DR. ŐRY CSABA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Önök lassan hagyományt teremtenek abban, hogy olyasmiért ünneplik magukat, ami egyébként a kötelezettségük. Az elmúlt hónapokban se szeri, se száma nem volt a megnyilatkozásoknak. Érdekképviseletek, szakszervezeti vezetők, munkáltatói vezetők nehezményezték, hogy a kormány nem tárgyal velük, nem közlik az álláspontjaikat, kormányzati döntések után sajtóból értesülnek az álláspontokról. Ehhez képest tehát, hogy végül is betartják a társadalmi párbeszéd egyeztetésre vonatkozó szabályait, örömnek tekinthetjük és üdvözölhetjük, hogy végül is leültek a tárgyalóasztalhoz, és születtek megállapodások.

Ami a megállapodás tartalmát illeti, megértem, hogy a kormány elégedett, hiszen valójában az érdekképviseletek által képviselt dolgozók nem kaptak a megállapodással szinte semmit. Azt, ami a minimálbér emelését jelenti, azt, ami a bérajánlásban megjelenik, gyakorlatilag elviszi az infláció, amit nem visz el az infláció, azt elviszi az összességében egy-másfél százalékos adóteher-emelés. Önök tehát elérték azt, hogy végül a tárgyalás látszatának megmentése érdekében az érdekképviseletek beadják a derekukat, és tudomásul vegyék a kormány költségvetésben megjelenő diktátumát.

Különösen jellemző, hogy a megállapodást most a miniszter úr üdvözölte, miközben - ezt már a mai Népszabadságban olvashatjuk - van olyan érdekképviselet, méghozzá jelentős érdekképviselet a köztisztviselők körében, amely további megállapodásokat akar; új megállapodásokat akar a közszféra béreire vonatkozóan, és tárgyalásokat végre azokról az elbocsátásokról, melyekről az érdekképviselet vezetői az újságokból értesültek, és becslések szerint 50 ezer embernek, köztisztviselőnek és családjának a munkája, a megélhetése, a mindennapi kenyere forog veszélyben.

Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. (Taps a Fidesz padsoraiból.)