LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt jelen lévő ellenzéki Képviselőtársaim! Egy héttel ezelőtt szó esett a parlamentben a sertéstartókról, a sertéstartók helyzetéről. Szó esett esetleges káoszról, az ágazatban megtermelhető jövedelemről, veszteségekről és lehetséges támogatásokról. Mindez egy Sárbogárd környéki gazdálkodóban felmerült kérdések alapján került ide, a Házba. Erre Németh Imre miniszter úr a következőket mondotta:

“Úgy gondolom, hogy a sertéspiacon legfeljebb egyesek szeretnének káoszt teremteni annak érdekében, hogy a termékpályán történő jövedelemosztozkodás az ő javukra dőljön el, mint ahogy az elmúlt évben sem engedte meg a minisztérium, az idei esztendőben sem fogja ezt megengedni.ö Azt is mondta, hogy a hazai felvásárlási árak magasabbak, mint a világpiacon, illetve az Európai Unióban, éppen azért, hogy a sertéstermelőket védjük ezek ellen a dekonjunkturális hatások ellen, éppen azért, hogy az önköltség fölött tudja egy átlagos hatékonyságú termelő a sertést értékesíteni.

Elhangzott az is, hogy a termelők semmiféle veszteséget nem szenvednek az idei esztendőben, főleg nem 500 milliót, hiszen az egyensúly fenntartása érdekében az idei évben 2 milliárd forinttal több pénzt biztosít a kormány támogatásra, éppen a jövedelembiztonság megtartása érdekében.

 

 

(21.20)

 

Nos, nézzük, mi is volt a helyzet kettő héttel ezelőtt! Kettő héttel ezelőtt egyetlenegy vágóhíd nem vásárolt sertést a termelőktől, helyette már akkor importhúsból fedezték a szükségletüket. A mezőgazdasági termelők egy részének nagyon nagy öröm, hogy feloldódott többek között a Lengyelországba irányuló gabonaexport kérdése, de a másik oldalon rettentő nagy gondot jelent, hogy pontosan Lengyelországból érkezik be rettentő olcsó áron a hasított sertés a magyarországi piacra. A termelők értetlenül álltak két héttel ezelőtt is, és miniszter úr egy héttel ezelőtt elhangzott szavai után továbbra is értetlenül állnak, minekutána a sertéspiac továbbra is áll. Igaz, hogy az U minősítésű sertéshúsnak 265 forint az ára, de ki lehet számolni, hogy azóta, mióta a sertéspiac leállt, hány sertés vár vágásra, hány sertés vált túlsúlyossá, aminek a felvásárlási ára immáron csak 160 forint lesz.

Ezek után felmerül az emberben a kérdés: rend van-e valójában a sertéspiacon? Van-e káosz? Van-e haszna és értelme az ágazat ilyen módon történő támogatásának? Miért nem történik semmi annak irányában, amit az Európai Unió ajánlott, mégpedig, hogy a vágóhidak kapjanak tartási szerződést, és a termelőket mentesítsék az ott felhalmozódott készletektől? Ezek a kérdések továbbgyűrűznek a termelőknél: mi lesz velük holnap, mi lesz velük holnapután?

Közvetlen környezetemben van olyan termelő, aki a sertéságazatban a fejlesztésekhez fölvett hitelre a saját családi házát tette föl fedezetként. Ezt az embert ma a Fejér Megyei Szent György Kórház pszichiátriai osztályán kezelik, ugyanis a hitel visszafizetésére semmi esélye nincs, és napról napra azt látja, hogy az élete munkája fog a jelenlegi piaci körülmények között néhány hét alatt megsemmisülni, tönkremenni. Egyelőre a helyzet kilátástalan, semmi esély nincs arra, hogy a vágóhidak elkezdjék a termelőktől a sertéseket felvásárolni, a kialakult káosz egyre fokozódik, a termelők egyre kétségbeesettebbek, és a miniszter úr múlt heti állításával szemben sem rendet nem látunk, sem a támogatás hasznát nem látjuk, sem pedig a termelők jövedelmét.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)