*

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök asszony. Mélyen tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Lassan lezárult egy szakasz ebből a kormányzati ciklusból. Istenemre mondom, nem volt könnyű. Tudom én ezt pontosan, nem volt könnyű az országnak, a bennünket támogatóknak, tegyük hozzá, azoknak sem, akik ebben a parlamentben foglalnak helyet, persze döntően itt, a kormánypárti oldalon, akik támogatást nyújtottak ehhez a politikához.

Természetesen mindig mindennek ára van ebben a világban, annak is ára van, hogy Magyarország egy távlatos, egy hosszabb távon az ország erősödését, felemelkedését megcélzó, azt segítő programot kezdhessen el. Ahogy a múlt héten is mondtam, tudjuk, hogy miközben sokan csalódtak az elmúlt másfél évben, mindeközben az lett volna a legrosszabb, ha a kormányzó pártok megijednek ettől a felelősségtől, ami az övék, és emiatt nem teljesítik a kötelezettségüket, azt, ami teljesen nyilvánvaló és egyértelmű: szolgálni a hazát. Időnként nehéz, máskor könnyebb szolgálni az országot. Nekünk, hozzáteszem - magunk között szólva -, nem kis részben a saját korábbi politikánk következményeként is, hát, egy nem könnyű feladat jutott.

Mindenesetre most az országnak új távlatokra van szüksége, új vízióra, arra, amelyet 2006-ban úgy ígértünk meg Magyarországnak, hogy bizony egy új országot, új Magyarországot fogunk teremteni. Persze, ez eddig nagyon könnyű. Azt kérdezi mindenki: na és akkor mi is ez pontosan? Amikor új Magyarországról beszélünk, akkor valóban egy új polgárosodásról beszélünk. Persze, így nem szoktak beszélni az emberek. Lássuk be, amikor az utcán találkoznak, nem azt szokták kérdezni, hogy mondd, és mit gondolsz az új polgárosodásról. Nehezen tudok elképzelni két, kocsmában beszélgető, meglett férfiembert, akik komor ábrázattal és átszellemülten a polgárosodásról beszélnek. Hát persze, ez így nyilvánvalóan nincsen, de azt nem csak hogy el tudjuk képzelni, azt egészen pontosan tudjuk, hogy az emberek alapvető, legtermészetesebb vágyai nem változtak az elmúlt húsz évben: szabadnak lenni, mindeközben biztonságban élni és gyarapodni.

Szabadság, biztonság, gyarapodás. Erről szól az új polgárosodás. Úgy őrizni meg a függetlenséget, úgy felszabadulni az alávetettségből, hogy közben ez ne kiszolgáltatottsággal járjon, hanem biztonsággal, és ne nélkülözéssel, hanem gyarapodással. De még most sem vagyunk túlságosan közel persze akkor a megoldáshoz, mert ez így önmagában célnak nagyon jó. Melyek az eszközei ennek a politikának? Mit kell csinálni ennek érdekében? Hogyan lehet ezeket az álmokat megközelíteni? Azt gondoljuk, hogy csak egyféleképpen: ha segítünk felruházni valamennyi polgárt azokkal a képességekkel, segítünk megszerezni azokat a lehetőségeket és eszközöket, amelyek csökkentik a kiszolgáltatottságot és növelik az önállóságot.

Nagyon világos, hogy büszkébb, és stabilabban áll a lábán az az ember, akinek van munkája. Jobban megküzd a világgal, akinek van versenyképes tudása, műveltsége, és kevésbé van kitéve a napi változásoknak az, akinek van a hátterében legalább egy picike vagyonka, tulajdon, nincsen mindjárt nagy baj, ha összetörik a nyolcéves Suzuki, vagy valaki a családból beteg lesz, és nem kell azonnal rohanni kölcsönkérni. Ilyen egyszerű dolgokról szól a polgárosodás folyamata.

Azt látom, hogy az elmúlt egy hétben az derült ki, hogy ebben a fő irányban lehet egyetértést teremteni, hogy nagyon sok vita mellett bal- és jobboldal, liberálisok, szociáldemokraták, szocialisták vagy éppen konzervatívok a munka, a tudás, a tulajdon programjában a lényeget illetően akár egyet is tudnak érteni. Ez fontos. És nagyon fontos - mondom ezt a kormányoldalnak, mondom szociáldemokrata, szocialista barátaimnak -, hogy másfél-két évtized után mi vagyunk azok, akik képesek egy ilyen programot ajánlani az országnak, a nemzetnek, egy olyan programot, amely talán segít abban, hogy napról napra közelebb kerüljünk egymáshoz, és áthidaljuk ezeket a pokoli árkokat, amelyeket Magyarországon az elmúlt pár évben - nyilván nem függetlenül saját politizálásunktól - létrehoztunk.

