DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, azért legyünk tárgyszerűek: az államháztartási törvényt bizony egyszerre módosították önök a költségvetési törvény módosításával. A jogszabályok szerint ezt nem tehették volna meg, hiszen nem lett volna szabad olyan törvénymódosítást elfogadni, amelyben egy másik törvénymódosítással egy időben tették úgymond törvényessé a pótköltségvetés alóli kibúvást. Ténylegesen az történt, hogy a Medgyessy-kormány elköltötte a pénzt, és ezt a mérhetetlen nagy mértékű túlköltést utólag akarja legalizálni, illetve legalizálta decemberben. S ez a helyzet ezzel a 250 milliárd forinttal is. Persze, Szabó úr, nyilvánvalóan nem akkor utalták át a pénzt, ám ki tudja, bár bankszünnapok voltak, tehát valószínűleg nem akkor utalták át fizikálisan a pénzt. Ennél súlyosabb a probléma, mert ez valószínűleg decemberben megtörtént, csak a költségvetés módosításában - amit december közepe táján tárgyaltunk - még nem tették oda, pedig már át volt utalva és el volt könyvelve a pénz, csak éppen még nem lett átvezetve ez a kis túlköltés. Egyébként ezt fogjuk helyre tenni ezekkel a módosító javaslatokkal.

Engedjen meg még egy gondolatot, mert Font Sándor egy olyan kérdést vetett fel, amit ön is feszegetett. Nézzük csak meg! Önök előszeretettel szokták mondani - ami egyébként nem igaz -, hogy az előző időszakban egyetlen kilométer út sem lett átadva. Viszont el lett költve egy rakás pénz, és azt nem elvitték, hanem abból utak épültek, amiket az önök miniszterelnöke, minisztere vagy valamely képviselője ad át nagy boldogan, amikor arra lehetősége nyílik.

Ön is nagyon jól tudja, hogy az útépítések nem egyik napról a másikra történnek, hanem hosszú pénzköltés eredménye. (Font Sándor közbeszólására:) Így van, nyilván a szekszárdi hídra gondol képviselőtársam.

S még egy utolsó gondolat: mi mégiscsak út- és hídalapokat építettünk, ami helyes volt, önök viszont betették a pénzt a brókerek kasszájába. Ez már nem vita kérdése, hanem ténykérdés. (Taps az ellenzéki oldalon.)