BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Ön a beszéde bevezetőjében körülbelül úgy fogalmazott, hogy a Fidesz vezette kormánynak nem volt központi érdeklődési körében vagy nem tartozott oda a munka, a munka világa. Engedje meg, hogy ezt néhány dologgal cáfoljam, legalábbis kétperces időtartam keretében.

Ön az előző négyéves ciklusban is itt ült. Bizonyára emlékszik azokra a vitákra, amelyek részben a munka törvénykönyvének a módosítása, részben a foglalkoztatási törvény módosítása, részben pedig a költségvetési törvény vitája során hangzottak el.

 

 

(18.10)

 

Nos, én nagyon jól emlékszem arra, hogy amikor a költségvetési törvény vitája során a minimálbér emeléséről volt szó, akkor milyen hevesen ellenezték azok a szocialista képviselők, akik abban a padsorban ültek, közöttük is nem egy olyan volt, aki szakszervezeti vezetőként ellenezte a minimálbér emelését.

1998-ban 19 500 forint volt a minimálbér mértéke. Ez 2002-re 50 ezer forintra emelkedett. Nagyon sajátságos volt az akkor itt, a Ház falai között elmondott kifogás, amely arról szólt, hogy ettől a minimálbér-emeléstől különböző ágazatok fognak tönkremenni, és az emberek között, a munkavállalók között a munkanélküliség tovább fog emelkedni, és ennek milyen szörnyű kihatása lesz.

Nos, az ön beszédéből és a bizottság előtt kifejtett nézeteiből arra kell következtetnem, hogy ettől nem kell félnie a munkavállalóknak, mert önök nem kívánják a jövőben a minimálbért olyan mértékben emelni, mint ahogy ezt tette a polgári kormány. Elég sajátságos felfogásnak tartom ezt is. (Taps a Fidesz és az MDF soraiból.)