*

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A bizottsági meghallgatáson igazán jólesett Keller államtitkár úr elismerő néhány szava, amikor megköszönte, hogy interpelláltam, mondván, hogy ezzel az irányt, a figyelmet ráirányítottuk a ménesbirtok gondjaira, problémáira.

Az is nagyon tetszett, amikor Gegesy képviselő úr arról beszélt, hogy az eddigi gyakorlat szerint két interpelláció volt, amikor a bizottság tárgyalta, és az konszenzussal elfogadásra került, és jó lenne, ha ez is így történne.

Magam is szerettem volna konszenzusra jutni és elfogadni az ott adott válaszokat. Hogy miért nem tehettem, az rögtön ki fog derülni. Egy új elem került be egyébként az államtitkár úr válaszánál. Az ugyanis, hogy nem kerül a ménesbirtok külső vagyonkezelésbe. Erről beszélt az államtitkár úr, felemlítve a 2007-es kudarcot, és azt mondta, hogy tovább nem tervezik külső vagyonkezelésbe adni a ménesbirtokot. Ez nagyon pozitív gondolat, hiszen a külső vagyonkezelés esetén rendkívül nehéz egy szerződésszegés esetén érvényesíteni a szerződést, és élőlények - lovak, tenyészállomány - esetében, mire egy hibát egy bírósági eljárással esetleg korrigálunk, addig éppen tönkremehet a tenyészállomány. Ez pozitív válasz volt, ezt köszönöm szépen.

Miért maradtak mégis fenn aggályaim? Maga Keller államtitkár úr mondta, idézem: "most azon dolgozunk, az MNV Zrt. azon dolgozik, hogy az új menedzsmenttel tartós megoldást tudjon találni a cég működésére" - mármint a részvénytársaság. Persze kicsit szarkasztikusan mondhatnám azt is, hogy ha a régi menedzsment dolgozna, akkor nem kellett volna, mondjuk, három hónapot - a három hónap most telt le - várni egy új koncepció kidolgozására. Hiszen a régi menedzsment is elég jól dolgozhatott, amikor a 2007. évben az 57 millió forintos veszteséget úgy halmozta fel, hogy 76 millió volt a tervezett. Tehát csökkent a veszteség.

Az előző vezető - csak a jegyzőkönyv kedvéért mondom el - a 2006. évi terv teljesítését követően hathavi, majd 2007-ben négyhavi prémiumot kapott, de valószínű, hogy más probléma volt vele, amiért új menedzsmentet kellett választani.

Nem láttuk még az új menedzsment által kidolgozott elképzelést. Nem is nagyon láthattuk, mert 6-án telt le a három hónap, ami határidőt kapott az új igazgató, az új vezető. De mi lesz a megoldás? Tudjuk, hogy milyen megoldás van? Mert a célokkal természetesen egyetértünk, ebben nagy konszenzus van, mindenki tudja, hogy ez fontos, nemzeti kincs, genetikai érték, meg kell őrizni s a többi.

De azt egy kicsit már pesszimistán vagy rosszkedvűen fogadtam, amikor az államtitkár úr azzal indokolta a 2006. július 8-ai kormányrendelet végre nem hajtását, hogy az privatizációhoz volt kötve, és mivel a privatizációval kapcsolatos döntés megváltozott, ezért nem kellett végrehajtani ezt a földjuttatást. Ez volt a lényege, államtitkár úr, amit tetszett mondani. Persze, most erre majd sor kerül a tervek szerint. Csak kérdés, hogy mennyi lesz ez a földterület. Tehát nem látjuk, milyen gazdaság alakul ki a ménesbirtok körül, amely, ha nem is teljesen biztosítja az önfenntartást, de kétségkívül csökkenti a veszteségeket, hiszen azt mindannyian tudjuk, hogy egy ménes fenntartásához - ezt a miniszter úr is mondta az előző alkalommal, amikor beszélgettünk - kell állami támogatás, ahogy Mezőhegyeshez is kell, meg ahogy Szilvásváradhoz is kell. Viszont egy jó gazdaság kialakítása esetén ez az állami támogatás csökkenthető ésszerű mértékig.

Persze, az is nagy kérdés - ez is elhangzott a bizottsági meghallgatáskor, és erről, ha jól emlékszem, miniszter úr is tett említést néhány mondattal -, hogy a lóállomány csökkentése szükséges, illetve el kell dönteni, hogy mekkora lóállomány szükséges a génállomány fenntartásához, így a helyes, nehogy szemrehányást kapjak. No, ki fogja ezt eldönteni? Nem hiszem, hogy pénzügyéreknek kell ezt eldönteni, és felhívom a figyelmet arra is, hogy a lóállomány létszámának a csökkentése nem csökkenti arányosan a költségeket, az istálló istálló marad, a kiszolgálásnak kiszolgálásnak kell lenni. Hasonlíthatnám ezt ahhoz, amikor egy iskola fenntartásánál a fenntartási költséget nem nagyon befolyásolja, hogy 5, 15 vagy 25 gyerek jár oda.

Ami egyébként a lóállományt illeti: a lóállomány létszáma nagymértékben nem csökkent, 2007. december 31-ei adatok szerint nem történt nagy változás; Dióspusztán történt egy 20 darabos tenyészállat-eladás, és ez csökkentette. Amikor arról beszél valaki, hogy lényegesen nőtt a lóállomány, akkor meg kell nézni, hogy mi az, ami növekedett, mert az éves csikószaporulat nem a tenyészállomány szaporulatát jelenti egyelőre, csak a tenyészkancák és a tenyészmének létszámát kell ilyenkor egy minősítésnél figyelembe venni. (Zaj. - Az elnök csenget.)

