*

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ceterum censeo Carthaginem esse delendam - mondta ezt időszámításunk előtt 200 év körül Cato, egy híres államférfi és bölcselő minden egyes beszédének a végén. Tette mindezt azért - a mondat azt jelenti, hogy Karthágót pedig el kell pusztítani -, mert hitte, s mintegy rögeszméjévé vált, hogy így tudja csak Rómát megmenteni.

Nekem ugyan még nem vált a rögeszmémmé, hogy a családon belüli erőszaknak önálló törvényi tényállásra van szüksége, de erősen hiszem, hogy ez lehet az az út, aminek módján kezelni tudjuk majd ezt a kérdést. Merthogy a családon belüli erőszak, ha valami, akkor ez, olyan mértékben veszélyes a társadalomra, és az utóbbi években olyan mértékben erősödött fel, hogy - nem csak most mondom, több ízben már elmondtam - nem tűrhetjük tovább, hogy nincs igazán ellenszere ennek a kérdésnek.

Én tudom, hogy a jogtudósok ezzel a gondolattal nem értenek egyet, mert ők valahogy a jogot vegytiszta képletként kezelik, pedig én azt gondolom, hogy a jogtudománynak ettől sokkal többet kell tennie, mert egy erkölcsi értékrenden alapuló, nagyon világos és egyértelmű útmutatást kell adni a társadalom számára: ezt szabad, ezt nem, ezt lehet, ezt nem, ez már veszélyes, ez már elítélendő, sőt mit több, ez már bűncselekmény. Én azt gondolom, hogy a családon belüli erőszak az a bűncselekményfajta, amire rá kell mutatnunk, amit meg kell neveznünk.

Kérdezem államtitkár urat: van-e valamilyen elképzelése annak a tárcának, amely a gyermekvédelemmel, családvédelemmel foglalkozik, hogy hogyan tudnánk ezt a kérdést kezelni.