DR. BÁRÁNDY PÉTER igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt lehet mondani, hogy ez az a kérdés, amiben remélhetőleg a Házban helyet foglaló minden képviselő és minden kormánytag egyetért. Egyet kell értenünk abban, hogy az a borzalom, amely megtörtént jó néhány évtizede, az hangulatában - és ez lényeges: hangulatában - se ismétlődhessen. Ezért természetesen a törvényalkotónak, tehát önöknek vagy nekünk, megvan a nagyon konkrét és számon kérhető felelősségünk.

E felelősség által vezéreltetve kísérletezünk azzal, hogy megoldjuk a gyűlöletbeszéd, a rasszizmus ezen megnyilvánulása, vagy jogi nyelvre lefordítva, a közösség elleni izgatás újrafogalmazását. Ebben reméltünk segítséget az Európai Uniótól, és úgy tűnt, hogy kapunk is, hiszen úgy tűnt, hogy lesz egy keretszabály, amely tervezetként november 28-áig élt, és amely azt tükrözte volna, hogy nagyon szigorú szabályozást követel meg tőlünk az Unió. Ez a keretszabály-tervezet azonban nem állta ki a próbát sem november 28-án, sem később, most, február végén. Ehhez képest neki kell kezdenünk újból egy szabályozásnak, egy rendezésnek, ahol viszont nagyon óvatosan kell vigyáznunk arra, hogy a szólásszabadságot ne korlátozzuk általában, csak ezen a szűk területen, és csak a szükséges mértékben. Remélem, hogy ez sikerül, és remélem, hogy ebben a kérdésben felelősséggel dönthet a Ház a közeljövőben.

A másik része, hogy nemcsak a büntetőjog területén, hanem annál tágabb területen is szabályozni kell a diszkrimináció tilalmát, és ezért az antidiszkriminációs vagy szebb nevén az esélyegyenlőségről szóló törvényt is elő kell terjesztenünk a Házhoz, mégpedig valószínűleg egy hónapon belül. Ez a törvény tehát nem a büntetőjog szintjén és nemcsak az önkormányzatok és az állami szervek működésére vonatkoztatva kell a szabályozást adja, hanem az úgynevezett nyilvános magánszférában is, ami felcsillant a napirend előtti felszólásban, ha valahol valamit árusítanak például.

Kell vonatkoznia nemcsak a direkt, hanem a közvetett diszkrimináció tilalmára is. Meg kell oldja, hogy közigazgatási szankciók alkalmazhatóak legyenek, és meg kell oldja azt is, hogy a bizonyítási teher megforduljon, tehát csak azt lehessen bizonyítani, hogy nem történt diszkrimináció, amennyiben valahol azt állítja a sértett és általában gyöngébb fél, hogy ilyen sérelem őt érte. Meg kell oldja azt is, hogy ne csak a konkrét sérelmet szenvedett fél fordulhasson jogorvoslatért, hanem általában is föl legyen jogosítva egy szervezet, hogy ezt megtegye.

Azt mondtam, hogy nemcsak a büntetőjog területén, azt mondtam, hogy annál tágabb területen is szabályozni kell ezt a tilalmat, de mindenképpen azt gondolom, azt is meg kell jegyeznem, hogy ebben a kérdésben a társadalom magatartásának a mikéntje az alapvető, és ennek a szabályozásánál, ennek a kedvező befolyásolásánál, azt gondolom, hogy egy olyan film például, aminek a bemutatója a múlt héten volt, Polanskinak A zongoristája, többet érhet el minden, egyébként kötelező és jó jogi szabályozásnál.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)