DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Folytatom korábbi felszólalásomat.

A politikai pletykák, a Kávéházi Konrádok kombinációinak előléptetése, az a híresztelés, hogy Churchill megalkudott Sztálinnal egy vacsoraasztalnál a megszállt országok százalékos elosztásáról a keleti és nyugati érdekszférákba, történelemmé vált. Azonban a szalvéta, amelyikre az állítólagos számok íródtak, a valóságban aligha létezett, vagy ha igen, akkor nem vált az okmányok részévé, és nem került említésre valamelyik szerződésben a parlamenti ratifikációk során. A csiklandós értesülések helyett inkább tekinthetők hitelesnek a konferencia jegyzőkönyvei és okiratai.

Íme, egy nem megalkuvó, hanem megingathatatlan helytállás idézete a jegyzőkönyvből. Idézem: “Roosevelt azt szeretné, ha a lengyel választások, akár csak Caesar felesége, minden gyanún felül állnának. Sztálin megjegyzi, hogy Caesar feleségéről ezt csak a legenda tartja, valójában nem volt egészen makulátlan. Roosevelt azt mondja, hogy a lengyelországi választásoknak egészen makulátlanoknak kell lenniük, annyira makulátlanoknak, hogy senkinek ne támadhassanak kételyei, és maguk a lengyelek, akik heves emberek, minden fenntartás nélkül elfogadják a választásokat.ö Itt Churchill kijelentette, hogy a brit nép számára Lengyelország szabadsága és függetlensége becsületbeli ügy, mivel Anglia minden közvetlen kényszer nélkül, éppen a Lengyelországot ért német támadás miatt lépett háborúba.

Jalta fogyatékosságainak számbavételekor különösen bántó, ahogyan a nyugati szövetségesek nem érvényesítették elveiket Lengyelország keleti határainak megerőszakolása kapcsán, és ahogyan a balti államokat - Észtország, Lettország és Litvánia - bekebelezte a Szovjetunió. Bár nekik nem ígérte meg a szuverenitást Jalta, mégis megszerezték azt a történelmi igazság áldásaként, amikor a Szovjetunió szétesett. Viszont Lengyelország megalázása folytatódik, amennyiben érintetlenül marad a korábbi Curzon-vonal és Ribbentropp-Molotov örökségeként a keleti lengyel határ. Sőt, a nagy háború stratégiájának elemzői a legnagyobb hibaként azt emlegetik, hogy az amerikai-angol szövetségesek a kontinenst megszállva tartó német hadállások megtámadására nyugaton nyitottak frontot, ahelyett, hogy délen támadtak volna a Balkán és Itália felől.

Churchill úgy érvelt, hogy Hitler hadserege sebezhetőbb lett volna a Balkán felől - idézve - “Európa lágy altesti részénö; ellentétben a brit tábornokokkal, az amerikaiak kevésbé bíztak a görög-jugoszláv-magyar-lengyel kormányok, hadseregek és népi felkelések eredményében, továbbá Roosevelt, akit egyidejűleg lekötött a háború Japánnal, az európai front tekintetében engedett Sztálin okoskodásának, úgyhogy a partraszállás nyugaton kezdődött. Alátámasztani látszik ezt az az aggodalom is, hogy Roosevelt komolyan tartott egy Sztálin-Hitler kibéküléstől, amely beláthatatlan következményekkel járhatott volna.

Tehát nem történt elvtelen kiárusítása a barátoknak, hanem ellenkezőleg, egész Európa megmenekült a hosszú távra berendezkedni szándékozó zsarnok diktatúráktól.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)