CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Ön ebben és ugyanezzel a kérdéssel foglalkozó másik interpellációjában egy konkrét jogesetből kiindulva eljut egészen a jogalkotás menetének megkérdőjelezéséig. Óvnám ettől a túlzástól. Először hadd válaszoljak a konkrét kérdésére!

Az ön által ismertetett ügyben az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség területi felügyelősége határozatával szankcionálta a munkáltató jogsértő magatartását, majd ezt a döntést a másodfokú hatóság is helybenhagyta. Amennyiben a munkáltató nem élt keresettel a határozattal szemben, akkor az jogerőssé vált és végrehajtandó. Ebből adódóan tehát a munkáltató nem módosíthatja önhatalmúlag a hatályos jogszabályi rendelkezések ellenére és a munkavállalók hátrányára a munkaidővel kapcsolatos előírásokat, mert ezt a jogsértő gyakorlatot az arra hatáskörrel rendelkező hatóság szankcionálja. Mint ön előtt is ismert, a jogi szabályozás önmagában még nem garantálja a jogkövető magatartást, így nem zárható ki, hogy az előírások megsértésére sor kerül, azonban ennek feltárására, szankcionálására léteznek és működnek a megfelelő eszközök.

Ami pedig az ön által feszegetett jogalkotási kérdéseket illeti, tájékoztatom, hogy a hatékonyabb, papírok mögött lévő, valóságos folyamatot vizsgáló munkaügyi ellenőrzés jogszabályi kereteinek átalakítása folyamatban van. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban zajlanak az egyeztetések, az ezzel foglalkozó törvényjavaslat várhatóan ősszel kerül az Országgyűlés elé. Ennek kiemelkedő része lesz a szankciórendszer szigorítása. A módosítás körét érinti a jogkövetkezmények megállapításához szükséges szempontrendszer differenciálása is. A büntetőjogi tényállások körének szélesítése természetesen túlmutat a munkaügyi ellenőrzési törvény keretein, erre a büntető törvénykönyv módosítása ad alkalmat. A parlament előtt lévő módosítás tartalmaz egy, a munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás című tényállást, kérem, kísérje figyelemmel ezt a Btk.-módosítási indítványt.

Végül, ami a heti 36 órás munkaidőt előíró 1/1990-es IKM-rendeletet illeti, valószínűleg képviselő úr is tájékozott arról, hogy az ebben foglalt szabályozás eltörlése vagy fenntartása kérdésében régóta folynak egyeztetések, amelyek során természetesen nem csupán az érintett cégvezetők véleményének meghallgatására került sor. Éppen hogy a vegyiparban dolgozók érdekképviseletének harcos fellépése miatt nem került hatályon kívül ez a jogszabály a mai napig, annak ellenére sem, hogy felhatalmazó rendelkezése az 1967. évi II. törvény, vagyis a régen hatályon kívül lévő munka törvénykönyve egyik alapszabálya volt.

Megjegyzem, az utóbbi évek munkavédelmi jogalkotása megteremtette a munkáltató által kötelezően alkalmazandó részletes munkavédelmi szabályozást, amelynek hiánya eredetileg az alapját képezte a rendeletben meghatározott munkakörökben a heti 36 órás munkaidőnek. A kormány e kérdésben a munkáltatók és a munkavállalók megállapodására vár. Ha lehetséges, az ágazati párbeszéd bizottság keretében. Bízom abban, hogy képviselő úr el tudja fogadni válaszaimat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)