PÁL TIBOR belügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az időskor az egyensúly és bölcsesség kora; becsülni a tudást, a tapasztalatot egyet jelent az idősek megbecsülésével. Ez nem pusztán anyagi kérdés: figyelni a másikra szeretettel és tisztelettel, törődéssel támogatni az átállást egy másik életmódra, keresni a lehetőségeket az aktivizálásra, a tapasztalatok átadására, mindez emberi, családi, döntéshozói, munkatársi kötelességünk; felhasználni mindazt a tudást, tapasztalatot, amely a hosszú évek során felhalmozódott, én azt gondolom, valamennyiünk elemi érdeke.
A mai vitanap tárgya az időskor, amit a költők már többször és nagyon szépen megverseltek, gondoljunk csak Arany János időskori költeményeire. Olyan témát tárgyalunk, amellyel közvetlenül érintett társadalmi réteg ma egyre szélesedik hazánkban, és amelynek tagjai sokszor magányosan élnek falvakban, kisvárosokban, nemritkán a nagyvárosok bezárkózott tömbházaiban és tömblakásaiban. Olyan problémarendszert vizsgálunk, amellyel kapcsolatos feladatokat a közvélekedés szerint is a családok, a társadalom legkülönbözőbb szerveződései, az állam és az önkormányzatok is elkülönülten ma csak részben képesek teljesíteni.
Felvetődik ezért a kérdés: eleget tettünk-e, eleget teszünk-e az idősügyért? Sok minden történt már az érdekükben, és azt gondolom, hogy van még bőven dolgunk, ezért is jó, hogy ma ezzel kapcsolatban vitanapot tartunk. Az időskori gondolatkör nemcsak a gondoskodást érintheti, bár ma hazánkban az az elsőrendű kérdés, hogy tudunk-e olyan gazdasági alapot teremteni, amellyel az időskori szegénységet enyhítő, később pedig felszámoló feltételeket meg tudjuk teremteni.
Könnyen belátható: a társadalom időspolitikája azért ennél sokkal több kell hogy legyen. Az idősek formálják, nevelik a fiatalabbakat, a fiatalabbak időskornak járó tisztelete, megbecsülése akkor mutatkozik meg igazán, ha igényeljük az idősektől a közös életünkben való aktív részvételt. Ennek mértéke már csak az idős ember döntésétől függjön, számára ez a szabadságfok már jár.
(9.40)
Vannak, akik életük utolsó pillanatáig aktív, a közösségért tenni akaró és tudó emberek, akik alkotó öregkort élnek és éltek meg. Engedjék meg, hogy közvetlen környezetünkből megemlékezzek képviselőtársainkról, Varga Laci bácsiról vagy a hét végén elhunyt Isépy Tamásról, nemcsak koruk, de, azt gondolom, teljesítményük előtt is kijár a főhajtás.
Mások időskori aktivitásukat a szűk családban fejtik ki, és fontos a szerepük. Megint mások úgy vélik, hogy a nyugdíjaskor újabb lehetőségeket kínál az önmegvalósítás terén, felfedezik a könyvespolc addig feltáratlan részeit, koncertekre, különböző szabadidős programokra járnak.
Tisztelt Országgyűlés! A helyi önkormányzatokat kiemelve az idősügy kulcsszereplői közül, látható, hogy a társadalom e nagy csoportjával szinte napi kapcsolatban állnak, folyamatosan érzékelik azokat a változásokat, amelyek egy-egy ember életében a gyermekkortól az időskorig bezáróan lejátszódnak. Így közvetlenül látják az idősek helyzetét a családban, az adott település szűkebb közösségének életében, de reményeim szerint érzékelik az idősügy mai össztársadalmi és egyéni problémáit is. Megítélésem szerint az önkormányzatok már eddig is nagyon sokat tettek az idősekért.
Az idősekről való gondoskodás törvényi kereteit adó szociális törvény célja többek között az időskorúak szociális biztonságának megteremtése, annak megőrzése és az ehhez szükséges ellátási formák, szervezeti keretek meghatározása. A helyi önkormányzatok a törvényi rendelkezéseknek lehetőségeik szerint érvényt szerezve, gyakran a törvényben szabályozott ellátási formákon túl, saját költségvetésük terhére és nemritkán erejükön felül egyéb ellátásokat is biztosítanak az időseknek. A pénzbeli, a természetbeni, az alapvető intézményi ellátásokon túl a szakosított ellátási formák biztosítása jelent garanciális elemet az időseknek.
