VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Medgyessy-kormány gazdaságpolitikai tevékenységéről szeretnék szólni, nyilván az időkorlátokra tekintettel minden elemét nem emeltem ki, de néhányra szeretnék ezúton is utalni.

Áder János frakcióvezető már utalt arra, hogy nemcsak a lakosság többsége, nemcsak az ellenzéki pártok, de külső hitelminősítő kutatóintézetek szerint is Magyarország az elmúlt két évben vesztett abból a pozíciójából, amit korábban elért. Áder János felsorolt jó néhány olyan elemző jelentést, amelyet külföldi kutatók készítettek el, én még kettőt tennék ehhez hozzá. Az egyik a Fitch Nemzetközi Hitelminősítő Intézet januári jelentése, ahol Magyarország hitelminősítését rontották le 2004 januárjában, a másik pedig a Deutsche Bank Magyarországot értékelő, a most csatlakozó államokkal együtt értékelő jelentése, ahol Magyarországot a tíz ország közül a hatodik helyre sorolta be a csatlakozási képességek tekintetében.

Nem is erről kívánok beszélni, hiszen azt gondolom, hogy ezek a tények önmagukért beszélnek, és némiképp árnyalják azt a sikerpropagandát, amit itt már kormánypárti képviselőktől és kormánytagoktól hallhattunk. Szeretnék egy-két olyan dologról beszélni, amiről még nem esett szó.

Az egyik ilyen kérdés, amely jól mutatja az elmúlt két év elszalasztott lehetőségeit, bizonytalanságát, sodródását, az euró bevezetésének az ügye. Ebben a Medgyessy-kormánynak két év alatt sikerült négy év veszteséget felhalmoznia, azaz két év alatt azt értük el, hogy négy évvel később fogunk az euróövezethez csatlakozni.

Nézzük meg a négy legfontosabb mutatóját az euró bevezetésének: államadósság, államháztartási hiány, infláció és kamatok. Mit is mutat az elmúlt két év mérlege? Államadósságban 2800 milliárd forintos növekedés két esztendő alatt, ami azt jelenti, hogy minden magyar lakosra fejenként 280 ezer forinttal több adósság jut, mint két esztendővel korábban. Nem is lenne ezzel baj, hölgyeim és uraim, hogyha látnánk azt, hogy ezek a hitelfelvételek, államadósság-növekedések azért következtek be, mert beruházások, útépítések, munkahelyteremtések történtek. Sajnos, azonban nem erről van szó. A Medgyessy-kormány ezeket a hiteleket egyszerűen felélte az elmúlt két esztendőben, anélkül, hogy ebből érdemi beruházások történtek volna.

A hiány mértéke. Csak a tavalyi esztendőt hadd hozzam ide, bár megjegyzem, hogy 2002-ben érte el az államháztartás az elmúlt 13 év rekord összegű hiánynagyságát, de 2003 már az első olyan év volt, amelyért teljes egészében a Medgyessy-kormányt terheli a felelősség. Sikerült elérni, hogy az ígért 4,5 százalékos hiány helyett 5,9 százalékos hiány lett, jóval 1000 milliárd forint fölötti deficit alakult ki, ami szintén az államadósság mértékét növeli.

Az infláció, pénzromlás kérdése. 2002 májusában 4,6 százalék volt az infláció mértéke, most, 2004 februárjában 7,1 százalék. Mennyivel is növekedtek a nyugdíjak januárban? 6,3 százalékkal. (Göndör István: Miért nem beszélünk a múlt haviról?) Mennyivel növekedtek az árak az üzletekben? 7,1 százalékkal, ennyi volt a fogyasztóiár-emelkedés, vagyis a nyugdíjasok nyugdíja kevesebbet ér, mint amennyit korábban ért. Ez sajnos azt jelenti, hogy ma a nyugdíjasok hiteleznek ennek a kormánynak. Göndör István ezen nevet, de egyáltalán nem nevet az a nyugdíjas, akinek átlagosan 16 százalékkal növekedő gyógyszerárat kell kifizetni a gyógyszertárban.

Végül a kamatok ügye. A kamatokban is 6,5 százalék volt az alapkamat mértéke a kormányváltás időpontjában, most 11,5 százalék. Ilyen magas kamatokkal vajon lehet-e beruházásokat, fejlesztéseket és munkahelyteremtéseket elindítani, tisztelt kormánypárti képviselők?

Az elmúlt két évben jó néhány elvetélt adóötletet éltünk meg. (Göndör István: Független jegybank!) Emlékezzünk vissza tavaly nyárra, amikor a kormány előállt az ingatlanadó bevezetésének az ötletével, és amikor előálltak a nyugdíjak megadóztatásának az ötletével. Emlékezzünk rá vissza, a Pénzügyminisztérium szóvivője elkezdte már azt magyarázni nekünk, hogy majd bruttósítják a nyugdíjakat, és ebből lehet levonni az adót. Nos, köszönjük szépen, Göndör István, köszönjük szépen, Kuncze Gábor, ilyen jellegű adóemelésekből azért nem kérünk. Szerencsére a társadalmi felháborodás ezt a két ötletet elsöpörte.

