DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszerváltás 12 évvel ezelőtt az embereknek szabadságot, demokráciát, versenyképes gazdaságot és javuló életkilátásokat, jólétet ígért. Demokratikus rendszerünk - miként a választások is bizonyították - kiállta a próbát.

 

 

(A jegyzői székben dr. Juhászné Lévai Katalint dr. Világosi Gábor váltja fel.)

 

A magyar gazdaság a lakosság áldozatvállalásának és az 1994-1998 közötti keserves konszolidációnak köszönhetően nemzetközileg is elismert, bár az utóbbi időben mérséklődő teljesítményt nyújt. Ennek a kedvező folyamatnak az eredményeit azonban a magyar családok és háztartások harmada még nem tapasztalhatta meg, a másik harmaduk élethelyzete sem tekinthető kiegyensúlyozottnak és stabilnak.

Az elmúlt négy évben az oktatásra, egészségügyre, családi pótlékra, munkanélküli és szociális ellátásra fordított összegek növekedése elmaradt a GDP emelkedésétől. Hiába javul tehát 1997-től a gazdaság teljesítménye, hiába bővültek az elosztható források, a távozó kormány működésének utolsó pillanatáig ebből a jóléti szolgáltatásokra és az egészségügy területére aránytalanul keveset vagy esetleg semmit sem juttatott.

Furcsa, ellentmondásokkal teli és feszültségekkel, olykor szándékosan gerjesztett indulatokkal teli világban élünk. Higgyék el, közös jövőnk nagy kérdése az, hogyan tudjuk együtt megteremteni és növelni a szociális biztonságot! Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt négy év ezt a biztonságot nem alapozta meg mindenki számára. Szükség van tehát a változásra, az új irányra, a jóléti fordulatra.

Mi programunk teljesítésével át tudjuk hidalni azt a szakadékot, ami a jelenlegi helyzet és aközött feszül, amit szeretnénk és amit a társadalom többsége elfogadhatónak tartana. Olyan világban akarunk élni, amelyben a gazdasági fejlődés eléri a legszélesebb réteget is, amelyben munka révén biztos megélhetést találhatunk, a szociálpolitika pedig segíti a beilleszkedést, hozzájárul az egyenlőtlenségek csökkentéséhez, megakadályozza a leszakadást és annak továbbörökítését. Olyan országban szeretnénk élni, amelyben minden gyermek egyformán fontos, ahol mindenki számára javulnak az oktatás, a képzés, a foglalkoztatás lehetőségei; olyan társadalomban, amely minden tekintetben befogadó, amely nem tagadja meg a méltányos és az emberi méltóságot tiszteletben tartó segítséget a rászorulóktól.

Ahhoz, hogy hazánk, mindannyiunk közös hazája ilyen ország legyen, sokat kell tennünk - tisztességesen kell dolgoznunk, a kedvező és vállalható folyamatokat tovább kell vinnünk -, azonban számos területen érdemi változásokat is életbe kell léptetnünk. Ennek érdekében végre fogjuk hajtani hiánytalanul a saját programunkat.

Tisztelt Ház! Megnyugtathatom önöket és Harrach miniszter urat is, hogy a nemzeti közép kormánya számára nemzeti sorskérdés és megkülönböztetetten fontos az ország demográfiai állapota. Elkötelezetten, minden pártpolitikai kisajátítást elutasítva fogjuk kezelni a nemzet népesedési kérdéseit. Országgyűlési határozatba foglaljuk majd a legfontosabb teendőket, konszenzusra törekedve határozzuk meg a konkrét intézkedéseket. Összehangolt család-, szociálpolitikai és egészségpolitikai programokat indítunk a helyzet javítása érdekében.

Az alkotmány szellemének, valamint a szociáldemokrácia és a szabadelvűség egyetemes alapértékeinek megfelelően fogjuk átalakítani családpolitikánkat.

Mind a család, mind a házasság intézményét egyformán tiszteljük, és ezt eddig sem rejtettük véka alá.

 

 

(16.00)

 

Egyenrangúan fontosnak tartjuk, és nem kényszerítünk az emberekre semmilyen általunk preferált együttélési formát. Az adókedvezményre és a családi pótlékra jogosultság tekintetében a házassággal azonosnak ismerjük el a tartós élettársi kapcsolatot is. Tudatában vagyunk annak, hogy a társadalom számára felbecsülhetetlen érték a családok működőképessége, az egyes emberek, különösen a felnövekvő gyerekek számára pedig semmi mással nem pótolható védelmet jelent a családi háttér.

A gyermekek gondozását, nevelését, a fogyatékkal élő felnőttek segítését, az idős, beteg hozzátartozók, ismerősök ápolását társadalmilag hasznos tevékenységnek tekintjük és foglalkoztatásként kívánjuk elismerni. Sajnálom, hogy ezt nem olvasta ki a programunkból Pokorni képviselő úr, és kérem, hogy még egyszer olvassa el ezeket a szakaszokat, mielőtt ismételten véleményt mondana az elképzeléseinkről!

