JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az igazat megvallva szívesen adtam volna két percet a borkérdés rendezésére a saját időmből - ezt majd később talán megtehetem.

Engedjék meg, hogy teljesen más témáról beszéljek! A választás második fordulóját követően politikusként folyamatosan néztem a különböző médiák híradásait. Néztem a miniszterelnök-ügyvezető miniszterelnök urat, néztem a frakcióvezető-pártelnök urat, és nézem a parlament mostani vitáját. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondoltam, hogy a konstruktív ellenzék hűvös lehelete más. Azt gondoltam, hogy az egy olyan serkentő erő, amely alapján érdemes dolgozni, amelyre érdemes figyelni. Én most teljesen mást érzek, egy erős izzadságszagot érzek, amely nem szól másról, mint a vesztes pártok kétségbeesett kísérletéről, hogy feledtessék kudarcukat, a választáson elszenvedett vereségüket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt azért merem mondani, mert egy olyan témában kérek szót, amelyben az elmúlt tíz esztendőben folyton folyvást kísérletet tettünk konszenzust teremteni, kísérletet tettünk arra, hogy valamiféle együttműködés alakuljon ki. Azt kell mondanom, hogy az utóbbi néhány esztendőben sajnos, éppen önök szüntették meg azt a konszenzust, amely a haza védelme kapcsán felmerül, és amely arról szól, hogy az egy pártok felett álló ügy.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a következőkben is jó lenne, ha tartanák magukat ahhoz, hogy az érték az mérték. Én pedig ígérhetem, hogy tartani fogjuk magunkat ahhoz, hogy igen, a mérték az érték lesz. Ezt a politikai magatartást és ezt a stílust szeretnénk ígérni a biztonságpolitika területén, hiszen pontosan tudjuk azt, hogy ebben közös teendőink, közös feladataink vannak. De nem úgy, mint ahogy az elmúlt négy esztendőben ez zajlott, hanem sokkal inkább együttműködő és értő partnerekkel, olyanokkal, akik valóban a nemzeti ügyet tekintik fontosnak, nem pedig azt, hogy a politikai riválisnak minél többször, minél többet, minél nagyobbat behúzzon.

Nem jó, ha a parlamentben ebben a fontos kérdésben nem lehet kialakítani konszenzust. Nem jó, ha nem tudunk egyetértésre jutni. Éppen ezért mi az elkövetkezendő időszakban mindenféleképpen arra fogunk törekedni, hogy ebben jussunk valahova, de ne úgy, mint ahogy az elmúlt négy esztendőben. Idézhetnék egy klasszikus viccet - Rogán Antal is megengedte magának e posztról -, amikor az öreg székely megy a kocsijával és egy utazó megkérdezi tőle, hogy messze van-e Kolozsvár. Mondja, hogy nincs. Megkérdezi: elvisz-e? Mondja, hogy igen. Majd azt követően egy fél napi kocsikázás után kérdezi, még messze van-e Kolozsvár, és mondja a kocsis, igen, most már nagyon messze.

Beléptünk a NATO-ba, és messzebb kerültünk a NATO-tól, mint valaha. Az elmúlt négy esztendőben, tisztelt képviselőtársaim, a Magyar Köztársaság szinte egyetlenegy követelményt, amelyet maga fogalmazott meg, nem tudott teljesíteni vagy csak nagyon nehezen. Erre konkrét számadatok vannak, amelyeket hogy, hogy nem, kormánypárti képviselőtársaink soha nem firtattak, nevezetesen három évvel ezelőtt a saját vállalásaink - még egyszer mondom: saját vállalásaink - 75 százalékát teljesítettük, utána rá egy évre 50 százalékát, most pedig 25 százalékát. Mi állítottuk ki magunkról a megbízhatatlan, nem szavahihető partner képét. Mi állítottuk ki magunkról azt, hogy a Magyar Köztársaság egy olyan ország, amely persze szeret erről beszélni, szeret harci sikereket kijelenteni, de egyébiránt azokat a kötelezettségeket nem teljesíti, mint amelyeket maga vállalt.

Úgy gondolom, nemcsak biztonságpolitikai szempontból, hanem belpolitikai szempontból is rendkívül fontos, hogy azoknak az ígérvényeinknek, amelyek korábban megfogalmazódtak, és amelyeket mi tettünk a teljesítésére kísérletet tegyünk. Paradox módon - és mondok egy jó hírt is - az elmúlt négy esztendőben a védelmi kiadások költségvetése folyamatosan nőtt, és ezért tisztelet a kormánynak. Ezzel szemben a másik oldalon a képességeink pedig folyamatosan csökkentek. Egy olyan szituációt örökölünk, amikor a most leköszönő kormány a következő négy év fejlesztési pénzét már elköltötte.

 

 

(17.30)

 

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Azok, akik most kérdéseket tesznek fel, nem siettek, igyekeztek akkoriban azt megkérdezni, hogy hova költjük ezt. Most egy nagyon nehéz helyzetben kell nekünk kísérletet tenni arra, hogy egy önálló nemzeti haderőt alakítsunk ki. És nem tévednek, azt mondtam, hogy nemzeti, mert én úgy gondolom, hogyha annak a jellegnek megfelel a magyar haderő, akkor a NATO kiemelkedő partnere lehet, egy sikeres ország lehet, és ha tetszik, az európai uniós csatlakozásunk előtt bizonyíthatjuk a nemzetközi közösségnek, hogy velünk érdemes, velünk lehet és velünk jól lehet együttdolgozni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi úgy gondoljuk, hogy az elkövetkezendő négy esztendőben néhány feladatot kell csak megoldanunk. Mindenekelőtt kell egy professzionális haderő. Az elmúlt négy esztendőben már-már hitvitáig fajult az a vita, hogy meg lehet-e szüntetni a sorozást, be lehet-e vezetni az önkéntes és hivatásos haderőt. Mi úgy látjuk, hogy erre a legjobb feltételek adottak most. Nem egyszerűen csak azért, mert a nemzetközi tendencia is ez, hanem azért, mert a szükséglet és a kényszerünk is ezt kínálja, ezt kívánja. Sokszor fogalmaztam meg én magam is, sokak által talán demagógnak ítélt módon, hogy tudniillik jobb, ha a fiatal tanul, a családjával foglalkozik, és még sok minden mást csinál, de sokkal fontosabb érv az, hogy egy olyan történelmi szituáció kellős közepén vagyunk, amikor esélyünk van egy működőképes szervezet kialakítására, amikor biztosítható erre a megfelelő forrás, és amikor igenis e kettő együttesével segíthetjük a NATO-val való együttműködést. Mi ezt minél hamarabbi időpontban szeretnénk megvalósítani. Joggal kérdezhetik és vethetik fel, hogy hol van az azonnali bevezetés ígérete, hol van a többi.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a civil kontrollnak önök teret engedtek volna, és lehetőséget adtak volna arra, hogy az elmúlt négy esztendőben nyomon kövessük azokat a folyamatokat, amelyek a Honvédelmi Minisztériumban vagy másutt zajlanak, akkor most talán pontosabb képpel rendelkeznénk. De azt kell önöknek mondanom, hogy önök ezt megakadályozták. Ilyen módon nekünk esélyünk nem volt arra, hogy egy nagyon gyors bevezetés lehetőségét fogalmazzuk meg és ígérjük meg, de tudjuk, hogy a következő években, amikor az alapozó munka már a mi feladatunk, akkor meg fogjuk tudni csinálni. Itt és most ígérem önöknek és a közvéleménynek is, hogy meg fogjuk csinálni.

Át fogjuk alakítani a Magyar Honvédséget, megpróbáljuk a jelenlegi, működőképes látszatot fenntartani képes szervezetből a működőképes szervezetet kialakítani. Ez nem egyszerű dolog, de itt és most mondom, hogy erre szintén megvan az esélyünk, mert a magyar katona jó katona, a magyar katona felkészült katona, és a magyar embernek van önbecsülése. Arra törekszünk, hogy ne csak falun, ne csak városban, ne csak a polgár, ne csak a közalkalmazott, ne csak más mondhassa azt, hogy magyarnak lenni jó, hanem mondhassa a magyar katona is, hiszen ők viszik hírünket nagyon sok helyütt a világban, ők azok, akik szerepet vállalnak, ők azok, akik védik a mi biztonságunkat. A mai modern biztonságpolitikai kihívások másképpen fogalmazzák meg a haderő feladatát. Ma sokkal fontosabb a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem, sokkal fontosabb a bűnözés elleni verseny, sokkal fontosabb a migráció megakadályozása és az etnikai kisebbségi konfliktusokból eredő, határainkon túli akciókban a részvétel - azt gondolom, hogy ezekre kell felkészíteni a haderőt. Kell hogy legyen olyan csapatunk, olyan szervezetünk, amely erre mindig kész és képes. Nem lehet, hogy míg más európai országban bizonyos csapatoknak, a haderő egy részének a mozgatása 24-48 órán belül megvalósuljon, aközben nekünk egy őralakulat kiküldéséhez 3-4 hónapos felkészülési idő szükséges. Azt mondom, és ezt komolyan is gondolom, hogy mi ebben mindenféleképpen előre fogunk lépni. Azt mondom, hogy a hivatásos állomány összetételének megváltoztatásával, a szerződésesek érdekeltségét fokozva, mindenféleképpen megvalósítjuk az önkéntes hivatásos haderőt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mit várhatnak önök a demokratikus koalíciótól, a nemzeti közép kormányától? Hazánk biztonságának erősítését - nem úgy, ahogy ezt önök tették. Önök a választást követően fogadták el azt a nemzeti biztonsági stratégiát, amely az elkövetkezendő négy évre határozza meg a biztonságpolitikai kihívásokat. Ha hozzáteszem, hogy ennek a címe az, hogy a jövő évezred küszöbén, akkor már komikus is a dolog. Ez nemhogy nem elegáns, nemhogy nem sportszerű, hanem igazán egy súlyos kényszerpálya teremtése, de ne aggódjanak, ezt módosítani fogjuk, és ennek keretében, ennek mentén fogjuk biztosítani és szavatolni az ország biztonságát.

Bevezetjük, mint mondtam, a professzionális haderőt, és kiszámíthatóságot, átláthatóságot ígérünk. És még egyet, amit önök elvettek ettől a parlamenttől, amit önök elvettek az ellenzéki képviselőktől mint sikerélményt: a demokratikus kontroll biztosításával önöknek esélyt, lehetőséget fogunk adni arra, hogy alakítsák, beleszóljanak a haderő, a biztonságpolitika fontos kérdéseibe, mert ismételten vallom, hogy a biztonságpolitika, a Magyar Honvédség az össznemzeti ügy.

És még egy dolgot szeretnék ígérni: azt szeretném ígérni önöknek, hogy sem itt a parlamentben, sem a nyilvánosság előtt mi nem fogunk hazudni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)