Ha ezeket sorba nézem, akkor egy rövid leltárban hadd adjak önöknek tájékoztatást, hogy hol tartunk! Amit mondok, azt kifejezetten tájékoztatásnak szánom, annak érdekében, hogy a törvényhozók, a parlament tagjai tudják, hogy a kormány merre keresi a megoldást. Ezek közül az első és legfontosabb talán, hogy magunk mögött hagyva az első másfél év nagyon sok kényszerét, meg fog változni a következő időszakban a kormányzati politizálás módszere. Azaz mi arra vállalkozunk, hogy kijelöljük a fő irányokat, hogy mit gondolunk, merre kell elindulnia a nemzetnek, a hazának. De ezt követően konzultációk következnek. Nem verdiktek politikájával szeretnénk formálni az országot. Több hónapon keresztül konzultálunk társadalmi partnerekkel, szövetségesekkel, riválisokkal, hogy mi is a pontos megoldás. Nem hajt bennünket a tatár. Sokkal több idő lesz megvitatni, és sokkal több idő lesz arra, hogy sokan úgy érezzék, hogy az ő véleményük, az ő gondolataik is benne vannak a végül majd meghozandó döntésben.

Abban a három ügyben, amely most itt van előttünk, munka, tudás és tulajdon kérdésében április vége környékére gondolja a kormány, hogy lezárható a vitáknak az a szakasza, amikor a kormány ajánlást, döntéseket fog javasolni az Országgyűlésnek. Mi eddig az időpontig nyitottan fogunk fogalmazni, alternatívákat fogunk az országnak javasolni. Nyitottan kérjük őket, hogy mondják el ők a véleményüket. Nem azt mondjuk, hogy ezt akarjuk, mit szóltok ehhez, hanem ezeket a lehetőségeket látjuk. Aztán ezt követően májusban-júniusban a törvényhozás meg a kormány dönthet, és a döntés után még mindig azt szeretnénk, ha sok-sok hónap, fél év állna rendelkezésre a tájékoztatásra. Azaz ne azt tegyük, hogy a döntés után azonnal bevezetünk intézkedéseket, mikor még az ország többsége nem is tudja, hogy mi az intézkedések következménye, hanem először tegyünk nagyon sokat azért, hogy mindenki tisztában legyen ezzel, tájékoztassuk őket, és csak ezt követően vezessük be az új intézkedéseket. Tehát fő irányok kijelölése, konzultáció, döntés, tájékoztatás és bevezetés - ez a sorrend. Ez egy nyugodtabb, lassúbb politika, de éppen azért, mert másfél év alatt megteremtettük ennek a lehetőségét, azt gondolom, az ország járhatja ezt a nyugodt utat, és sokakat ezen döntések részesévé tehet. (Taps az MSZP soraiban.)

Örömmel látjuk a törvényhozás valamennyi tagját, társadalmi, közéleti partnereket a Magyar Tudományos Akadémia nagytermében. Elmondjuk, mit gondolunk arról, hogy milyen irányban kell ahhoz lépnünk, milyen típusú döntéseket érdemes ahhoz szerintünk hozni, hogy Magyarországon a szürke- és a feketefoglalkoztatás visszaszoruljon, a legális foglalkoztatás, a stabil, jó munkahelyek megtartása, bővítése nagyobb tempóban mehessen előre, hogyan kell átalakítani ehhez a szociális, jóléti, munkaügyi, adó- vagy éppen járulékrendszert. És újra megjegyzem, az nagy tévedés lenne, ha bármelyikünk azt hinné, hogy pusztán ezekkel a rendszerekkel lehet foglalkoztatást bővíteni, vállalkozást ösztönözni. Ezek kellenek, de önmagukban nem lennének elegendőek. Éppen ezért holnap másokról is szólni fogunk.

Másodszor: Hiller miniszter úr a következő napokban fogja az új tudás programjának sok-sok részletét megosztani a szakmai-politikai nyilvánossággal. De a múlt héten már a magyar tehetséggondozás új keletű, nagyon erős mozgalmának egyik első konferenciáján már nagyon sok részletet is hallhattunk. Elindult ez a folyamat. Ezek közül egy részletéről, a "Magyar géniusz" programról szólt a miniszter úr, és volt alkalmam nekem is beszélni. Végre ott tart az ország, hogy arról lehet szólni, hogy hogyan tudja nemcsak őrizni, de valóságos nemzeti erőforrásként felhasználni azt a talentumot, ami itt van közöttünk, csak időnként nem vesszük észre. Egy olyan országnak a figyelmét, amely több mint egytucatnyi Nobel-díjast adott a világnak, egyre inkább a tudás, a műveltség, az iskola felé kell fordítani. Nem ez, nem a "Magyar géniusz" program, a tehetséggondozás programja az egyetlen eleme mindannak, amit miniszter úr nekünk ajánlani fog.