A másik dolog, amiért én javasoltam a mezőgazdasági bizottságban, hogy egy különbizottság foglalkozzon a ménesbirtok kérdésével, és javasoltam ezt a költségvetési és pénzügyi bizottságban is, nagyon kérdéses és lényeges az, hogy ki fogja megítélni ennek a lóállománynak az értékét, minőségét s a szükségszerű létszám beállítását. Úgy gondolom, hogy ezt talán elfogulatlan és lobbiérdekektől mentes szakértőkre kellene bíznunk.

Az is nagy kérdés, és ez is egy fennmaradó kérdés, hogy ha rendeződik is ennek a ménesbirtoknak a földdel való ellátása, milyen eszközállományt kap hozzá a ménesbirtok. Merthogy odaadjuk a földet, amit egy szakértői bizottságnak kell szintén meghatározni, hogy mennyi az a földterület, aminek a fenntartása a ménesbirtok fenntartásához szükséges, de ahhoz kell adni eszközállományt és befektetést is, mert lerobbant gépállománnyal és eszközállománnyal nem lehet gazdálkodni, ezt minden agrármérnök tudja.

Van még egy momentum, amiről csak egy szót váltottunk a bizottságban, ami nagyon lényeges egyébként. 2003-ban, amikor nem kapott a ménesbirtok állami támogatást, hitelfelvételre kényszerült. Ez a hitel nagyon értékes épületegyüttest terhel, például a kaszinót, és nagyon fontos - és erről nem hallottam még -, hogy az állam vállal-e garanciát, hogy ezt a hitelt kiegyenlíti. Mert ha ez nem történik meg, akkor ez az értékes épületegyüttes árverésre kerül, és tudjuk, hogy milyen értéken - hogy kihez, azt már nem tudom - kerülhet eladásra.

Van még egy dolog, amit ismét elő kell hogy hozzak, a szakiskola kérdése. Az igaz, hogy ez alapítványi iskola, de az alapítványt a ménesbirtok hozta létre. Ha megnézzük a ménesbirtok és az alapítványi iskola közti összhangot, összehangolt működést, akkor látjuk, hogy nem mindegy, hogy egy gyerekre húsz ló jut, vagy pedig húsz lóra jut egy gyerek, tehát itt a gyereklétszám és a lólétszám között nagyon korreláció van, és tulajdonképpen egy jó képzéshez ezt a korrelációt meg kell teremteni. Tehát nem lehet függetleníteni a ménesbirtoktól a szakiskola kérdését.

Tisztelt Ház! Végül: valóban felmerült, és a bizottsági előadó is beszélt arról, hogy egy átfogó, hazai lótenyésztéssel kapcsolatos programot kellene készíteni. Kérem szépen, az előző ciklusban tagja voltam annak a lovas bizottságnak, amely konszenzussal hozott létre egy gyönyörű szép anyagot, egy javaslatot, egy elemzést, amelyben benn volt a terápiás lovagoltatástól kezdve - ami szívügyem - a versenyeztetés, a tenyésztés, minden. Mi lett ezzel az anyaggal? Hová lett ez az anyag? Nem került a parlament elé. Én tudom, hogy miért. Mert nem volt pénz a megvalósításához; annak egyes elemeihez viszont kellett volna hogy legyen. Le kell porolni ezt a lovasbizottsági jelentést, és akkor ennek a mai, aktualizált részeit örömmel támogatom, ha a kormány felvállalja ennek a megvalósítását.

Végül: minden példa sántít, szokták mondani. De miért vagyok ennyire nem erőszakos, csak talán következetes ennek a ménesbirtokkal kapcsolatos interpellációnak az elutasításában? Már azt mondtam a bizottsági ülésen - és nem tagadom -, 95 százalékig ott vagyok már az elfogadásnál. De ezeket a biztosítékokat, amelyeket most fogunk majd meglátni, hogy mit fog a menedzsment előterjeszteni, mit mond erre a kormány, meg kell várnunk. Nehogy odajussunk, mint Mezőhegyesnél, ahol nagyon szép eszmék mentén került a ménesbirtok rendezésre, aztán úgy sikerült ez a rendezés, hogy 10 hektár legelőre van 200 ló, és a szántóföldek 40 kilométerre vannak a ménestől, és most Karsai képviselőtársunk áldásos igyekezete következtében talán remény van arra, hogy mintegy 100 milliós nagyságrendű beruházással, ráfordítással sikerül rendbe hozni azt, amit a döntéshozók, akik ezt az egész mezőhegyesi ügyet kezelték, elhibáztak.

Én ezért kérem a parlamentet, hogy adjunk még lehetőséget a további, nagyon szoros vizsgálatra, és nagyon sajnálom, miniszter úr, azt kell mondanom, hogy kérjük, ne szavazzuk meg az elfogadást, a jelentést, mert akkor tudjuk továbbra is figyelemmel kísérni nem politikailag, szakmailag a ménesbirtok sorsát. Én ezt tartom fontosnak, ezt a folyamatos - nem is ellenőrzését a kormánynak, hanem - a párbeszédet és az egyeztetést, a szakmai egyeztetést a kormánnyal, illetve a végrehajtási szervezettel, a vagyonkezelő szervezettel.