*

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony. Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! Ez a vita a színvonalról szól. Ez a vita mennyiségi és minőségi szemlélet összevetéséről szól. Ez a vita arról szól, hogy vannak, akik jobbá akarják tenni, vannak, akik színvonalasabbá akarják tenni a magyar felsőoktatást, másoknak meg az a véleménye, hogy úgy jó, ahogy van. A fejlesztési részhozzájárulás a színvonalemelést szolgálja.

Az elmúlt mintegy másfél évtizedben, tisztelt hölgyeim és uraim, a mennyiségi szemlélet dominált. Egyébként annak akkor helye volt és ideje is. Az 1990-es évek elején mintegy 100 ezer hallgatója volt a magyar felsőoktatásnak. Ebben a tanévben 400 ezer.

Több mint másfél évtized alatt megnégyszereződött a hallgatóink száma. Ez az irány helyes volt, de a világ elmegy mellettünk. A világ a színvonalról szól, arról szól, hogy egy diploma erős, tartalmas, versenyképes. Arról szól, hogy ha megkapsz egy diplomát, akkor el tudsz helyezkedni.

Az az időszak elmúlt, amikor egész egyszerűen azt mondhatta valaki, van egy diplomám, és minden rendben. Hát nem! Most egy olyan időszak kell hogy következzék, amikor a diploma valódi, versenyképes tudást jelent. A fejlesztési részhozzájárulás ezt segíti elő.

Ha önmagában állna, akár kritikákat is érdemes lenne megfontolni. Akkor azonban, amikor beillesztettük ezt egy hallgatói támogatási, hallgatói juttatási rendszerbe hosszú időn keresztül dolgozva, a felsőoktatás minden szakmai szereplője részt vett ebben a munkában, és a felsőoktatási kerekasztal a következő nyilatkozatot írta alá: "Aláírásunkkal tehát támogatjuk az előterjesztést, a szociális biztonságot jelentő és a hallgatók teljesítményét elismerő, minőségi munkára ösztönző, kiszámítható és átlátható hallgatói juttatási rendszert. A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, a doktorandusok, a Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Érdekegyeztető Tanács, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a Rektori Konferencia elnöke, társelnöke és külön a Hittudományi Bizottság elnöke."

Ez a rendszer abból áll, hogy különválasztottuk a szociális és a tanulmányi eredményeket. Szociális alapon a legrászorultabbak nem fizetnek fejlesztési részhozzájárulást. Különböző kategóriákban pedig, attól függően, hogy mennyire rászorult valaki, havi 23 ezer forinttól havi 11 ezer forintig kap garantált szociális juttatást. Ez az érték meghaladja a fejlesztési részhozzájárulás havi összegét.

Ezután pedig jön a tanulmányi eredmény. Mi azt akarjuk, hogy a hallgatóink mutassák meg a tehetségüket, hogy a hallgató dolgozzon, hajtson, a tehetségét megmutatva valóban azt bontsa ki, és ezt az állam a központi költségvetésből támogatja. A legjobban tanulók nem egyszerűen csak tandíjmentességet nyernek el. A legjobban tanulók évente tanulmányi eredményeik alapján 483 ezer forintban részesülhetnek. Erre jön rá a szociális rész. Épp ez volt az a szakmai megfontolás és együttműködés, amely a Nagycsaládosok Egyesületétől a Magyar Tudományos Akadémiáig, a hallgatóktól a rektorokig egy nyilatkozatba és egy akaratba tömörítette azokat, akik a magyar felsőoktatás színvonalát javítani akarják.

Azt kérem a tisztelt ellenzéki képviselőktől, hogy ehhez, a magyar felsőoktatás színvonalemelésének koncepciójához és gyakorlatához csatlakozzanak. Ne a felelőtlen szöveg legyen a meghatározó, hanem az a versenyképesség, ami a magyar felsőoktatásnak ebben a globalizált világban, valóban világméretű versenyben való sikeres részvételét jelenti. A felsőoktatási részhozzájárulás ezt a célt szolgálja; ezt a célt szolgálja, és éppúgy részt vehet benne mindenki szociális helyzettől függően, és persze tehetségéhez mérten.

Akik azt mondják, hogy elriasztja a legszegényebbeket a felsőoktatástól, őnekik számokat, tényeket, konkrét adatokat kell hogy mondjak. Amíg 2006-ban, amíg nem volt ez a rendszer, 1757 hátrányos helyzetű diák jelentkezett a felsőoktatásba, addig 2007-ben - ismerve a jelenlegi rendszert - 4962. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Összességében tehát a színvonal, a minőség a meghatározó, és ez a jövő. Kérem, ezt támogassák!