BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 1991-ben, valamikor a rendszerváltást követő első ciklus elején az Országgyűlés hozott egy országgyűlési határozatot. Akkor azt az országgyűlési határozatot, ami a nyugdíjasok helyzetének javítása érdekében megteendő legsürgősebb, legfontosabb döntéseket tartalmazta, a parlament 80 százalékos többséggel fogadta el, tehát ellenzéki támogatással is értettünk egyet olyan kérdésekben, mint hogy meg kell emelni a nyugdíjkorhatárt, mint hogy törvényben kell szabályozni a nyugdíjemelés évenkénti mértékét, mint hogy az egész rendszer megreformálására van szükség.
Voltunk jó néhányan olyan naiv képviselők akkor, akik úgy gondoltuk, hogy ha törvényben tudjuk szabályozni a nyugdíjemelés évenkénti mértékét, akkor elejét tudjuk venni azoknak a parlamenti csatározásoknak, pártok közötti vitáknak, amelyek a nyugdíjasok feje fölött, a nyugdíjasok érdekére való hivatkozással tulajdonképpen pártok közötti viták, kampány célú viták. Az elmúlt évek azt bizonyították, hogy ez nem sikerült, kampány célú viták vannak, kampány célú politikai vitanapok vannak, meglehet, még kampány célú kormányzati intézkedések is vannak.
Biztos vagyok benne, ha idős emberek nézték a mai vitát, akkor nem igazán örültek annak, hogy sok részletében kifejezetten bántó stílusú volt. Én is úgy gondolom, hogy az idős emberek mindenekelőtt békességre és biztonságra vágynak. Azt gondolom, hogy a kormányzatnak sokféle tennivalója van annak érdekében, hogy nagyobb biztonságban érezhessék magukat a nyugdíjasok. Azt gondolom, hogy időről időre fontos szembesülni azzal és újra kimondani, hogy a nyugdíjas-társadalom túlnyomó többsége a szegénységi küszöb alatt él.
Tehát hiába hivatkozunk arra, hogy a reálbér-pozícióhoz képest a nyugdíjreálértékek nem csökkennek, hanem javulnak, s a többi, s a többi, a számok más olvasatban azt is mutatják, hogy a távolság nő az átlagfizetés és az átlagnyugdíj között. Azt gondolom, hogy igen, kormányzati intézkedésre, kormányzati támogatásra van szükségük mindenekelőtt az egyedül élő idős embereknek, a kisnyugdíjból élő idős embereknek; azt gondolom, hogy szükséges újraszabályozni az özvegyinyugdíj-rendszert, mert sokak számára nagyon bántó, méltatlan igazságtalanság, hogy bár özvegy, az úgynevezett feléledési idő miatt nem kap özvegyi nyugdíjat.
Végül is, mindent egybe véve azt gondolom, bármennyire bántó stílusú tud lenni egy ilyen parlamenti vita, a legnagyobb garanciája az időskori biztonságnak mégiscsak az, hogy többpártrendszer van, hogy a pártok csatájában megszülető intézkedések végeredményeképpen mégiscsak a nyugdíjasok jobb életét, életminőségének javulását szolgálják. Természetesen örülnék neki, ha mindezt sokkal kulturáltabb, sokkal finomabb stílusban tudnánk itt a parlamentben előadni, de a végeredményt tekintve mégiscsak a mai politikai vitanap is, azt hiszem, a nyugdíjasok javát szolgálta. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Előző Következő