VASS LAJOS, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Talán nem tévedek nagyot, ha úgy gondolom, hogy önök közül is sokan őriznek az otthonukban, konyhájukban, esetleg szerszámos kamrájukban legalább néhány olyan, több évtizeddel ezelőtt készült használati tárgyat, amelyektől a világ minden kincséért sem válnának meg.
A ragaszkodásnak több oka is lehet. Lehet, hogy a szóban forgó tárgy még ma is jó szolgálatot tesz. Lehet, hogy a kereskedelmi forgalomban ma már megközelítőleg sem lehet hasonló minőségű eszközt kapni. Azonban az is lehet, hogy azt egy ügyes kezű, a szívükhöz közel álló rokon, ismerős készítette, és a darab így a családi örökség becses részévé vált.
A nem is olyan régi idők paraszti és kézműves világában ugyanis egyáltalán nem volt szokatlan eset, ha valaki a munkájához vagy a háztartásához szükséges szerszámokat, eszközöket maga készítette. Az ügyesebb kezűeknek aztán mások is adtak megrendeléseket. Így számtalan kitűnő fafaragó, fazekas, bőrműves, szövő, hímző, kosárfonó, és lehetne folytatni a sort, vált szakmája mesterévé, és alapozta meg gyakran gyermekei és unokái jövőjét is.
Napjaink világa azonban nem igazán kedvez az egyedi, igényes kézművek születésének. Gyorsan és olcsón elkészített, azonban igénytelenebb kivitelű és kevésbé tartós használati eszközeink kiszorítják a kézműipar nyújtotta minőséget. Így, mivel a tömegtermelés célja csupán a fogyasztói társadalom kiszolgálása és meghódítása, egyetlen ország számára sem lehet elhanyagolható szempont a nemzeti értékek és sajátosságok tárgyi emlékeinek megőrzése és ápolása.
A tárgyi népművészettel foglalkozó legkiválóbb alkotók, valamint az előadói területen kimagasló színvonalon teljesítő népművészek és hagyományőrzők immár több mint fél évszázada, 1953 óta részesülnek a Népművészet Mestere kitüntetésben. Ezt a díjat az arra érdemesek általában életük, munkásságuk utolsó harmadában nyerik el. Számukra - a népművészek és a hagyományőrzők számára is - ez a legmagasabb szintű kitüntetés.
Ezt az elismerést máig összesen 425-en kapták meg, ám közülük sajnos már csak 206-an élnek közöttünk. Ők azok, akik a magyar kultúra és ezen belül a magyar népművészet értékeit mindig magas színvonalon képviselik, határainkon innen és azokon túl egyaránt. Kulturális missziójukkal méltó partnerei a kiváló és az érdemes művészeknek.
Ugyanakkor az elmúlt években a népművészet mesterei - ez utóbb említett díjak kitüntetettjeivel szemben - hátrányos helyzetbe kerültek. A kiváló és érdemes művészek nyugdíj-kiegészítése ugyanis az 1997. évi XCVII. törvény alapján járadékra változott. Ez a változás azonban nem érintette a népművészeti mesterek helyzetét. Ők ugyanis - ha saját jogú nyugdíjellátásban részesülnek vagy a rájuk nézve irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérték, és a nyugdíjuk mértéke nem éri el a minimális nyugdíj 1000 forinttal növelt összegét - ma nem járadékszerű juttatásban részesülnek, hanem csupán nyugdíj-kiegészítő pótlékot kapnak, az említett összeghatár elérését biztosító támogatás keretében.
Ez a helyzet, mint ahogy azt bizonyára önök is átérzik, valóban méltánytalan a nemzet egésze számára jelentős életművek anyagi elismerésére. Ezért a Népi Iparművészeti Tanács, a Magyar Művelődési Intézet, az Országos Népművészeti és Háziipari Szövetség, valamint a Népművészeti Egyesületek Szövetsége már 1997-ben, majd 1998-ban újra kezdeményezte a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma akkori vezetőinél, hogy a Népművészet Mestere kitüntetéssel rendelkező személyek nyugdíj-kiegészítési rendszere - az elismerés nemzeti, kulturális és erkölcsi értékét méltányolva - kerüljön átdolgozásra.
