FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányváltás után a Szocialista Párt vezetői, vezérszónokai többször kifejtették abbéli szándékukat, hogy be kellene temetni a lövészárkot. Egy képzeletbeli lövészárokról van szó, amely ellenzék és kormánypárt között állítólag létezik. Nos, úgy tűnik, az elmúlt, most már két év bebizonyította, a lövészárok-betemetést ők úgy gondolták, hogy oda a saját kezük által kreált áldozatokat lökdösik bele. Ezzel is be lehet temetni lövészárkot, csak tartok tőle, ez nem az Európában szokásos módszer.

Kezdték először a névtelen áldozatokkal, azzal a mintegy tízezernyi közigazgatásban dolgozó leváltásával, akiknek egyedül csak az volt a problémájuk a Szocialista Párt szemében, hogy nem hajlandók úgy ugrálni, ahogyan az új helytartó fütyül. Azután jöttek a nevesített áldozatok. Így jutottunk el Kaderják Péterhez, az Energia Hivatal volt elnökének a leváltásához, Mellár Tamáshoz, a Központi Statisztikai Hivatal elnökének a leváltásához, és most mindent megtesznek azért, hogy többek között Szász Károlyt is leváltsák egy törvénymódosítással, de erre a sorsra kerülhetett volna akár Polt Péter is - ismerjük, milyen támadássorozatnak volt kitéve. Ha lett volna jogi eszköz a kezükben, állítom, ezt is megtették volna. S aki hallgatta a múlt héten Katona Béla frakcióvezető-helyettes úr felszólalását, úgy néz ki, Mádl Ferenc köztársasági elnök úr sem lehet kivétel azok köréből, akik jelenleg nem tetszenek a Szocialista Pártnak, ezért éles támadást indítanak ellene.

Eközben, hogy eljutottak eddig a gondolatig, történt egy kellemetlenség. Egy olyan tény vált ismertté, amely számukra, a szocialista kormány számára roppant kellemetlen kezdett lenni. S ami a legkellemetlenebb ebben az egészben, hogy talán épp az egyik nemkívánatos személy, Szász Károly megveretése és ennek kapcsán egy pénzügyi szervezeti jelentés hozza felszínre a nemkívánatos lavinát, amelynek nem tudnak ellenállni; illetve jön egy főideológus - ma már sportminiszter -, aki azt mondja, hogy mondhat bármit a közvélemény, nekünk azt kell tennünk, ami számunkra a legfontosabb: Szász Károlynak mennie kell, ha kell, törvénymódosítással is elérjük azt.

Mi is az igazi cél? A Magyar Demokrata Fórum a törvény általános vitájánál is elmondta, hogy egy várhatóan alkotmányellenes törvényhez nem adja a szavazatát. De elmondta azt is, hogy várhatóan nem adja a szavazatát egy olyan törvényhez, amely törvény Európai Unióban nem szokásos voltára több soron felhívták a figyelmet gyakorló, az Európai Unióban ismert vezető közgazdászok, bankszakemberek, bankfelügyeleti szakemberek. De ez sem volt elég a Szocialista Pártnak. Úgy gondolták, ezt keresztülszavazzák. Nem számított nekik az sem, hogy ezzel esetleg még nagyobb lavinát indíthatnak el az ügy körül. Úgy értékelték, hogy mégiscsak a legkisebb rosszat választják, ha Szász Károlyt menesztik.

Persze, nagyon nagy dilemma előtt voltak. Tisztázniuk kellett, hogy minek van nagyobb ára, és melyik a legkisebb veszteség. Vajon hogyan lehet majd Jegessy Andrást, Lamperth Mónikát, Baja Ferencet, a média által csak Kovács László hölgyismerősének nevezett személyt és természetesen Medgyessy Pétert tisztázni az említett brókerbotrányból, mert természetesen a lényeg a brókerbotrány. Hangsúlyozom: úgy tűnik, ehhez - lám, az Alkotmánybíróság is kimondta -, ha kell, minden törvénytelen, de ha kell, akkor a kezükben lévő törvényes eszközöket is felhasználhatják.

(20.20)

A Magyar Demokrata Fórum úgy gondolja, hogy ehhez a nemtelen eljáráshoz a nevét nem szeretné adni. Azok a Molnár László képviselőtársam által felvázolt álságos indítékok, miszerint mennyi probléma történt már a PSZÁF keretén belül, sajnálatos módon - több képviselőtársam az ellenzék részéről kifejtette - nem állják meg a helyüket. Közismert, hogy például az egyik vádpont, művádpont szerint a szövetkezetek, a betétgyűjtő szövetkezetek és az ott meghúzódó esetleges bizonytalanság miatt felelős lehet Szász Károly. De épp Szász Károly volt az, aki az Európai Unió kérésének megfelelően folyamatosan kérte az úgynevezett rendelkezési jogot a beavatkozásra. Ezt Molnár László természetesen pontosan tudja. Azt is tudjuk, hogy miután a viszony megromlott a PSZÁF vezetése és a kormány között, nyilvánvaló volt, hogy egy ilyen rendelkezési jogot esze ágában sincs a kormánynak adni.

S milyen meglepő: ugyanez a probléma adódott a Magyar Nemzeti Banknál. Ugyanígy nemzetközi példák hívták föl arra a figyelmet, hogy valamilyen rendelkezési jogot kell ezen különös állami intézmények vezetőinek adni. Lám-lám, most tárgyaljuk éppen a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt: ott a szocialista frakció, a kormány belátta, hogy ezt az Unió által kívánt igényt meg kell adni a Magyar Nemzeti Banknak, annak elnökének. Ugyanezen példán, ugyanezen párhuzamos gondolat alapján mégsem sikerült két év alatt megadni azt a rendelkezési jogot a PSZÁF-nak, amit kértek. Ennek fejében ugyanakkor folyamatosan vádolták, hogy csakis a PSZÁF vezetője, Szász Károly mindenért a felelős, ami például a betétgyűjtő szövetkezetek környékén történt.

A példákat lehetne még sorolni, de azt hiszem, nincs értelme, mert hasonló eredményre jutnánk, hasonlóan bizonyítható az az álságos magatartás, amit a baloldali többség fenntart. Mi viszont úgy tartjuk, hogy az igazi lényeg az egész törvény mögött, hogy a jelenlegi kormányt és a kormányhoz közel álló gazdasági erőket ki kell menekíteni Magyarország '90-es története óta legnagyobbnak tartott bankbotrányából - ez a K& H-botrány -, mert ennek az egyik csúcsérintettje Medgyessy Péter, éppen annak a néhány milliárd forintnak az elsíbolásán keresztül, amikor ő ott bankigazgató, bankelnök volt. S hogy a szeme láttára, nem a szeme láttára történt ez az Inter-Európa Banknál, erre csak legyen egy példa: ma nem lehet egy-két millió forintot anélkül felvenni a bankból, hogy ne értesítenék, mondjuk, a biztonsági szolgálatot, aki még nem is banki alkalmazotti kör, és ezen belül a teljes készpénzállomány mozgásáért felelős igazgatóságot, és egy bizonyos érték fölött pedig a csúcsvezetőt is értesíteni kell.

Remélem, ez a példa is érzékelteti, hogy óriási a gond a K& H-brókerbotrány környezetében, és óriási a dilemma, hogy ha kell, akár ilyen áron is, de el kell távolítani Szász Károlyt. A törvény igazából erről szól. Ehhez a Magyar Demokrata Fórum nem szeretne asszisztálni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)