munkájával létrehozták saját maguk egyéni, családi gazdaságát, joggal számítanak arra, hogy munkájuk gyümölcse ne legyen az enyészeté. Ezért már most szeretném kijelenteni, hogy megkezdtük az egyéni mezőgazdasági üzemek öröklésére vonatkozó sajátos szabályozási rend kidolgozását.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat határozott célkitűzése, hogy a mezőgazdasággal élethivatás-szerűen foglalkozók számára garanciát biztosítson. A spekuláció ellen igyekszünk határozottan, a jog eszközeivel is fellépni. A támogatási jogosultságok fogalmazásánál, amennyiben azok értékesítése a javaslat által is támogatott körök irányába - így fiatal gazdák, tevékenységüket megkezdő vállalkozások - történik, erre kedvezményes lehetőségek mellett kerülhet sor.

A szakmai fórumokon sokszor felvetődött az úgynevezett bázisidőszak kérdése. Többen kritizálták, hogy miért 2006 az az időszak, amelyet az üzemi szintű történelmi bázis kialakításánál figyelembe kívánunk venni. Szeretném aláhúzni, hogy az Európai Unió szabályozási rendje értelmében bázisnak csak jogilag és pénzügyileg lezárt időszakot lehet megjelölni. Magam is szívesen vennék vagy eladnék OTP- vagy MOL-részvényt, ha tudnám, két hónap múlva milyen lesz az árfolyam. Gondolom, a helyzet abszurditása mindenki számára nyilvánvaló.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat zárórendelkezései közül szeretném külön is kiemelni az öntözési szolgalomra vonatkozó új szabályokat. Amikor a globális felmelegedéssel és az elsivatagosodással kell szembenéznünk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy jogi szabályozási hiányosságok miatt a meglévő öntözőberendezéseinket ne lehessen kihasználni. A javaslat e kérdést jogilag megfelelő módon rendezi.

Néhány gondolatot mondanék az átállással kapcsolatos társadalmi egyeztetésről. Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a törvényjavaslat benyújtását széles körű társadalmi vita előzte meg. Nyugodtan merem állítani e viták tapasztalatai alapján, hogy a professzionális szinten működő mezőgazdasági termelők értik és elfogadják az új rendszert. Sőt, a termékpálya-bizottságok ülésein a különböző ágazatok azt is elfogadták, hogy az állattenyésztés az átállással jobban fog járni, mint más ágazatok. Sokan megértették, ha az állattenyésztés csődbe kerül, az a gabona- és takarmánytermesztőket is nehéz helyzetbe hozhatja. Akik pedig még nem rendelkeznek elég információval a rendszerrel kapcsolatban, azok számára a minisztérium a szükséges segítséget meg fogja adni. Mára van, aki támogatja, van, aki ellenzi, és van, aki a döntést elodázná. Több lehetőség nincs, valakinek igaza lesz.

A kormány még 2008. augusztus 1-je előtt értesíteni fogja a bizottságot arról, hogy Magyarország 2009-ben át kíván állni az úgynevezett SPS-rendszerre. Az elkövetkezendő mintegy három-négy hónapot arra kívánjuk szánni, hogy a javaslatban szereplő célkitűzéseket minél szélesebb körrel megismertessük, és a végrehajtási jogszabályok többségét is elkészítjük. Az ésszerű kompromisszumok irányába a kormány nyitott. Ha a törvényjavaslatot az Országgyűlés elfogadja, az átállásra való felkészülést az előzetes terveknek megfelelően folytatjuk. Ha nem sikerül a parlament keretei között legalább a többség támogatását megszerezni, úgy sajnálattal, de vissza fogjuk vonni a bizottságnál korábban tett vállalásunkat. Bízom a felelős döntéshozatalban.

Tisztelt Országgyűlés! Röviden szeretnék kitérni az eddig lefolytatott bizottsági vitákra. Számomra egy dolog vált teljesen egyértelművé: szükség van a korrekt és széles körű tájékoztatásra. De csak úgy, hogy mind az előnyöket, mind a hátrányokat egymás mellé rakjuk.

Tisztelt Ellenzők! Álljunk ki együtt a szarvasmarha-tenyésztők vagy a Hajdú-Bihar megyei rizstermelők elé. Én azt fogom mondani, hogy az átállással meg fogjuk védeni az eddig megszerzett többlettámogatási pozíciókat. De aki az ellenzők részéről mellettem fog állni, azt is mondja el, hogy a célzottan nekik járó támogatást szét kell osztani mintegy ötmillió hektár földhasználó között. S ne felejtse el megemlíteni, hogy ebbe a területbe akár az értéktelen gyepterületek is beletartoznak. De mehetünk együtt a szabolcsi és a dél-alföldi dohánytermesztők, a cukorrépa-termesztők közé is. De menjünk el olyan városi közegbe is, ahol az ellenzők érzékletesen bemutathatják azon elképzeléseiket, miszerint a föld tulajdonosait az adómentes bérleti díjon felül illesse meg a támogatási jogosultság is. Biztos nagy tapsot fognak kapni. Én pedig vállalom, ha ez a közeg netán kifütyül. Én a termelés kockázatát vállaló termelők, gazdák, gazdálkodók oldalán állok, és így is cselekszem. Egyébként ajánlom mindenkinek a figyelmébe Karsai képviselő úrnak a mezőgazdasági bizottság ülésén elhangzott szavait. Ő világosan elmondta, hogy mára a battonyai földek 80 százaléka nem a battonyai gazdák kezében van. A következtetéseket mindenki levonhatja magának.

Az értelmetlen vita helyett beszéljünk arról, hogy a bázisidőszakot érdemes-e korrigálni, hogyan osszuk ki a nemzeti tartalékot, milyen módon ösztönözzük az új rendszerben a minőségi termelést, milyen további mozgástere lehet még az adott keretek között a nemzeti agrárpolitikának, hogyan tudjuk ösztönözni a generációváltást a mezőgazdaságban, milyen sajátos adózási, illetékfizetési szabályok meghozatalára van szükség ahhoz, hogy az új rendszer hatékonyan működjön, a spekulánsokkal szemben a valódi kockázatot viselő valódi termelőket még milyen módon lehet segíteni, és még folytathatnám a sort.

Tisztelt Országgyűlés! Az eddig elhangzott és a javaslatban is külön szereplő igen összetett problémával kapcsolatban a választás lehetőségét nagyon röviden úgy tudnám összefoglalni, miszerint akarjuk-e, hogy egy száz hektáron gazdálkodó magyar mezőgazdasági termelő - figyelemmel az általa tartott húsz szarvasmarhája után - legkésőbb 2013-ban ugyanannyi támogatást kapjon, mint a hasonló feltételek között gazdálkodó burgenlandi termelő. Ha igen, akkor fogadjuk el a javaslatot, és Magyarország minél előbb álljon át az új rendszerre. Ha pedig a két termelő között mintegy 20 százaléknyi támogatási különbséget még évekig, netán örökre fenn kívánjuk tartani, akkor maradjunk a jelenlegi rendszer keretei között. Ez világos választási alternatíva, még akkor is, ha ezen állítás mögött mindenféle bonyolult számítás rejlik. Aki támogatja a felzárkózást, azt hívom a közös gondolkodásra, akit pedig nem tudok meggyőzni, attól csak egyet kérek: adja nevét a következményekhez is. Ez így tisztességes.