Segély helyett minimálbérhez arányosított jövedelmet kívánunk fizetni a kiskorú gyermeket gondozóknak; ápolási díj helyett pedig nyugdíj mellett is megszerezhető jövedelmet biztosítunk az idős, beteg emberekről gondoskodóknak. Széles körben támogatjuk és az önkormányzatok segítségével megszervezzük az alapellátásnak minősülő, családoknak nyújtott, elsődlegesen preventív megoldásokat. Nem készülünk éles családpolitikai fordulatra, szeretném hangsúlyozni, de másokkal is törődni szeretnénk, mint akiket eddig önök kizárólagosan preferáltak.

Nem szüntetjük meg a családi adókedvezményt, viszont elsőrendű kötelességünknek tekintjük, hogy az adókedvezmény teljes összegét biztosítsuk az alacsony jövedelmű szülőknek is. Emellett 20 százalékkal emeljük a családi pótlékot és 13. havi ellátást fizetünk ki augusztusban, az iskolakezdés előtt. Az anyasági támogatást 50 százalékkal emeljük, és differenciált kiegészítést biztosítunk az adókedvezmény igénybevételére nem jogosult szülőknek. Gondoskodunk a legnehezebb helyzetben élők kiegészítő családi pótléka méltánytalanul alacsony összegének emeléséről és reálértékének karbantartásáról. Erősíteni fogjuk a bölcsődék, óvodák szociális funkciót, és differenciált segítséget adunk a leghátrányosabb helyzetben működő iskoláknak.

A családtámogatások és a gyermekek neveléséhez, iskoláztatásukhoz nyújtott segítség mellett az időskori biztonság emelése, az idős emberek életviszonyainak, egészségének javítása jóléti programunk másik hangsúlyos eleme.

A legfontosabb, még az idén beléptetendő intézkedéseinkről Medgyessy Péter már szólt. Hozzátenném, hogy ezzel párhuzamosan visszaállítjuk a méltányos nyugdíjemelés rendszerét; a gyógyszer-támogatási, közgyógyellátási rendszer átalakítása során pedig tekintettel leszünk az idősek speciális egészségügyi szükségleteire és szociális helyzetére is. Közülük sokan, sajnos, nem családban élnek, hanem egyedül. Számukra mi, a körükben, a közelükben élők pótolhatjuk a családot. Tisztes megoldásra fogunk javaslatot tenni azért, hogy az egyedülálló idősek megélhetési gondjait mérsékelhessük.

Elvégezzük rendre mindazokat a feladatokat is, amelyeket a távozó kormány csupán hangzatosan kilátásba helyezett, a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer korszerűsítését ígérve.

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

 

Nem fogjuk halogatni a rokkantnyugdíj rendszerének a korszerűsítését, megváltoztatjuk a betegek méltóságát és biztonságérzetét sértő eljárásokat, és csökkenteni fogjuk ezen a területen is a felesleges bürokráciát.

Kedves Képviselőtársaim! Mindezek mellett jó szívvel és felelősséggel vállalt feladatunk a társadalomban meglévő egyéb súlyos hátrányok csökkentése, az esélyek regionálisan jelentkező különbségének a mérséklése. Elkötelezetten folytatjuk a fogyatékkal élő emberek érdekében még a szocialista-szabad demokrata kormány által meghozott törvény végrehajtását, a Fogyatékosügyi Tanács kezdeményezéseit és az eltelt idő tapasztalatait felhasználva fogjuk az intézkedés hatását teljes körűvé tenni, itt is a bürokráciát csökkenteni. A legszegényebb sorban, a leghátrányosabb régióban élő embertársaink felzárkóztatására speciális, széles együttműködésre és összehangolt feladatellátásra épülő szegénységellenes programot indítunk el. Nem számítunk gyors sikerre, hiszen tudjuk, hogy az eltökéltség és az anyagiak mellett szakemberekre, koncepcióra, partnerségre, az önkormányzatok bevonására, gazdasági és szociális döntések összehangolására van szükség ahhoz, hogy eredményesek lehessünk. Kormányom, ígérhetem, felelős, aktív, kezdeményező társa lesz mindazoknak a szakmai, civil, egyházi és karitatív szervezeteknek, amelyek tevékenysége a társadalmi hátrányhelyzetek csökkentésére irányul.

A jóléti fordulat megvalósításának, célkitűzésünk megközelítésének feltétele, hogy a szociális és egészségügyi problémákat együtt kezeljük. Ebbe az irányba a kormányzati struktúra átalakításával már megtettük az első lépést. Egészségügyi programunk azonban nemcsak a struktúrában ígér változást, hanem a kormányzati politika szemléletében is áttörést jelent.