Nem söpörte el viszont azokat az adóemeléseket, amelyek 2004 januárjában életbe léptek. Egy rövid listát engedjenek meg, hogy önök elé idézzek. Különböző adókedvezmények megszüntetése, például nyugdíjjárulék, a magánpénztári tagdíj adókedvezményének megszüntetése, a lakáshitel adókedvezményének megszüntetése, az életbiztosítások hozamának adókötelessé tétele, az áfa emelkedése, amely jelentősen növelte az élelmiszerek, a háztartási földgáz, a távfűtés, a szén, a tűzifa, az orvosi műszerek, a gyógyszerek árait. Több olyan tétel volt, ahol 12-ről 25 százalékos mértékre nőtt az adó, többek között a villamos energia és a telek áfája ebbe a kategóriába tartozott.

De nem jártak jobban a vállalkozók sem, hiszen kétségtelen tény, hogy 2 százalékkal csökkent a társasági adó mértéke, 16 százalékra, de ezt önmagában csak az innovációs járulék emelkedése már vissza is vette. Nem beszélve a környezetterhelési díj, tehát az ökoadó, az energiaadó bevezetéséről, a triplájára növekedett rehabilitációs hozzájárulás összegéről, a duplájára nőtt cégautóadóról, mindarról, amelyek jelentősen rontották a magyar gazdaság versenyképességét és a magyar vállalkozások teljesítményét.

Ezt önök szavazták meg, tisztelt kormánypárti képviselők, az MSZP és az SZDSZ együttesen, akik most egyébként a kampányban az adócsökkentés lelkes híveivé váltak.

De nézzük, hogy az elmúlt hetekben is mi történt! A telefonadó ötlete. Háromheti vitába került, míg lebeszéltük a kormányt arról, hogy telefonadót vezessen be. A kamatadó ötlete az elmúlt hetekben került elő. Úgy tűnik, hogy a Pénzügyminisztérium és a kormány kifogyhatatlan az adóelképzelési ötletekből; nyilván elég fellapozni a történelemkönyveket, hogy a szpáhik, janicsárok és különböző középkori uralkodók milyen adókat vezettek be. Reméljük, hogy erre nem kerül sor.

De nem jártunk sokkal jobban ott sem, ahol egyébként a csökkentés irányába mozdult el a kormány. Itt utalnék a benzinár jövedéki adójának kérdésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha önök ma kisétálnak ide, az utca sarkára, ahol egy benzinkút működik, akkor azt látják, hogy a 95-ös oktánszámú benzin ára 252 forint 50 fillér. Egy átlagautó tankja 50 literes. Számoljunk csak együtt! Egy 50 literes tankot 12 625 forintért tudunk megtankolni. Mennyi is lett az önök által nagy hangon beharangozott adócsökkentés eredménye? Literenként 2 forintos csökkenés, azaz egy 50 literes tankra számolva 100 forint. Tudják, mit tudunk ebből a 100 forintból venni? Nos, egy liter tejet vagy egy kilogramm kenyeret nem tudunk ebből vásárolni, ez egy gombóc fagylaltra elegendő - ennyit jelentett a Medgyessy-kormány adócsökkentése a fuvarozóknak és a vállalkozóknak. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.) És ezért még az autóval közlekedőknek hálásnak is kell lenniük.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt két év mérlege tehát elég szomorú. Magyarország veszített a versenyképességéből, a magyar gazdaság teljesítménye csökkent, az államháztartás romokban hever. Utaltam arra, hogy az euró kapcsán ma már a 2006-os bevezetés helyett 2010-ről beszél mindenki, azaz sikerült két év alatt négy évet elvesztegetni, és nincs sokkal jobb helyzetben, még egyszer mondom, a 2004-es államháztartás sem, hiszen az elmúlt négy hónap adatai alapján látható, hogy rekord összegű hiány készül. Az infláció mértékét tekintve látható, hogy jóval meghaladja a két évvel ezelőttit, és azt kell mondanom, hogy az adóemelések sem tudták kompenzálni azt a mértékű kiadásnövekedést, amelyre önök 2004-ben sort kerítettek.

Azzal a Cervantestől vett gondolattal tudom zárni a hozzászólásomat - ugye, Medgyessy Péter sokszor beszél arról, hogy milyen jó helyzetben vagyunk (Kuncze Gábor: Cervantes írta Medgyessyt?), sokszor beszél arról, hogy a két év milyen eredményeket hozott -, Cervantes azt mondja a Don Quijotéban: “Én azt képzelem, hogy amit mondok, valóban úgy is van maradéktalanul.ö

Miniszterelnök úr, kár, hogy elmenekült erről a vitáról, és kár, hogy nem hallgatja meg azt, miről is szól ez a mai vitanap.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)