(9.50)
A minisztérium akkori vezetése a javaslattal egyetértett, ám a megvalósítás nem történt meg, ezért az új kormány 2002-ben ismét napirendre vette a kérdés rendezését. Kettős célt tűztünk magunk elé. Egyrészt szerettük volna elérni, hogy a Népművészet Mestere díj a jövőben kormánykitüntetés legyen. Ezt a törekvésünket siker koronázta, hiszen az idén szeptemberben megszületett a 268/2004. számú kormányrendelet, amelynek értelmében a Népművészet Mestere díjat ezentúl évente tíz fő részére a kormány adományozza, és azt a miniszterelnök vagy az általa kijelölt személy adja át.
Másik célunk a nyugdíjra jogosultak járadékának rendezése, amire a jelen törvényjavaslat teremt lehetőséget. Ez természetesen vonatkozna valamennyi, a tárgyalkotó népművészeti tevékenység, valamint a népművészeti előadói területen a Népművészet Mestere díjjal rendelkező személyre, és megszüntetné azt a hét éve fennálló méltánytalan megkülönböztetést, amely ezeket a mesetereket éri a más művészeti területeken alkotó társaikkal szemben.
Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram nagy hangsúlyt helyez a nemzeti kulturális örökség védelmére, épített, tárgyi és szellemi örökségünk megóvására és bemutatására. E tekintetben a legfontosabb és legértékesebb hagyományátörökítő és értékmentő tevékenységet éppen a népművészet meseterei végzik. Pótolhatatlan feladatot látnak el egy olyan területen, amelynek fokozott védelme az UNESCO álláspontja szerint is első számú prioritás. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy az elmúlt másfél évtized és napjaink hazai és külföldi magyar kulturális eseményei, illetve az Európa-szerte megrendezett magyar kulturális évadok is sokkal szegényebb képet mutatnának rólunk, ha ők nem lennének. Tehetségük, szakmai fogásaik, az általuk őrzött hagyományok és dallamok, a tánclépések és megannyi más kincs, titok mind-mind nagymértékben hozzájárulnak a magyar kultúra hazai és külhoni megismertetéséhez, megértetéséhez és megszerettetéséhez.
Így tehát az elismerés és a méltó elismerés indokolt. Ehhez kíván hozzájárulni a kormány és azon belül a kulturális tárca által előterjesztett törvényjavaslat, amely szerint mindazok, akik a Népművészet Mestere kitüntető díjban részesültek, abban az esetben, ha a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérték, a népművészet mestere járadékra jogosultak. Ennek havi összege az országos szintű nettó átlagkereset havi összegének 50 százaléka, azaz jelenleg - a 2003. évi átlagkereseti adatokkal számolva - 44 400 forint. A járadékra jogosult népművészeti mesterek száma jelenleg 180 fő, így a 44 400 forint/hó összegű járadék éves költségvetési terhei 95 millió 904 ezer forintot tesznek ki. Az özvegyi juttatásokat is számítva a járadékra tervezendő éves ráfordítás így összesen 123 343 200 forint évente, illetve - tekintettel a 2005-ös bevezetésre - ennek az országos szintű nettó átlagkereset emelkedésével korrigált összege. A járadékot a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság és a MÁV Rt. Nyugdíj-igazgatósága havonta folyósítja. A járadék fedezetét és a végrehajtás költségeit a központi költségvetés a Nyugdíj-biztosítási Alapnak megtéríti.
A Népművészet Mestere díjjal kitüntetettek köre a tárgyi népművészettel foglalkozó alkotók, magas színvonalú teljesítményt nyújtó népművészek, hagyományőrzők. Az ötven évvel ezelőtt Európában elsőként alapított kitüntetésben akkor Kántor Sándor karcagi fazekas, Király Ilus kalocsai hímző, Kálmán István balatonfenyvesi fafaragó, Kapoli Antal dióspusztai fafaragó, Kisjankó Bori mezőkövesdi hímző, valamint özvegy Szkircsák Bertalanné sárospataki fazekasmester részesült. Ez a hat kiváló ember és alkotó ma a saját szakágán belül a szakmai csúcsot, a teljesítmény mércéjét jelenti. Talán ez is mutatja, hogy a kiutalt járadékok jó helyre kerülnek.
Tisztelt Országgyűlés! A kiváló művész, az érdemes művész és a népművészet mestere járadékáról szóló törvényjavaslat elfogadásával a Magyar Országgyűlés egy fél évszázadot megélt elismerő kitüntetésnek adhat újra méltó rangot, és kifejezheti mindannyiunk megbecsülését a népművészet értékeit őrző és átörökítő alkotók iránt. Ezért arra kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot a vitában és a szavazás során támogatni és elfogadni szíveskedjenek.
Köszönöm valamennyiük tisztességét, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)