*

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Engem is Szanyi Tibor képviselőtársam felsőoktatással és tandíjjal kapcsolatos hozzászólása indított arra, hogy mégse fojtsam magamba megjegyzéseimet.

Akkor, amikor a tandíj természetszerű bevezetéséről beszélt, és mintegy elkerülhetetlen és magától értetődő dologról, majdhogynem vonjuk már le azt a következtetést, hogy ez egy jövőbe mutató megoldás, akkor azt kell hogy mondjam, hogy nagyon komoly arculcsapása ez az esélyegyenlőség megteremtésének, mert nem arról van szó, hogy egyes családok ki tudják-e fizetni azt a minimális tandíjat, amit ön minimálisnak és hozzájárulásnak aposztrofál, hanem van egy terhelt családi kassza.

Van egy terhelt családi kassza, amit úgy kell elképzelni, mintha majdnem tele lenne a pohár, és éppen, ha csak egy csepp is belekerül - nem tudom, ön műszaki-e vagy nem -, de amint a meniszkusz megtörik, több folyik ki, mint egy csepp abból a pohárból. És ez a baj a tandíjjal: olyan családokat sújtunk, akiknek nincs más lehetőségük a kitörésre, mint az, hogy előrelépjenek a tanulás folyamán és folyamodványaként.

Ezért lényegesnek tartom azt, hogy tisztán beszéljünk. Azt, hogy ez a társadalom további szétszakadását eredményezi, és nem tudok egyetérteni azokkal a véleményekkel, amelyek azt fogalmazzák meg, hogy ez tulajdonképpen nem is akkora probléma a mai magyar társadalomban. Igenis nagy probléma. Példaként tudnék mondani olyan gondolkodó embereket, akik másként gondolkodtak, mint a jobboldaliak, és bizony ennek következményeként változtatták meg véleményüket: nem tudják kifizetni. Higgye el!