KOVÁCS TIBOR, a költségvetési és pénzügyi bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden szeretném összefoglalni a vitát, azt a vitát, ami több mint 16 órán keresztül tartott itt a parlamentben, egyrészt a bizottságokban, másrészt a plenáris ülés keretében, és szeretném a hallgatóinkat tájékoztatni arról, hogy ebben a 16 órában túlnyomórészt ugyanaz a két ellenzéki képviselőtársunk beszélt és mondta el nyolcszor, tízszer, tizenötször ugyanazokat az érveket, amelyeket itt önök ebben a vitában is hallhattak.

 

(15.10)

Sajnálatos módon nem arról beszéltek ezek a képviselő urak, amiről a határozati javaslat szól, a közszolgálati média részvénytársaságok struktúraátalakítása szükségességéről. (Halász János: Oktassál ki, Tibor, nyugodtan!) Különösen sajnálatosnak tartom ezt abból a szempontból is, hogy az elmúlt időszakban, az elmúlt kormányzat időszaka alatt, amikor a képviselő urak kormánypárti képviselőkként elérhették volna, hogy most, a mai napon ne kelljen már a struktúraátalakításról ezen média részvénytársaságok esetén beszélni, akkor talán kevesebb időt fordíthattunk volna ezen problémák megvitatására.

A költségvetési bizottság célja az volt, hogy azon feladatok végrehajtásához szükséges forrásokat, amelyeket a határozati javaslatban megfogalmazott, biztosítsa a közmédiumok számára. Én úgy gondolom, és ezt alátámasztották a kuratóriumi elnökségi tagok, akik a bizottsági ülésen részt vettek, és kifejtették a véleményüket... Elmondták azt, hogy első lépésként annak az átalakítási folyamatnak, amely az elmúlt időszakban igenis elkezdődött mindhárom részvénytársaságnál - és ennek a szükségességét önök sem kérdőjelezték meg sem a mai vitában, sem a bizottsági vitákban -, a végrehajtására szükség van, és ehhez forrásokra van szükség.

Soha egyetlenegy kormánypárti képviselő szájából nem hangzott az el, hogy nincs szükség arra, hogy ezek a részvénytársaságok mind technikailag, mind szervezetileg, mind egyéb más szempontból korszerűsödjenek, a mai kor követelményeinek megfelelően működhessenek, és a versenytársai legyenek azoknak a médiumoknak, amelyek piaci alapon működnek. Nyilvánvalóan egy ilyen versenypiacon kell ezen részvénytársaságoknak is megfelelniük. Ehhez a feltételeket a tulajdonosnak, úgy gondolom, biztosítania kell.

Miért nem támogatott a benyújtó bizottság többsége egyetlenegy módosító indítványt sem? Azért, tisztelt képviselő úr, mert a 4., illetve a 6. módosító indítvány kapcsán, amelyekben önök az MTI finanszírozására is javaslatot tesznek, elhangzott az elnök úr szájából, hogy a jelenlegi szabályok szerint a költségvetés ezen forrásából ez nem teljesíthető. Tehát ezek a módosító indítványok nem házszabályszerűek, ezért nem támogathatóak a kormánypárti többség részéről.

Többször is elhangzott a vitákban, hogy a normatív finanszírozás szükségessége nemcsak most, hanem már évekkel ezelőtt is megfogalmazódott. Ugyanakkor egyetlenegy javaslat sem hangzott el ebben a 15 órás vitában arra nézve, hogyan lehetne ezt a normatív finanszírozást megvalósítani, melyek a normativitás azon alapvető jegyei, amelyeket alkalmazni lehetne mindhárom társaságra, és a későbbiekben elkerülhetőek lennének azok a viták, amelyek most is lezajlottak.

Ugyanakkor nem hallottunk ígéretet az ellenzéki képviselő urak szájából arra nézve sem, hogy partnerek lennének egy új médiatörvény megfogalmazásában és elfogadásában, amellyel ezen társaságok működését (Halász János: Én mondtam az általános vitában, ötször.) rendbe lehetne tenni.

Összességében, úgy gondolom, hogy a bizottság javaslata támogatható. Az év második felében a parlament illetékes bizottságai erre a témára - mind a kulturális bizottság, mind a költségvetési bizottság és annak média albizottsága - vissza fognak térni. És arra a keretösszegre, amire jelenleg még nem tett javaslatot a bizottság, az év második felében, az elvégzett feladatok függvényében, nyilvánvalóan javaslatot fog tenni.

Kérem az ellenzéki képviselőtársaimat is, hogy a javaslatot a szavazás során támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen.