KISS PÉTER (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Pokorni képviselő úr a hozzászólásában számon kérte rajtunk, hogy nem foglalkozunk eleget a munka becsületével. S bár ezt egy kritikus megjegyzésnek szánta, én mégis örömmel hallgattam a szavait. Örömmel hallgattam, mert ez változást is mutat; változást abban az elmúlt négy évhez képest, hogy a Fidesz politikusai használják a "munka" szót, és ebben az összefüggésben, a jelentősen számon kérő hangnemmel végre talán bennünket támogatandó lépnek fel a munka világa, becsülete érdekében; annak érdekében, hogy legyen becsülete itt, a parlamentben ennek a témának, hogy ismét ide kerüljön közénk az a legfontosabb kérdés, ami az emberek életkörülményeit meghatározza: a munka. Ez ugyanis az elmúlt négy évben nem szerepelt a Fidesz szótárában. Valóban itt volt az ideje, és a kormányváltás - és ezt ígérhetem a kormánypárti frakciók nevében - ezeket a témaköröket akarja idehozni a Házba. Azokat, amelyek meghatározzák, hogy hogyan élhetünk.

Ez azért is fontos dolog, mert bizony - talán emlékeznek mindannyian rá - a rendszerváltás környékén mindannyian úgy gondoltuk, hogy nemcsak szabadabban, hanem jobban is fogunk élni. A valóság sajnos rácáfolt erre. Az első 12 évben ez illúziónak bizonyult. Az valósult meg ebből a szándékból, ebből az illúzióból, hogy bizony ma már a szabadságunkat is, a többség szabadságát is korlátozza a szegénység, ma már az életkörülmények, a szociális korlátok a jogban, a demokratikus intézményekben biztosított szabadságát is korlátozzák millióknak. Nagy baj, hogy ez így van. S nagy baj, hogy akkor, amikor az elmúlt négy évben különösen lehetett volna tenni azért, egy gazdasági növekedés közepette, hogy csökkenjenek a társadalmi különbségek, és hozzájáruljunk ahhoz, hogy az emberek szabadsága a hétköznapokban is megélhető legyen, magyarán közelebb kerüljünk az európai életkörülményekhez, ez nem történt meg. Ezt akarja a mi kormányunk valóra váltani: európai életkörülményeket Magyarországon, hogy élhessünk a rendszerváltás adta szabadsággal, ne csak néhányan, kiválasztottak, hanem a többség, Magyarország, az itt élő emberek mindegyike.

Ahhoz, hogy ez megtörténjen, meg kell valósulnia a jóléti rendszerváltás programjának, szociális fordulatra van szükség, és ezt akarjuk érvényre juttatni. Azt szeretnénk elérni, hogy amit szabad, azt milliók számára lehessen is. Ehhez öt törekvést szeretnék itt bemutatni önöknek.

Az első az európai bérek utolérésével kapcsolatos. Magyarországon egy munkás 200 órával többet dolgozik, mint európai sorstársa, mint az unióbeli sorstársa, és hatodannyit keres. Magyarországon az 550 ezer közalkalmazottból 362 ezer minimálbéren van, 37 ezer egynéhányszáz forintot kap kézhez - ebből kell megélnie. Magyarországon a 3-4-5 százalékos gazdasági növekedés ellenére - hiszen ez a növekedés '97 óta megvan - a fizetések vásárlóértéke fokozatosan lemarad az európai unióstól; és most már a környező országokhoz képest is nehéz helyzetbe kerültünk, hiszen az utóbbi években immáron Szlovénia, Lengyelország, Csehország után Horvátország és Szlovákia fizetéseinek vásárlóértéke is a magyar fizetések vásárlóértéke elé került. Nos, ez az a folyamat, ami nem fönntartható, és ez az a folyamat, amelyet meghaladva, új irányt választva az európai bérek utolérésének folyamatát kell megkezdenünk.

Ezt szolgálják mindazok az intézkedések, amelyek az első száz napban tervben vannak, amelyeket megvalósít a demokratikus koalíció kormánya, amelyek a közszférában dolgozók számára felzárkózást biztosítanak, a felzárkózás első lépését kezdik meg a versenyszférához. Ezt kezdi meg az az intézkedés is, amelyik a személyi jövedelemadó-tábla módosításával az emberek zsebébe jutó, tehát a nettó kereseteket növeli, szemben a korábbi minimálbér-emelés gyakorlatával, amelyik is a kormány, a költségvetés zsebébe jutó pénzeket növelte meg a bérterhek növelésével. Ebben tehát az irányát tekintve követjük az elmúlt négy év gyakorlatát, a megoldását tekintve változtatunk azon, hiszen számunkra az a fontos, hogy az emberek zsebében legyen több pénz, hogy a fizetéseknek a vásárlóértéke növekedhessék.

Második helyen: tennünk kell és közösen - ellenzéknek és kormánypártoknak, közéletben szerepet vállalóknak, értelmiségieknek és közvéleményt befolyásolóknak - az emberek munkahelyi kiszolgáltatottsága ellen. Ma bizony sok munkáltató, befektető, külföldi befektető - és nemcsak a multikról beszélek, hanem a kis- és középvállalkozókról is -, aki otthon gyakorlatilag európai és emberi normák szerint foglalkoztat, Magyarországra érkezve, sokszor vérszemet kapva az elmúlt évek kormányzati magatartásából is, bizony délkelet-ázsiai módon próbál meg foglalkoztatni vagy teremt ilyen viszonyokat a munkahelyeken, kiszolgáltatva, az egzisztenciájuknak kiszolgáltatva, az anyagi helyzetükkel háttérbe szorítva a munkavállalókat, az itt élő emberek többségét.

Ez ellen tervezünk fellépni úgy, hogy nem újabb egyoldalúságot akarunk. Nem akarunk munkavállalói vagy munkavállalói érdek-képviseleti egyoldalúságot sem, de egyensúlyt akarunk a munka világában. Egyensúlyt azért, hogy a "sűrű apró fillér" elve érvényesüljön a munka világában, és azok a munkáltatók boldoguljanak, akik szintén a hosszú távú versenyképességben, a hosszú távú haszonban érdekeltek, akik partnernek akarják a munkavállalókat, s ezen partnerség keretében felhívják, felszólítják őket arra, hogy közösen teljesítsünk, mert közösen fogunk tudni boldogulni, közösen az országban és közösen a munkahelyeken.

 

 

(18.00)

 

Ennek az egyensúlynak a helyreállítására törekszünk, amikor a kiszolgáltatottság ellen lépünk fel. Három lépést akarunk itt tenni.

1. A kormányzat példával jár el a munkabéke, a párbeszéd intézményeit tekintve ott, ahol ő a munkaadó. Példával jár el, mert ez a példa ragadós, látható módon negatív értelemben is ragadós, de reméljük, pozitív értelemben is az lesz a következő négy évben. Ragadós mindazok számára, akik követik a kormányzat magatartását a versenyszférában, és reméljük, követni fogják, akik ma is nem kevesen a hosszú távú versenyképesség érdekében - ahogy az előbb is említettem -, a "sűrű apró fillér" elvén partnerségre törekszenek a munkavállalókkal.

2. A szabályozásban is az egyensúlyra törekvés hívei vagyunk. Egyensúlyt szeretnénk a munkavállalók pozícióit illetően a munka törvénykönyve, a munkajogi szabályozás egyéb területén. Egyensúlyt annak érdekében, hogy méltó partnere lehessen a munkavállaló a munkaadónak, annak érdekében, hogy ne lehessen hátulvetett helyzetéből adódóan kiszolgáltatott.

3. A harmadik lépés a kiszolgáltatottság ellen az új munkahelyek teremtése. Közös célunk - ebben a parlamentben, úgy remélem, nincs politikus, aki ne támogatná ezt a törekvésünket -, hogy 3-400 ezerrel több új foglalkoztatás legyen Magyarországon, mert ma bizony az a gyakorlat, hogy ha a munkavállalót megkérdezik a munkahelyén, hogy fejtse ki az álláspontját a munkahelyi viszonyokról, akkor az háromszor meggondolja, hogy merjen-e véleményt mondani, mert könnyen rávágják azt, amit szokásosan szoktak szinte mindenhol mondani a munkaadók, hogy köszönjük a véleményét, de ugye tudja, nem kötelező itt dolgozni. És az az ember, aki nem tud máshová elmenni, az az egzisztenciáját, a családja lehetőségét veszélyezteti akkor, amikor dönt, hogy véleményt mond, vagy pedig választja a méltatlan munkakörülményeket, az elviselhetetlen munkaterheket és béreket.

Ahhoz, hogy lehessen más választása, hozzá kell járuljunk a választáshoz azáltal, hogy új munkahelyeket hozunk létre, választási alternatívát számára a munkaerőpiacon is.

 

 

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

 

Ma alig minden második ember dolgozik Magyarországon. A munkaképes korúak közül 54-56 százalék dolgozik csak, s ez bizony jelentős mértékben el van maradva attól a célkitűzéstől, amit az Unió maga elé tűzött az évtized végére, a teljes foglalkoztatás, tehát a 70 százalékos foglalkoztatási szint céljától, de messze van attól is, amit a mi gazdaságunk már most hozhatna az emberek szuverenitásának biztosításában, az új munkahelyek teremtésében. Legalább 3-400 ezer új munkahely kell ahhoz a következő ciklusban, hogy megközelíthessük az évtized végére egy következő ciklussal majd azt a 7-900 ezer új foglalkoztatást, amivel Magyarországon is közel kerülünk a teljes foglalkoztatáshoz, a 70 százalékos foglalkoztatási szinthez. Ezért erős elhatározásunk, hogy úgy változtatjuk a gazdaságpolitika környezetét, természetesen a bérköltségek változtatásával és csökkentésével, a befektetők számára a gazdasági környezet vonzóbbá tételével, hogy az ő oldalukon a versenyképesség javulásával jöhessen létre 3-400 ezer új foglalkoztatás.