De vannak ennek egészen felvillanyozó részei, amikor arról beszélünk, hogy a népi kollégiumok hagyományát is folytatva a nemzeti kiválóságok kollégiumát alapítjuk meg. Vagy a világba elindult magyar tudósok visszahozatalára, hogy itthon találják meg szakmai jövőjüket, hogy itthon szolgálhassák nemzetüket, átfogó programot indítunk; hazahozni a külföldön élő magyar tudósokat. Vagy éppen több mint 1000-1500 egyetemistának, frissen végzett egyetemistának fogunk speciális ösztöndíjakat, támogatást adni ahhoz, hogy kibontakoztathassák mindazt, ami bennük van. Ez egy új kezdet politikája a magyar tudományosságban, a magyar tehetséggondozásban. Csak ezekre a programokra vagy 50 milliárd forint áll rendelkezésre az Új Magyarország programban és a nemzeti költségvetési források keretei között. Ez nem kisstílű politika, ez nem lélekölő politika, ez a magyar géniusz elismerése, a magyar géniusznak a nemzet szolgálatába való állítása. Erről kell beszélni ennek a programnak a keretében. (Taps az MSZP soraiban.)

Harmadsorban: hol tartunk a tulajdonosi programban? Nézzék: az minden várakozásunkat felülmúlja, hogy az első napokban a bejelentést követően 2-3 millió ember azt mondta, hogy őt ez izgatja. Ő ezen elkezd gondolkodni, ez egy új lehetőség az ő számára. Ez nagyon fontos. Természetesen majd ki fog derülni, hogy végül hány millió lesz az, akit érdekel, és hány százezer az, aki a program résztvevője lesz. Az a dolgunk, hogy minél többen értsék ezt a programot. Egy dologról hadd szóljak két mondatban: a kedvezmények dolgáról. Beszéljünk világosan! Adunk kedvezményt azoknak, akik egyébként maguk nem tudnák kifizetni a gáz piaci árát? Adunk gázártámogatást? Bizony adunk. Adunk kedvezményt a gyógyszerek megvásárlásához? Bizony adunk. Adunk kedvezményt azoknak, akik az első lakáshoz jutnak, például kamattámogatás formájában? Bizony adunk. Adunk kedvezményt a legnehezebb családban élő gyerekeknek, például ingyenes iskolai étkeztetéssel? Igen, adunk. Ezek nagyon fontos társadalompolitikai célok.

De legalább ennyire fontos társadalompolitikai cél, hogy egyenlő pályákat, egyenlő esélyeket biztosítva segítsük azt, hogy legyen Magyarországon sok százezer, sok millió, aki nem máról holnapra él. Erősítsük, ha úgy tetszik, MDF-es szóhasználattal, azokat a középosztályhoz tartozó családokat, alsó középosztálybelieket, akik valóban teherviselői is az országnak. Az ország parlamentjének az a dolga, hogy célzottan támogassa a legnehezebben élőket is meg azokat is, akik többet tudnak vállalni abból, hogy húzzák a nemzet szekerét. Ez egy tisztességes program; olyan program és olyan támogatás, amelyet persze jól végig kell gondolni, garanciákkal körbe kell venni, mert nem szeretnénk, ha keveseket gazdagítana. Azt szeretnénk, ha sokakat gazdagítana. Nem szeretnénk, ha ügyeskednének vele. Azt szeretnénk, ha átlátható szabályokon keresztül mindenkihez elérne ez a program.

Miket döntöttünk eddig? A múlt héten szerdán a pénzügyminiszter úr, Veres János felkérte a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Részvénytársaságot, hogy március végéig tegyen javaslatot a programba bevonandó vállalatok körére. Ez a munka elindult. Másodszor, éppen azért, mert minden tapasztalatunk azt mutatja, hogy ha nem tud mindenki a programról, akkor csak kevesek fognak majd tudni részesülni belőle, ezért nagyon intenzív tájékoztatást fogunk folytatni annak érdekében, hogy mindenkinek legyen lehetősége eldönteni, hogy szeretné vagy nem szeretné ezt a programot. Múlt héten pénteken egy nyílt nemzetközi pályázatot írt ki a vagyonkezelő részvénytársaság annak érdekében, hogy megtaláljuk azokat a partnereket, akik segítenek ebben a tájékoztatási munkában. Azt szeretnénk, hogy nyílt, nemzetközi tenderen dőljön el, hogy kik azok, akik ennek a munkának rendkívül fontos részében, a tájékoztatásban a magyar kormány, Magyarország segítségére tudnak sietni.

