VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 2002 júniusában László Csaba korábbi pénzügyminiszter behívatta hivatalába Szász Károlyt, és ott közölte vele, hogy mondjon le. Szász Károly megkérdezte, hogy miért, mire László Csaba közölte vele, hogy csak. (Moraj az MSZP soraiban.) Nem tudjuk, hogy ezt László Csaba önszántából tette-e vagy valamilyen utasításra, az azonban biztos, hogy attól a ponttól kezdve ennek az ügynek jó megoldása nem kerekedhetett ki.
Répássy Róbert kollégám beszélt már arról, hogy milyen politikai szándékok és motivációk lehetnek ennek az ügynek a hátterében, én szeretnék arról szólni néhány szót, hogy azok az érvek, amelyeket ennek a törvényjavaslatnak a benyújtásakor és most, a zárószavazás előtti vitában is elmondtak kormánypárti oldalról, miért nem felelnek meg a tényeknek, a valóságnak.
Először azt állították ennek a törvényjavaslatnak a benyújtásakor, hogy a PSZÁF ellenőrizhetetlenül működik. Nos, kiderült közben, hogy a kormány fogadja el a beszámolóját, hogy tájékoztatót kell beadni az Országgyűlésnek, hogy a gazdálkodását ellenőrzi az Állami Számvevőszék és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, hogy a bíróság kontrollt gyakorol a határozatai fölött, hogy az ügyészség törvényességi felügyelete alá tartozik és így tovább. Kiderült, az állítás nem felel meg a valóságnak.
Azt állították, hogy a PSZÁF nem illeszkedik a közigazgatási rendszerbe. Nos, kiderült, hogy a ma hatályos törvény alapján is, a PSZÁF-törvény szerint közigazgatási szervként definiálja a felügyeletet a törvény, a működése során pedig az államigazgatási eljárásról szóló törvény szabályait kell alkalmazni. Magyarul: ez sem felel meg a valóságnak.
Aztán elmondták, hogy külföldi példák miatt kell erre a törvénymódosításra sort keríteni. Molnár László utalt arra, hogy úgymond “elvtársakö mit mondtak külföldről. Nem gondolom, hogy az Európai Unió belső biztosa, Frits Bolkenstein úr vagy éppen az Európai Parlament külügyi bizottságának elnöke, vagy az Európai Központi Bank elnöke bárkinek az elvtársa lenne. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Azt gondolom, tisztelt Molnár képviselő úr, tisztelt kormánypárti oldal, hogy az általuk elmondott mondatok, levélben leírt közlések, miszerint a törvényjavaslat olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyeket nehezen lehet az Európai Unió normáival és a nemzetközileg elfogadott normákkal összeegyeztetni, ez megfelel a valóságnak, erre kellett volna inkább most is választ adni.
Végül többször elhangzott, hogy a felügyelet az ingatlanbefektetési szövetkezetek ügyében nem lépett föl kellő hatállyal. Nos, azt gondolom, éppen Molnár képviselő úrnak kellene igazából tudnia, hogy egy szövetkezet - főleg, ha különböző területeken működik - miért felelős és miért nem. Neki kellene igazából tudnia, hogy a törvény hatálya nem rendelkezik arról, hogy a szövetkezetek a PSZÁF hatálya alá tartozzanak, a 2. és a 3. § ezt világosan kimondja ebben az esetben. Ennek ellenére az elmúlt években több mint nyolc ügyben járt el a felügyelet: '96-ban a Baumag, '99-ben a Pilis Invest, aztán utána a Profit Extra, a KPHM, a Vertikal-Invest, Pannon-Unió, Benefit 2002, Dunaprofit nevű szövetkezetek ügyében igenis fellépett, rendőrségi eljárást kezdeményezett, és hirdetésben - saját költségén - hívta fel a befektetők figyelmét arra, hogy milyen következményekkel járhat az, ha egy befektető a pénzét egy ilyen ingatlanbefektetési szövetkezetbe helyezi el.
Magyarán: nem felelt meg a valóságnak az, amit kormánypárti oldalon állítottak, világos volt, hogy a szövetkezetek nem tartoznak a PSZÁF jogkörébe, és nincs garancia az ott befektetett pénzek visszafizetésére. Ennek ellenére, ahogy mondtam, a PSZÁF volt az egyetlen közigazgatási szervezet, amely valamennyi nyilvános fórumon felhívta a figyelmet ezen intézmények működési kockázatára.
Ha van felelős, inkább a kormánypárti oldalon kellene keresni. 2002 augusztusában levélben fordult a PSZÁF László Csaba pénzügyminiszterhez, majd ugyanezt megismételte 2003. március 13-án, amikor azt kérte, hogy kezdeményezzen törvénymódosítást a kormány éppen ezeknek a visszaéléseknek a meggátolása érdekében. 2003 augusztusában szintén levélben fordultak Medgyessy Péter miniszterelnökhöz. Draskovics Tibor akkor azt írta, hogy azonnali intézkedéseket tesz a kormány. Nos, kiderült, mi ez az azonnali intézkedés: 2005. december 31-ig meghosszabbították ezeknek az ingatlanszövetkezeteknek a működését, tisztelt kormánypárti képviselők, amikor a törvényjavaslatot elfogadták.
Ha kivonjuk tehát az álszakmai érveket, kiderül, mi van emögött: nyers, durva politikai szándék (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a felügyelet elnökének elmozdítására.
(20.10)
Azt gondolom, ezt ezzel az eszközzel meg lehet tenni, de van remény; van remény, pontosan azért, mert a most beterjesztett módosítások alapján kiderült, hogy egyelőre nem találtak öt olyan embert, akik ebben a felügyeleti tanácsban ezt a piszkos munkát az önök számára elvégeznék.
Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)