CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! Ma a Parlament falai között nagyon sokszor hallottuk azt, hogy beszéljünk őszintén. Javaslom, hogy beszéljünk akkor őszintén most a foglalkoztatáspolitikáról, a foglalkoztatásról.

A kormányzati propagandából halljuk azt, hogy gyakorlatilag a munkahelyek száma bővül, miközben ha az ember egy munkaügyi kirendeltséget fölkeres, akkor azt látja, hogy a '90-es évek közepén volt körülbelül ilyen nagyságú munkanélküliség. Mi tehát a gond? Valami nem stimmel, ugye, hiszen egyszerre a kettő nem lehet igaz.

(16.10)

Nézzük a tényeket! 2002 és 2006 között a KSH adatai szerint 47 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma. Ha ez igaz lenne is, négy év alatt egy alig 1 százalékos növekedés nem ad dicsekvésre okot. Ráadásul, ha mögé nézünk, és azt mondjuk, hogy a KSH szerint a vizsgálati héten, ha csak egyetlenegy óra munkaviszonnyal rendelkezik valaki, már foglalkoztatottnak minősül, és több mint 600 ezer alkalmi munkavállalói kiskönyv van kinn jelen pillanatban, ugye, nem kell magyaráznom, hogy hol van az elcsúszás.

Mondom az ÁFSZ konkrét adatait; 2003. január: 375 ezer munkanélküli, 2008. január: 468 ezer, több mint 100 ezerrel több munkanélküli van a rendszerben, és nem igaz az, hogy az inaktívakból válnak aktívvá, mert csak az elmúlt évben 3 ezerrel több aktív szerepelt, és 40 ezerrel több munkanélküli. Tehát az adatok ferdítenek.

A másik: óriási különbség van a régiók között. A közép-magyarországi régióban 48 ezer álláskereső van, az Észak-Alföldön 117 ezer, és csak Szabolcsban 53 ezer regisztrált munkanélküli van, tehát óriási különbségek vannak. Önök azt mondják, hogy nem probléma, a foglalkoztatást nézzük. Az EU 27 tagországa közül hányadikak vagyunk a foglalkoztatási rátában? 25.-ek; tehát óriási a különbség.

Kérdésem, miniszter asszony: hogyan kívánja kezelni ezeket a gondokat? (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)