*

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Ez a kérdés, ez a vita, ami a parlamentben és a közéletben is folyik a magyar felsőoktatásról, meghatározó jelentőségű a felsőoktatásunk jövőjére nézve. Arról van szó, hogy vannak, akik a mennyiségi szemléletet képviselik, mi pedig a minőség, a színvonal pártján állunk.

A költségtérítéses képzés és az államilag támogatott képzés összevetésében a következő a helyzet. A költségtérítéses képzések száma a hallgatói összlétszám mintegy 47 százaléka. Majdhogynem ugyanannyian vannak, mint az államilag támogatott képzésbe járók. A mi rendszerünk teremti meg először azt az esélyt, hogy a legjobban tanuló költségtérítéses képzésesek felkerüljenek az államilag támogatott rendszerbe; igaz az is, hogy a leggyengébben teljesítő államilag támogatott hallgatók költségtérítésben folytathatják tanulmányaikat. Én azt gondolom, hogy ez egy sokkal igazságosabb rendszer, mint ami korábban volt. Egy 18-19 éves korban letett érettségi vizsga teljesítménytől függetlenül ugyan miért betonozza be azt a hallgatót? Miért van az, hogy az egyik a költségtérítéses képzésben akár a legjobbat teljesíti, mégsem kerülhet fel, a másik pedig, bár néhány ponttal jobb eredményt ért el 18 évesen, nincsen módja arra, hogy államilag támogatott legyen? (Sic!)

Az a rendszer, amit mi alkottunk, épp ezt az átjárást teremti meg. Az egész azon alapul, hogy érdemes teljesítened, hogy érdemes megmutatnod a képességedet, hogy igenis tanuljál és hajtsál, és akkor nem egyszerűen csak tandíjmentességet nyerhetsz el, hanem nagyon komoly szociális és a tanulmányi eredmény alapján egészen komoly tanulmányi ösztöndíjakat nyerhetsz.

A legszegényebbek esetében elmondhatom, hogy amióta ez a rendszer van, nemhogy csökkent volna a legszegényebb jelentkezők száma, hanem nőtt. 1500 körül volt a korábbiakban, és a 4300-at meghaladja azok száma, akik a tavalyi évben a hátrányos helyzetű hallgatók csoportjából ide jelentkeztek. Én azt mondom tehát, hogy az egyik oldalról a szociális támogatás rendszere, a másik oldalról a teljesítményre való ösztönzés egy jobb minőségű, magasabb színvonalú, versenyképesebb felsőoktatást hoz.

De nézzük konkrétan a számokat! A legszegényebbek, akik a legjobban rászorulnak, először is nem fizetnek tandíjat, tandíjmentességet nyernek. Szociális alapon azonban, ahogy eddig nem, most garantáltan havi 23 300 forintot kapnak. Akik ennyire nem rászorultak, de mégiscsak ebbe a kategóriába tartoznak, havonta 11 650 forintot kapnak csak szociális alapon, s ha jól tanulnak és a legjobban tanulnak, akkor 483 ezer forintot kaphatnak évente csak tanulmányi eredmény alapján. Azt gondolom, hogy ez igenis igazságos, igazságosabb, mint a korábbi szisztéma, ugyanakkor teljesítményre, versenyre, a saját tehetség kibontakoztatására ösztökél. Ez kell a magyar felsőoktatásnak! A színvonalemelés kell a magyar felsőoktatásnak! Húsz év alatt végrehajtottuk a mennyiségi változást, húsz év alatt megnégyszereztük a hallgatói létszámot a magyar felsőoktatásban, 400 ezer hallgatónk van. A világ azonban a színvonalról szól, a minőségről szól, ez az a program, ami a magyar felsőoktatás színvonalát feljebb emeli, ami versenyképessé teszi, ami a magyar tehetséget valóban erős diplomához, versenyképes diplomához juttatja. Ez az és nem a mennyiségi szemlélet.

Őszintén köszönöm azt a munkát, amit ön középiskolai tanárként és igazgatóként végzett. Ön egész életében a minőségért hajtott, hogy a tanulói, a diákjai a legjobbat hozzák. Mi ezt most országos méretekben akarjuk elérni. Kérem, hogy ezt támogassák, ön is és mindannyian is.