Harmadsorban: a mai napon nyilvánosságra hozunk, mondjuk úgy, egy hosszú kérdéslistát. A képviselők látni fogják, a kormány honlapján letölthető lesz. Azok az első kérdések lesznek összefoglalva, amelyeket meg kell ahhoz beszélnünk, hogy a végén jó döntést tudjunk hozni. Kik vehessenek részt ebben a programban? Milyen kedvezményeket kaphassanak? Melyek ezek a garanciák? Tíz-húsz kérdéssel próbáltuk első körben arra ösztönözni valamennyi magyar polgárt, hogy nyilvánítson ő is véleményt.

Annak érdekében, hogy ez egy szervezett és valamennyi társadalmi partnert ennek a programnak a kialakításába bevonó munka legyen, a kormány a következő napokban létre fogja hozni az új tulajdonosi program társadalmi és szakmai tanácsát. Ennek vezetésére a Corvinus Egyetem rektorát kérte fel, a rektor úr ezt a felkérést elfogadta. A tanácsban pedig a társadalmi érdekegyeztetésben kulcsszerepet játszó intézményeket, szervezeteket fogunk felkérni delegálásra, illetve az adott szakmai területen nagy elfogadással bíró intézmények, szervezetek képviselőit, vezetőit fogjuk majd felkérni. A programtanácsnak az lesz a feladata, hogy ajánlásokat dolgozzon ki a kormánynak nyilvánosan annak érdekében, hogy a kormány a végén, gondolom, március végén, áprilisban elfogadhassa ennek a programnak a részleteit. Azaz nem mi fogjuk kitalálni a program részleteit, hanem nagyon széles társadalmi konzultációban és együttműködésben, átlátható és transzparens módon, közösen fogjuk eldönteni, hogy milyen kedvezmények, kiknek, milyen garanciákkal.

Ez a történet nem a kormány ügye, ez a történet a nemzet ügye. Ez a történet nem a kormányról szól, ez a történet Magyarország millióiról szól, akik fel kívánnak emelkedni, akik egy jobb életet kívánnak maguknak, és ehhez képest szervezzük meg ezt a programot.

Ötödrészt, teljesen természetesen igénye lenne, lehetne a magyar parlamentnek az, hogy ezt a folyamatot ellenőrizze. Természetes, hiszen a kormány itt a nemzet vagyonának egy részéről fog döntéseket hozni. Márpedig, ha ez így van, akkor igaza lenne a parlamentnek, ha azt mondaná, hogy szeretném ezt a folyamatot ellenőrizni. Éppen ezért a mai napon a kormánypárti frakciók egy országgyűlési határozattervezetet nyújtottak be az Országgyűlésnek, és ebben az országgyűlési határozattervezetben mások mellett azt indítványozzák, hogy az Országgyűlés állítson fel egy eseti bizottságot az új tulajdonosi program végrehajtásának ellenőrzésére. Azaz, amikortól elindul ez a program, miután a kormány véglegesen dönt a program indításáról, onnantól egy ilyen parlamenti ellenőrző bizottság felállhat. Számunkra, kormánypártiak számára ez természetes, hogy ha ugyan mi is kezdeményeztük ennek az eseti bizottságnak a felállítását, ennek a vezetését az ellenzéknek kell átengedni, mert a dolog így van egyensúlyban.

Mi tesszük a dolgunkat, mi a végrehajtó hatalom gyakorlásával ezt a programot természetesen sikeressé kívánjuk tenni; a parlamenti ellenzék pedig ellenőrizze, hogy valóban azt tesszük, amit ígértünk, hogy valóban betartjuk a játékszabályokat, megfelelően nemcsak a törvényesség, de a méltányosság és a szociális igazságosság követelményeinek is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Magyarországnak nem kicsinyes belső, a tegnapról meg a pillanatról szóló vitákra, hanem távlatos víziókra van szüksége. Ez a vízió nyilvánvalóan nem szólhat másról, mint arról, hogyan teremtünk több lehetőséget sokak számára, a sokadalom számára, hogy megnyisson a maga számára egy jobb élethez vezető utat. Ebben mi partnerek kívánunk lenni. Ehhez kérem a Magyar Országgyűlés értő, támogató hozzáállását, kellemes jó mondatait és egyetértését.