KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Lezajlott hát a kormányprogram vitája, és talán nem árt így a végén néhány szóban elmondanom a véleményem a történtekről.

A vita általában arról szól, hogy azok, akik kormányra készülődnek, kormánypártiak lesznek, elmondják a véleményüket, egy-egy fejezetet részletesebben kifejtenek, és megpróbálják megvilágítani mindazokat a folyamatokat, amelyek az adott kérdést illetően érdekesek lehetnek, illetve beszélnek arról, hogy mit szándékoznak tenni a következő négy évben az adott területen. Természetesen a leendő ellenzék feladata ezzel szemben ízekre szedni magát a programot, rámutatni annak hibáira, esetleg jó szándékú javaslatokat tenni ezzel kapcsolatban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt két napban sajnos, csak felerészben történt ez, mert a kormányra készülődők valóban kifejtették véleményüket a különböző területekről, az ellenzéki képviselőtársaink azonban, ha jó szándékú akarok lenni, azt kell mondanom, hogy megosztottnak bizonyultak a tekintetben, hogy mi is lenne a feladatuk. Hallottunk itt személyeskedő, esetenként sértő, sérteni szándékozó vagy sértegető felszólalásokat; nem szívesen nevesítek bárkit, de mindenesetre a Fidesz frakcióvezetője jelentette számomra e tekintetben a mélypontot, aki vezérszónokként (Dr. Nagy Gábor Tamás: Számunkra az SZDSZ jelentette a mélypontot...) nem találta el valójában, hogy mit kellene neki mondania. Feltehetően nem talált kifogásolnivalót a programban, ezért aztán más vizekre evezett, és onnan próbált meg támadni. De mások felszólalásaiban is felsejlett a sértegetni vágyás szándéka, ami rendben van természetesen, ha egyszer a képességek idáig terjednek, akkor idáig terjednek (Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.), azért mégis azt gondolom, hogy ebből még persze négy év hátra van, kedves képviselőtársaim, talán érdemes lenne megfontolni, hátha vannak még jobb módszerek is.

Sok olyan felszólalás hangzott el, ami öndicséretet tartalmazott, nem a programot bírálta vagy vitatkozott vele, vagy javaslatokat tett hozzá, hanem megpróbálta dicsérni különböző területeken az elmúlt négy év esetleges sikereit vagy sikernek vélt történéseit. Ezek között persze olyan felszólalások is elhangzottak, amelyek sikerekről akartak ugyan beszélni, de persze a valósághoz nem sok közük volt, mert amit éppen dicsérni szándékoztak, az adott esetben a legsikertelenebb területnek minősül.

Aztán persze voltak nagyon érdekes felszólalások is, amelyek engem arról győztek meg, hogy a felszólaló nem zavartatta magát a programban leírtaktól, mert hogy nem töltött semennyi időt annak megismerésével. Ezzel szemben viszont nagy bátorsággal beszélt olyan ügyekről, amelyek szerinte hiányoznak a programból, amelyek pedig egyébként abban tételesen szerepelnek. Volt, aki hosszúnak találta a programot, nyilván nem talált benne képeket, és ez zavarta őt (Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.); volt olyan, aki ezzel szemben a konkrétumokat hiányolta belőle; mások azt mondták, hogy túl részletes a program. Én hadd emlékeztessem azért önöket, bár nem szeretnék most az elmúlt négy évvel túl sokat foglalkozni, hogy annak idején kaptunk egy rövid szöveget, ha visszaemlékeznek önök, ebben minden terület nagyon röviden volt érintve, rövidebben, mint adott esetben ebben a programban, konkrét számként pedig a lapszámozást tudom megemlíteni önöknek (Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.), mert ezen kívül konkrét számokat nem találtunk. Ehhez képest ez a program, a száznapos része, konkrétumokat tartalmaz, nem a jövő ködébe vesző ígéreteket, hanem konkrét cselekvési programokat, és ehhez képest határozza meg aztán a különböző területeken a négyéves tennivalókat.

Ezzel lett volna, tisztelt képviselőtársaim, inkább érdemes vitatkozni, mert most megint az történt, ami megjegyzem, a parlamentben sokszor előfordult már velünk, hogy elbeszéltünk egymás mellett, különböző kérdésekben azért nem alakult ki érdemi vita, mert nem hangzottak el érdemi észrevételek és érdemi bírálatok.

Természetesen az új kormánytöbbséget, az alakuló demokratikus koalíciót ez különösebben nem fogja zavarni a tekintetben, hogy végrehajtsa a saját elképzeléseit és a saját programját, de ahogy mondtam, a mi megítélésünk szerint a parlament ellenzék nélkül nem működik. Azt gondolom, hogy egy felkészült, valódi bírálatokat megfogalmazó, a kérdésekhez érdemben hozzászóló ellenzékre szükség van, mert a parlament akkor működik jól, ha mi egymással érdemi vitákat folytatunk - talán majd legközelebb! Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)