Ugyanakkor - és ez a harmadik témakör - nemcsak új munkahelyekről gondolkodunk, hanem arról is, hogy a meglévő, bővülő munkaidőalapot hogyan tudjuk hasznosabban, több ember számára hasznosan felhasználni. Szakmailag ezt úgy mondják, hogy az atipikus foglalkoztatást el akarjuk terjeszteni, úgy, ahogy ez a világ fejlett országaiban máshol is van. Magyarul ezt úgy mondják, hogy természetesen a távmunkával, a részmunkaidős foglalkoztatással, magyarán a meglévő munkaidőt több foglalkoztatássá osztva akarjuk munkához juttatni az emberek egy részét. Azt szeretnénk, hogy ami eddig atipikus volt, az legyen a tipikus. Elnézést ezért a rossz szóviccért, de meg kell valljam, hogy ez nem szóvicc, ez egy nagyon erős szakmai, kormányzati törekvés.

Ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, arra van szükség, hogy a kormányzat által támogatott módon terjedhessen a távmunka. Arra van szükség, hogy a távmunka ne a gazdagok és a munkaerőpiacon erősek eszköze legyen csak - legyen az övék is -, de járuljunk hozzá, hogy azoknak is eszköze legyen a munkaerőpiacra való visszatéréshez, aki sérült, fogyatékos, munkavégzésében korlátozott, vagy olyan vidéken él, olyan helyzetben van, hogy nem jut el hozzá az infrastruktúra-fejlesztésen keresztül az új munkahely. Tehát kaphasson esélyt a távmunkával azáltal, hogy a kormány ilyen programot támogat vagy ilyen programmal esélyteremtő szándékkal lép fel.

Pozitív diszkriminációt akarunk biztosítani a munkaerőpiacra, a bővülő munkaerőpiacra való bejutáshoz azoknak a köröknek, akik ma egyenlő versenyfeltételek esetén nem jutnak munkához. Kik ezek? Veszélyeztetettek a pályakezdők, segíteni akarjuk a gyesről, gyedről visszatérni szándékozó nőket, a 45 év körül munkájukat elveszítő nőket, az 50 felett munkájukat elveszítő férfiakat, a romákat és a fogyatékkal élő embereket. Ahhoz akarunk hozzájárulni, hogy ne kényszerüljenek segélyre, hogy választhassák a munkát, s hogy legyen meg a lehetőségük, hogy munkájukból adódóan maguk is szuverén módon élhessenek. Ez egy esélyteremtő munka. Ez nem lesz könnyen megvalósítható. Nagyon sok jogszabályt és nagyon sok pénzt kell ehhez biztosítani. A következő évek munkájával erre fogunk törekedni.

A negyedik helyen az esélyteremtés élethosszig tanulással való biztosításáról szólnék. Amikor Magyarország munkaerőpiacai megnyílnak a világ előtt, legalábbis az Európai Unió előtt, és előttünk is megnyílik a világ, legalábbis az Európai Unió, itt az ideje gondoskodni arról, hogy a magyar munkavállalók, ha elmúltak 30-40-50 évesek, akkor is versenyképesek maradjanak a tudásuk által. S ezt csak az élethosszig tanulás intézményének biztosításával lehet megteremteni. Ehhez az kell, hogy a mai 300 ezer helyett legalább 1 millió embernek legyen meg a lehetősége arra, hogy négy-öt évente megszerezze szakmája legfrissebb ismereteit, a legújabb tudást. Hogy a legújabb tudás felvértez-e arra, hogy mindenki el tudjon helyezkedni, nos, erre nincs válasz. De azt bizton tudjuk, hogy aki nem rendelkezik a legfrissebb ismeretekkel, az versenyképtelen, az, ha 40-50 évesen elveszti a munkáját, nemcsak hogy a világon máshol, itt, Magyarországon sem fog munkát kapni. Tehát aki munkavállaló-párti, aki a többséget támogatja, az kell hogy támogassa az élethosszig tanulás programját. Ezzel hónapokon belül elő fogunk állni. Ki fogjuk egészíteni azokat a törekvéseket, amelyeket a felnőttképzési törvény kapcsán a most elköszönő kormány hozott be a parlamentbe.

S az utolsó dolog a párbeszéd. Mindezt párbeszédben akarjuk. Magát a párbeszéd intézményeit is párbeszédben akarjuk felépíteni. Érdekegyeztető tanácsot akarunk, és széles közszolgálati párbeszéd intézményét. De úgy, hogy ebben nem diktálunk a partnereknek, hanem javaslatot teszünk, és meg akarunk velük állapodni. Megállapodási célú tárgyalásokat kezdeményezünk velük, nemcsak a szűken vett munkajogi kérdésekről - így aztán nemcsak a korábban, most működő Országos Munkaügyi Tanács keretei között -, hanem minden olyan kérdésről, amelyik társadalmi-gazdasági körülményeket érint, és meghatározza a munkaadók, a munkavállalók viszonyrendszerét, azért, hogy megnyerhessük őket a programunknak, a jóléti rendszerváltás programjának, hogy közösen menjünk az európai életkörülmények közé, hogy közösen léphessünk fel azért, hogy növekedjék mindenkinek, millióknak a szuverenitása Magyarországon.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)