SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tulajdonképpen jó néhány olyan érv és ellenérv elhangzott itt, amit nagyon komolyan és nagyon fontosnak kell tekintenünk. Szerencsém volt ma délelőtt Eörsi képviselőtársammal erről a témáról pont az egyik médiában vitatkozni. Utána beszélgettünk arról a dologról, hogy igazából az egyik fenntartás, ami miatt ódzkodunk ettől a határozati javaslattól, az maga a formája.

Képviselőtársam az előbb is elmondta, hogy na, majd ezzel a határozati javaslattal a kormány olyan dolgot tesz elénk, amit komolyan számon is kérhetünk tőle. Erre sajnos el kellett mondanom neki, és önöknek is szeretném elmondani, hogy a családok hajléktalanságáról szóló határozati javaslatban nagyon konkrét kéréseket fogalmazott meg a két előterjesztő, Kósáné Kovács Magda és Béki Gabriella. Ez a konkrét kérés az volt, hogy a kormány tegyen javaslatot azoknak a törvényeknek, jogszabályoknak a módosítására, amelyek a hajléktalanság megelőzéséről szólnak. A jelentés elkészült: egyetlenegy mondat nem hangzott el benne a törvények, jogszabályok módosításáról. Ezt képviselőtársam, Béki Gabriella a bizottsági ülésen el is mondta, sőt, ennél még cifrább jelzőkkel is illette a kormány által elkészített jelentést. A jelentést azonban a kormánypárti többség elfogadta, a Magyar Közlönyben kihirdetésre került, és innentől kezdve azt gondoljuk, hogy mindenki rendben van.

Attól félünk, hogy ennek a határozati javaslatnak is pontosan ez lesz a sorsa, és egy év múlva, amikor majd arról fogunk tárgyalni, hogy a kormány milyen intézkedéseket tett, akkor ugyanezzel fogunk szembesülni, és akkor senki nem lesz majd, aki igazat adna nekünk, és azt gondolja, hogy a mostani, jobbító szándékunk nem volt hiábavaló.

Köszönöm szépen. (Taps.)