Az önkormányzatok a gondozási központok, falugondnoki szolgálatok, a jelzőrendszerek működtetésével nyújtanak segítséget az időskorú szociálisan rászorulók részére. Arra törekszenek, hogy az idősek lehetőleg a saját otthonukban, megszokott lakókörnyezetükben maradva tarthassák fenn, folytathassák önálló életvitelüket, egészségi vagy más okból származó problémáikra szintén a megszokott környezetükben kapjanak segítséget.
Az önkormányzatok az idősek által szervezett klubok, színjátszó- és dalkörök erkölcsi és anyagi támogatásával segítik a szabadidő tartalmas és megfelelő eltöltését. Az önkormányzatok mellett meghatározó az egyházak és egyéb karitatív szervezetek, civil szerveződések közreműködése is, melyekkel az önkormányzatok többsége ugyancsak jó együttműködést alakított ki, sok esetben pályázati úton támogatja az idősek számára rendezett különböző programokat.
De mindig ott van a kérdés: elegendő-e ez? Kellően tudatos-e mindez? Meggyőződésem, hogy az idősügy problematikáját, társadalmi súlyát sokkal jobban fel kell tárnunk, és a teendőket az eddigieknél sokkal inkább a helyükön kell kezeljük, úgy, ahogy azt a kormányzat elhatározta, és ahogy azt az idősügyi cselekvési program kidolgozására irányuló szándék megjelöli. Ennek szellemében gondoltuk már eddig is az önkormányzatok ezen területen szükséges feladatait. Így az önkormányzatok tekintetében fontos, hogy mindennapos gondolkodásuk és cselekvésük része legyen az idős korosztályra való figyelés, a velük való foglalkozás. Különös figyelmet fordítanak az országos átlagnál lényegesen nagyobb mértékben elöregedő kistelepülésekre, az ott élő idős lakosságra, az ő életminőségük javítására és a velük való foglalkozásra.
Az önkormányzatok az idősügyi feladataikat eseti jellegű intézkedések helyett egymáshoz szorosan kapcsolódó, rendszerszerűen felépülő, hosszabb távon működő szolgáltatóhálózat igyekeznek megvalósítani. Nagyon gyakran előfordul, és rengeteg példát tudunk mondani, hogy különböző önkormányzatok, kistelepülések az anyagi lehetőségeiket figyelembe véve együttműködéseket alakítanak ki a különböző szociális ellátások, az idősek életminőségének a javítása érdekében. Ennek egyik jó terepe az a kistérségi rendszer, amelynek a kialakítása folyamatban van, amelynek törvényi szabályozásában, finanszírozási feltételeiben ebben az évben nagyon komoly az előrehaladás.
Az idősügy társadalmi szerepének erősítéséért, a helyi települési idősügyért példamutatóan tevékenykedő önkormányzatok elismerésére az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériummal együtt a Belügyminisztérium idősbarát önkormányzat díjat alapít, amit azoknak az önkormányzatoknak kívánunk elismerésként átadni, amelyek megkülönböztetett figyelemmel és igen sokat tesznek az idősek életminőségének javításáért.
Tisztelt Országgyűlés! Az általam említett célkitűzések sikeres megvalósítása csak a többi tárcával, az önkormányzatokkal, a civil és más társadalmi szervezetekkel, a társadalommal és különösen magukkal az idősekkel együttműködve lehetséges. Az önkormányzatok ennek jó terepei, hiszen a napi kapcsolat ott biztosított. Látnunk kell, hogy az idősek nem egy passzív rétege a társadalomnak, hanem jelentős részében tettre kész, nemcsak segítséget váró, hanem segítséget adó csoportja.
Tisztelt Országgyűlés! Azért örültem annak, hogy ma egy vitanap van, mert azt gondolom, hogy fontos azokat az értékeket végiggondolni és leltárba venni, amelyeket az elmúlt tizennégy évben az önkormányzatok a szociális területen végzett munkájuk során létrehoztak, és amely értékek az idősek számára biztosítanak jobb életfeltételeket, akár kistelepülésen, akár kisvárosban vagy épp a nagyváros valamelyik lakótelepén, tömbházában. Azt gondolom, hogy a mai vita lehetőséget ad arra, hogy ezeket az értékeket végiggondoljuk, és azokat a feladatokat is végignézzük, amelyek a következő időszakban az önkormányzatok számára nemcsak pénzügyi feltételt, hanem jogszabályi módosítást igényelnek ahhoz, hogy az idősek számára mindenhol jobb, magasabb minőségű szolgáltatásokat tudjanak biztosítani.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)