*

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Fontosnak tartjuk a népszavazást, a következők miatt. Úgy látjuk, hogy az egészségügyi reformnak nevezett folyamat, amit mi leginkább az ámokfutás szóval jellemeznénk, megbukott ugyan, a több-biztosítós, majd többpénztáras rendszer lekerült a napirendről, de nem látunk semmiféle garanciát arra nézve, hogy akár néhány hónap múlva vagy akár fél év, egy év múlva nem fogják újra elővenni az egészségügyi ellátórendszer piaci átalakulásának újabb szándékát, nem kerül-e megint sor az egészségbiztosítás nagy rendszerének a privatizációjára. Sőt, az utóbbi időben olyan megnyilatkozásokat és olyan jeleket látunk, amelyek ilyen értelemben aggodalommal töltenek el bennünket.

Úgy látjuk, hogy a népszavazás garanciát kínálna arra nézve, hogy legalább három évig nem kerülhet ismét sor az egészségbiztosítási rendszer privatizációjára. Azok a megnyilatkozások, amelyek miniszteri szintről hangzanak el, és például június 30-ig új koncepciót ígérnek az egészségbiztosítási rendszer átalakítására, azok veszélyesek. Mintha megint abba a hibába esne a kormány, hogy néhány hét alatt komoly egyeztetések, súlyos társadalmi egyeztetések, szakmai viták nélkül belevágna megint az egészségbiztosítás nagy rendszerének az átalakításába. Ezt mi hazardírozásnak tartjuk, és ezek a félelmek élnek bennünk.

El kell azt is mondanom, hogy azok a kiszivárogtatások, amelyek az egészségbiztosítás nagy rendszerét részvénytársasággá kívánják alakítani, majd újabb kiszivárogtatások arra utalnak, hogy ennek a részvénytársaságnak valamiféle regionális tagozódása is létrejön - esetleg regionális önálló jogi személyként megjelenő részvénytársaságok formájában -, ugyancsak aggasztanak bennünket. Ezek nemhogy garanciául nem szolgálnak, hanem éppen ellenkezőleg: azt a piaci, az egészségügyből üzletet csinálni akaró szándékot jelzik, amelytől eddig is tartottunk, és ezek után is tartunk.

Ugyancsak elgondolkoztatók azok a szakanyagok, amelyek az utóbbi hetekben az egészségügyi tárca részéről megjelentek, és egyelőre az egészségügyi bizottság előtt tárgyaltattak, amelyek a szektorsemlegesség bizonyos hamis látszatát keltve próbálják az egészségügyi állami, önkormányzati szolgáltató rendszer mellett - és talán annak ellenében -, leszedve, lekapcsolva bizonyos területeket, a magánszolgáltatók szerepvállalását erősíteni, ezeket mintegy felhozni. Ugyancsak olyan kiszivárogtatásoknak voltunk tanúi az elmúlt hetekben, amelyek az önkormányzatok ellátási kötelezettségét próbálnák definiálni valamilyen minimális ellátási kötelezettség szintjén, amelyek ugyancsak aggasztóak olyan értelemben, hogy ez talán a piac előrenyomulását segíthetné az egészségügyben.

Azt kell mondanom, továbbra sem látjuk, hogy az irányultság, a kormányzati szándék az egészségügyi nagy rendszer átalakítására vonatkozóan megváltozott volna. Továbbra is úgy tűnik, hogy a pénzkivonás mellett a piac, az üzlet, a túlhangsúlyozott, már-már erőltetett öngondoskodás - itt megállok egy pillanatra: a nyugdíjasokra gondolok, akik már gondoskodtak önmagukról, ugyanakkor éppen a lakossági sarcok bevezetésekor nagyon nehéz helyzetbe kerültek a vizitdíj, napidíj ügyében - vagy éppen a verseny hangsúlyozása, a biztosítási elv túlhangsúlyozása, kicsit az individuális, egyéni kockázatvállalás irányába történő hangsúlyozása mind-mind elgondolkodtat bennünket olyan értelemben, hogy a kormányzati szándék nem változik.

Hiányoljuk az egészségügyben a szolidaritás hangsúlyozását, a szeretet, a szeretetszolgálat, a lélek, a szakmaiság és a társadalombiztosítás egész más logikán alapuló biztosítási elvrendszerének tudomásulvételét - ha nem is hangsúlyozását -, amelyek ennek az egészségügyi nagy ellátórendszernek az eszenciáját, a lényegét képezik. A legnagyobb gond az, hogy nem hiszünk önöknek. Nem hisszük azt, hogy a megnyilatkozásaik, egy-egy álságos mondat, amit a törvény preambulumába betesznek: megtartjuk a nemzeti kockázatközösségen alapuló társadalombiztosítást - nem látjuk, hogy ezek a mondatok hitelesek lennének.

Ugyanakkor rossz tapasztalataink is vannak, hiszen 2002-ben a polgári kormánynak azokat a kodifikációit, amelyek éppen az egészségügyi nagy rendszer átalakítását mintegy megalapozták, 2002-2003-ban sorra visszavonták. Ezek az emlékek még élnek bennünk, hiszen nem történt olyan régen, hogy az "Egészséges nemzetért" népegészségügyi programot felmondták, holott a népegészségügyi adatokra, trendekre alapozott európai egészségpolitikának ez az "Egészséges nemzetért" népegészségügyi program és az ennek kapcsán nyerhető valid megbetegedési, halálozási, születéskor várható átlagos élettartam és más adatok képezhették volna az alapját.

De ugyanígy vagyunk a 2001. évi CVII. törvénnyel, ami az egészségügyben a magánforrások értelmes, szakmai vállalkozásokon keresztül történő bevonását tette volna lehetővé, a 2002-es kormányváltás után ezt is felmondták. És folytathatom tovább a gyógyszerpiaci megállapodással, amikor a gyógyszerpiac minden szereplőjével megállapodást kötöttünk, 2002 júniusában ezt is felmondták. A fogmegtartó kezelések térítésmentességét és egy csomó olyan szabályozást, ami akkor az egészségügyi ellátás biztonságát és minőségét javította, önök megszüntettek.

Tehát a bizalom eloszlott bennünk. Mi azt kérjük, hogy ezt a népszavazási indítványt támogassák, hiszen három évig akkor lesz időnk biztonságban gondolkodni azon, hogy hogyan tudnánk valamiféle közös nevezőt találni az egészségügyi ellátórendszer és a biztosítási rendszer átalakítására vonatkozóan.