*

LAKOS IMRE (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Mindazzal, ami az államtitkár úr bevezetőjében elhangzott, illetve a gazdasági bizottság előadójától, tehát ezek a célok, ezek a vágyak, hogy ez a fejlesztés megvalósulhasson, maximálisan egyetértünk. Azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk, nem lehet ebben vita. Természetesen épüljenek tovább a gyorsforgalmi úthálózat elemei, az autópályák; épüljenek minél gyorsabban, minél gazdaságosabban, ez a közös célunk.

Ugyanakkor ennek a konkrét előterjesztésnek számos olyan vonzata van, amely kérdéseket vet fel. Ezekre szeretném felhívni a figyelmet az általános vita keretében. Ezek kapcsán merültek föl bennünk kételyek, kérdések, és jó lenne, ha egy ilyen közös és nemes cél mögött nem maradnának kételyek. A javaslatban úgy kért felhatalmazást a közbeszerzési eljárás megkezdéséhez az Országgyűléstől a közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter, hogy az előterjesztésben a forint kifejezés gyakorlatilag elő sem fordul.

Nem lehet megtudni belőle, hogy milyen feltételekkel mennyibe fog kerülni a beruházás az elképzelések szerint. Nem tartalmazza a javaslat többek között a projekt költség-haszon elemzését, a finanszírozási alternatívák nettó jelenértéken történő összehasonlítását, sem a szolgáltatás kezdésének és befejezésének várható időpontját, sem a hozzá szükséges telkek tulajdonjogi viszonyait, sem pedig a pályázati dokumentációt. Ezeket és más adatokat is kötelezően közölnie kellett volna az Országgyűléssel az előterjesztőnek, ha és amennyiben a kormány nem módosította volna hirtelen az addig kötelező feltételeket.

Az országgyűlési határozati javaslat kizárólag azért kerülhetett most formailag elénk, a jelenlegi formájában benyújtásra, mert a benyújtásának napján, május 30-án a 82. számú Magyar Közlönyben kihirdetett és egyben még aznap hatályba is lépett 152. számú kormányrendelet módosította a hosszú távú kötelezettségvállalásokra vonatkozó 24/2007-es kormányrendeletet, amely szabályozta azt, hogy mi mindent kell tartalmaznia a felhatalmazást kérő határozati javaslatnak. Tehát ez aznap módosult.

Az eredeti kormányrendelet, amely módosításra került, 21 lényeges elemet sorolt fel, amelyet az országgyűlési előterjesztésnek, illetve egy ilyen felhatalmazásnak tartalmaznia kell. Ebből a 21-ből 15-öt elhagy az a módosítás, amely megjelent a Közlönyben, mindössze csak 6 elemet tart kötelezőnek éppen azoknál a legjelentősebb beruházásoknál, amelyek fontosságuk és költségességük miatt igénylik az Országgyűlés hozzájárulását.

A módosítás folytán lényeges tartalmi elemek és garanciák hiányoznak a felhatalmazás kérésénél, lényegében tehát információk és garanciák nélkül, szinte látatlanban kér felhatalmazást a kormány egy 30 évre szóló, évi mintegy 16 milliárdos, majdnem 500 milliárdos összköltségű projekt megvalósításához kiírandó pályázathoz.

Ezek a számok, amelyekre most itt hivatkoztam, persze nem az előterjesztésből derülnek ki, hanem szintén a május 30-ai 82. számú Magyar Közlönyből derülnek ki, ahol két kormányhatározat is megjelent ebben a témában. Ezek közül az egyik az adott projektet az úgynevezett hosszú távú fejlesztések rangsorának első elemeként meghatározó 1037/2008. számú kormányhatározat, a másik pedig a közbeszerzési pályázat kiírását elhatározó 1036/2008. számú kormányhatározat.

A hosszú távú fejlesztések rangsora egy ma még nem létező rangsor, habár a fejlesztésért felelős miniszternek azt 2007. december 31-ig össze kellett volna állítania. Az ebben a rangsorban való szereplés jogszabályi feltétele annak, hogy a pályázat kiírására felhatalmazást lehessen kérni az Országgyűléstől. A kormány ezzel az előbb hivatkozott 1037-es határozatával V. hó 30-án létrehozott tehát egy összesen egy darab elemből álló rangsort, azért, hogy ezt az előterjesztést be lehessen nyújtani.

Úgy tűnik tehát, hogy nagyon sürgős dologról van szó. A sürgősséggel persze a magam módján én egyetértek meg egyetértünk, de azért ezek a technikák, amelyekkel így most az Országgyűlés elé került, mindenképpen kérdőjelesek számunkra.

Ugyanakkor a másik kormányhatározat, az 1036-os azt tartalmazza még, hogy a közbeszerzést majd csak akkor kell kiírni, ha már látható, hogy az eredményhirdetés várható idejére a megszerzett és a beruházáshoz szükséges területek aránya eléri a 90 százalékot. Ez, tekintettel arra, hogy még el sem kezdődött a területek megszerzése, egy egészen bizonytalan jövőbeli időpontot jelent.

Összességében azt gondolom, még egyszer hangsúlyozom, maximálisan egyetértünk azzal a céllal, hogy a lehető leggyorsabban épüljön meg ez a szakasz, a lehető leggazdaságosabban, a lehető legjobb konstrukcióban, ezt meggátolni semmilyen módon nem szeretnénk. De azért ezek a felmerült kérdések olyanok, amelyek nem kerültek tisztázásra az előkészítés során, a bizottsági tárgyalás során sem, hiszen mindenki nagy lelkesedéssel támogatni szerette volna ezt az ügyet, de azt gondolom, hogy egy ilyen ügy nagyságrendjénél, súlyánál fogva megérdemli azt, hogy tisztán álljon előttünk, úgy tudjunk határozatot hozni, hogy nyugodtak legyünk ebben az ügyben.