FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem tudom, hogy a kormány tagjai és a koalíciót alkotó képviselők ismerik-e ezt a nyomdahibás kiadványt. Erre valamiért azt írták rá, hogy “cselekedni most és mindenkiértö, és nem a valós tartalmat, hogy cselekedni később és nem mindenkiért. Ezért tartom ezt nyomdahibásnak, de önök ezt valami miatt még nem vették észre. Ebben olyanokat ígértek, hogy egyeztetés az érintettekkel, ha valami fajsúlyos kérdés kerül a parlament elé, “szakmai előkészítést ígérünk, és e szakmai előkészítés után a társadalmi és legfőbb helyen a parlamenti vitában szeretnénk kifejteni érveinketö.

Mit is tettek önök az elmúlt héten akkor, amikor a pénzügyi bizottságban egy meglepő, úgynevezett bizottsági módosító indítványt emeltek fel, nyilvánvalóan kormányzati sugalmazásra. Egy apró indítványt, amely csak arról szól, hogy ezzel egyidejűleg hatályát veszti a társadalombiztosításról szóló törvény 47. § (4) bekezdése. Ezt a részletes vita lezárása után, tehát a bizottsági ülésteremben kaptuk meg. Nagyon komoly kérdéseket kellett feltenni a kormány előadójának, hogy végre elárulja, miről is van szó, mert természetesen nem közlönytárral érkezünk a bizottsági ülésre, és nem találjuk ki fejből, hogy mit takar a Tbj. 47. § (4) bekezdése. A harmadik kérdésre végre válaszolt a kormány képviselője, ez azt jelenti, hogy megszüntetjük a kiértesítési kötelezettséget.

Kérdezem, hol is van az az előkészítés, az a nagy szakmai egyeztetés, amit önök ebben a nyomdahibás kormányprogramban ígértek, vagyis hogy itt, a parlament színterén vitassuk meg, hogy az egyes kormányzati elképzeléseknek mi a hatásuk. Véleményem szerint önök a parlamenti keretek legszélsőségesebb változatát merészelték alkalmazni, azt az esetet, hogy még lehetőség se adódjon ennek a kérdésnek a megvitatására és hatásának az elemzésére. Ráadásul visszamenőleges hatállyal, 2003. január 1-jétől lép életbe a törvény. Megint gusztus dolga, hogy ki miért csinál ilyet. Önöknek ehhez van még érzékük és gusztusuk is. Talán mégsem kellene visszamenőlegesen törvényt módosítani, de ezt teszik, amikor megszüntetik a kiértesítési kötelezettséget.

Nem tudtam más példát, mint a sajátomat elmondani. Egy helyi önkormányzati képviselőtársam felhívására ezen értesítés alapján vettem észre, hogy akik a parlamenti képviselőségük mellett önkormányzati képviselők is - legyenek szívesek megnézni -, mindannyian rosszul jártak, mert az első értesítésben nem szerepelt az, hogy a társadalombiztosítási alapot növelte volna a helyi önkormányzati képviselői tiszteletdíj. Nagyon komoly levelezgetés kezdődött el a nyugdíj-igazgatósággal, minek következtében az utolsó, a tavalyi kiértesítésben már szerepel, ha az önkormányzati képviselőnek tiszteletdíja van, az is nyugdíjalapot képez. Ezzel a példával kívántam bemutatni, ha önök hozzájárulnak ahhoz, hogy a kiértesítés megszűnjön, akkor egyes állampolgároknak sajnálatos módon súlyos jogsértést okoznak azzal, hogy nem lesznek képesek, átlátni, hogy azok a kifizető helyek, amelyekkel valamilyen kapcsolatba kerültek, a törvény betűje szerint járnak-e el, és befizetik-e azt a nyugdíjalapot, amely őket, alkalmazottakat a későbbiekben, nyugdíjas korukban majd megilleti. Úgy néz ki, hogy ezt az alkotmányos alapot önök most annullálni próbálják ezzel az eredeti módosító indítvánnyal.

Nagyon szépen kérem, hogy a Varga Mihály által jelzett módosító indítványt - amely megszüntetné, pontosabban hagyná, hogy továbbra is megtörténjen az éves értesítés - is szavazzák meg.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)