IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A 17-es módosító javaslathoz szeretnék szólni, és ezen keresztül fölhívni a figyelmet annak a fontosságára, amit ez a módosítást tartalmaz. Pontosan a 2. § (4) bekezdését egészítené ki azzal a mondattal, hogy “A szabályozással érintett területre térségi szerkezeti és szabályozási terveket kell készíteni. A terveket az Országgyűlés hagyja jóvá.ö Ezzel az utóbbi résszel nem kívánok foglalkozni, hogy most konkrétan tényleg ki hagyja jóvá, csak azt szeretném érzékeltetni, amit az előttünk elhangzó vita is nagyon világosan megmutatott, hogy valóban egy hatalmas munkáról van szó, egy olyan tájrehabilitációról, átalakításról, egy olyan folyószabályozási munkáról, amely országos jelentőségű, és valóban, ennek nagyon sok aspektusa létezik.

Ha most belegondolunk abba, hogy milyen nagy problémákat okoz a városainknál a területrendezési tervek elkészítése, látni kell azt, hogy konkrét tervek, konkrét megvalósítási tanulmányok nélkül nem tudjuk a szabályozási feladatokat ellátni, és legfőképpen nem tudjuk a biztonságot garantálni az ott élőknek, elsősorban a gazdálkodással foglalkozóknak. Ez ugyan nem ebben a vitaszakaszban van, hanem a következő vitaszakaszban lesz, hogy hogyan térítsünk egyszeri és a többi, és a többi módon, ott is a benyújtott javaslatok sokfélesége, egymásnak ellentmondó, sok esetben egymásnak ellentmondó jellege mutatja, hogy ez egy beláthatatlan folyamat, ezt igazából mederbe terelni csak világos, átlátható tervek mentén lehet, mert ahhoz lehet engedélyezéseket szabni, ahhoz lehet területet meghatározni, ahhoz lehet a területet minősíteni.

Ha ezeket a terveket nem készítjük el, ha ezt nem foglaljuk rendszerbe, akkor nem tudunk ezzel hatékonyan előremenni, hanem folyamatosan helyi érdekek fogják fölborítani az egész koncepciót, mint amire Tóth István képviselőtársam módosító javaslata is utalt, ez is egy ilyen kis betörés ebbe a kérdésbe. Az egy külön kérdéskör, hogy mennyire lehet kiszélesíteni ezt a tervet, mert az, hogy egy tájrehabilitációval, öko jellegű gazdálkodással foglalkozik már a vízügyi kérdések mellett a műtárgyak és egyebek építésén túl, esetleg valóban annyira terjengőssé teheti ezt a törvényt, hogy nem kezelhető. Ilyen szempontból messzemenően egyetértek Fónagy képviselőtársammal, hogy valahogy sorolni kellene, és a törvényben is meg kellene állapítani egy világos gerincet ennek a programnak, amely mindenképpen elsőbbséget élvez.

Az természetesen nagyon jó gondolat, hogy ehhez hogyan lehet európai uniós pénzeket lehívni, és ezt látjuk a környező országok, sajnálattal kell megállapítani, hogy előttünk járó okosabb gondolkodását figyelembe véve, ahol a tájgazdálkodást, az ökogazdálkodást sokkal nagyobb súllyal vették a jövő programjaiba; remélem, ebben gyökeres változás lesz a magyar koncepcióban. Én úgy gondolom, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium - ismerve Kis Zoltán államtitkár úr álláspontját is - ebben biztos, hogy partner, ezt inkább az agrárium részéről és a vízügy részéről kellene kicsit erősíteni vagy közelíteni egymáshoz.

Összegezve: azt szeretném kérni képviselőtársaimtól, fektessünk hangsúlyt erre, és fogadjuk el, hogy konkrét tervek nélkül nem fogunk tudni konkrét szabályozást végrehajtani, ezért Balsay István képviselőtársam (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) javaslata különösen fontos.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)