DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Államtitkár Úr! Hogy kit szeret az APEH, azt nem könnyű megmondani; valószínűleg senkit, ám ha mégis, önmagán kívül csak az adófizetőket, minket szeret igazán, túlzottan is - ez azonban nem kölcsönös. Az adószedőket nálunk sem szereti senki, pedig ez nem igazság, mert nem ők tehetnek róla. De arról már igen, ha az APEH kettős mércével mér, mint abban a 2003/23. számú iránymutatásban, amely a lakásszövetkezeti tevékenységet 25 százalékos áfával sújtja, meglehetős gondolkodásbéli szűkösséggel, ellenszegülve a józan észnek, a nemzeti lakásprogramnak és a kormány által meghirdetett szociális gondoskodásnak egyaránt.

Azt pedig, hogy kit nem szeret az APEH, nemrég választókörzetem, Gellérthegy, Lágymányos és Szentimreváros lakói is megtudhatták, de rajtuk kívül még sok százezren szerte az országban; ők a lakásszövetkezeti tagok, a Létész, vagyis a Lakásszövetkezetek és Társasházak Érdekképviseleti Szakmai Szövetsége szerint 1200 házkezelő szervezet érintettjei, az a 320 ezer lakásban lakó több mint egymillió állampolgár, akiket az APEH iránymutatása az inflációt meghaladó, ráadásul értelmetlen többletköltség fizetésére kötelez.

Miért? Az áfatörvény 2. számú, módosított melléklete nyomán a lakóingatlan-kezelési tevékenység idén január 1-je után a tárgyi adómentes körből 25 százalékos adókulcs alá került. Ebből azonban még nem feltétlenül következett volna igazságtalan, sőt alkotmánysértő helyzet. Nem magától értetődő, hogy a lakásszövetkezetek is kötelesek számlázni, költségeiket 25 százalékkal megnövelve a tagok kárára, úgy, hogy mindez a lakásszövetkezetek háromnegyed részénél, vagyis a kisebbeknél a tényleges áfaalap 70-90 százalékát is meghaladja.

És honnan a kettős mérce? Onnan, hogy az iránymutatásban az APEH különbséget tesz két, azonos tevékenységet folytató forma, a lakásszövetkezet és a társasház között. Azt mondja, hogy a szövetkezeti törvény szerint a lakásszövetkezet jogi személy, a társasház pedig nem jogi személy, azért nem, mert a társasházi törvény ezt szó szerint nem mondja ki. Az APEH tehát ebből vezeti le az adózási különbséget, persze a maga javára. Azt mondja, hogy míg a nem jogi személy társasház nem nyújt szolgáltatást a lakástulajdonosnak, addig a jogi személy lakásszövetkezet az ugyancsak lakástulajdonos, ámde itt már a szövetkezeti tagnak nyújt.

Az APEH a szerencsétlen lakásszövetkezeteket jogi személyiségük hajánál fogva ragadja meg, és azt mondja, hogy a szövetkezet és tagja közt minden mozzanat igenis áfaköteles szolgáltatás.

 

 

(21.00)

 

 

Hogy ez mennyire abszurd, jól megmutatkozik, ha az APEH-logikát az agráriumban visszük végig, és azt mondjuk, a mezőgazdasági szövetkezet vezetése pusztán azzal, hogy szervezi és irányítja a tagok munkáját, 25 százalékos áfaköteles tevékenységet folytat, amit persze a tagság fizet. Mit jelent ez a nagy költséggel és fölösleges kellemetlenséggel járó kettős mérce? Negatív diszkriminációt. Azt, hogy a lakásszövetkezeteknél az üzemeltetési költség belső szolgáltatási hányada után, tehát az ügyviteli dolgozók bére, tiszteletdíj, gondnokság, takarítás, liftügyek s a többi után kell azt a bizonyos 25 százalékos pluszadót megfizetni.

De ez még nem elég: a szövetkezetnek tagjai számára az üzemeltetési költségekről is évente tételes számlát kell adnia. A következmények tapasztalhatók, mert a lakásszövetkezetek az eddig saját hatáskörben ellátott tevékenységeket, például könyvelés, gondnokság, hibaelhárító gyorsszolgálat s a többi, vállalkozásokba adják, amivel Budapesten 1600, országszerte pedig mintegy 2500 lakásszövetkezeti munkahely megszűnése várható.

Ez a hátrányos megkülönböztetés az oka annak is, hogy az eddigi tapasztalt tisztségviselők jó része lemondását fontolgatja, újak pedig nemigen vállalják, ami a már eddig is a beláthatatlan működési, házkezelési, állagvédelmi problémákat csak fokozza.

Végezetül, tisztelt Ház, ez a helyzet súlyos alkotmányos aggályokat is támaszt, illetve támasztott. A tulajdonformák különbségéből ugyanis semmiféle kára nem származhat a tulajdonosnak. Nyomatékkal hangsúlyozom tehát, hogy két azonos tevékenységről, a lakásszektor két nonprofit, közhasznú eleméről van szó.

Szerencsére, ma ezt a lehetetlen helyzetet a parlament orvosolta. És azért kértem szót így napirend után, mert a Magyar Demokrata Fórum nevében szerettem volna kifejezni efölötti örömömet.

Elnök úr, köszönöm a szót.