Leendő miniszterelnökünk, legelőször az egészségügy hazai történetében, személyes felelősséget és elkötelezettséget vállalt mind a népegészségügyi programért, mind pedig az egészségügyi rendszer konszolidációjáért és folyamatos korszerűsítéséért. Egészségközpontú kormányzati politikával képesek leszünk javítani hazánk polgárainak egészségi állapotán, életminőségén, és meghosszabbíthatjuk az emberek életkilátásait. Miniszterjelölttársaimmal együtt erre a közös feladatra vállalkoztunk. Folytatni fogjuk azokat a szakmai programokat, amelyek 15 éves előtörténetében mi már többször bizonyítottuk személyes elkötelezettségünket is. Új elemekkel kiegészítve, a lakosság mentálhigiénés problémáira, az ifjúság komplex egészségvédelmére, a társadalom idősödésére is tekintettel az Országgyűlés elé hozzuk rövid időn belül javaslatainkat, hogy a magyar parlament megerősítését és egyetértését is bírva kezdhessük meg saját népegészségügyi programunkat.

A jóléti fordulat végrehajtása nemcsak a népegészségügyi programban, hanem az egészségügyben is megkívánja a szociális biztonság megerősítését és az esélyegyenlőség javítását. Az emberek elérhető, jó színvonalú, jó minőségű szolgáltatásokat várnak el a döntően közfinanszírozásból fenntartott rendszertől, amelyben megbecsült és tisztességgel megfizetett szakemberek korszerű munkafeltételek mellett, felelősséggel és megértéssel gyógyítanak, ápolnak. A betegek elvárásai, igényei ugyan egyre differenciáltabbak, de alapjában véve mindenki az emberi méltóságot tiszteletben tartó elbánást, rendet, tisztaságot, javuló elhelyezést, elfogadható ételt, megfizethető gyógyszereket szeretne. Az egészségügyben dolgozók pedig mindehhez korszerű munkafeltételeket, tisztességes, legális jövedelmet, egyértelmű, kiszámítható szabályokat és megbízható finanszírozást igényelnek, hangsúlyozom: jogosan. Mindaz, amit az egészségpolitikai programunkban széles körű konzultációk alapján összegeztünk, ezt a célt segíti elérni.

Három fontos eleme van az egészségügy fejlesztésének rendbetételére vonatkozó elképzeléseinknek: az azonnali intézkedések köre tartozik az első csomagba, a távozó kormány kifizetetlen egészségügyi számláinak a rendezésétől az alultervezett Egészségbiztosítási Alap hiányának a pótlásáig, a gyógyszerár-tárgyalások befejezésétől az egészségügyben dolgozók 50 százalékos alapbéremelésének a kidolgozásáig és megvalósításáig. Ezeket az igen jelentős többletforrásokat igénylő intézkedéseket már annak tudatában dolgozzuk ki, hogy a következőkben egy regionális szemléletű egészségügyi fejlesztési terv megalapozásául is szolgáljanak. Az egészségügy korszerűsítését, modernizációját kitűző programot szakmai konszenzuskeresés után, még egyszer mondom: szakmai konszenzuskeresés után, országgyűlési határozattal is megerősítve, regionális együttműködésre épülő egészségügyi fejlesztési alap erőforrásra építve a jövő évben fogjuk indítani. Az alapellátástól a klinikákig minden szakmai szintet átfogó struktúraváltás elképzeléseink szerint nemcsak a gyógyítóintézmény-rendszert érinti, át kell alakítanunk az egészségpolitika kialakításának feltételrendszerét, kiemelt prioritást adva az informatikai fejlesztéseknek.

A szakmai szolgáltatások rendszerének teljes körű korszerűsítése mellett a finanszírozás rendszerének az átalakítása a harmadik, legfontosabb, és az előbbiekkel egy időben, a ciklus során elvégzendő feladatunk. Kuncze Gábor erről részletesen szólt, nem fejteném ki ismét önöknek, szeretném azonban hangsúlyozni, hogy az új finanszírozási rendszer, az átalakítás legfontosabb célja, hogy az méltányosabb és igazságosabb legyen a szegényebb, alacsonyabb jövedelmű emberek számára. A közfinanszírozás dominanciájának és stabilitásának a fenntartása mellett ösztönözni fogjuk az egészség célú személyes és munkahelyi előtakarékosságot is.

 

 

(16.10)

 

Tisztelt Ház! Befejezésül friss benyomásomról szeretnék szólni, arról, hogy milyen meglepetést okozott számomra az itt folyó vita stílusa, és a vitában megfogalmazódó taktikai elemek is bizony meglepetést keltettek. Az egyik az önök által alkalmazott, mai szóval egyszerűen lenyúlásnak nevezhető módszer abban testesül meg, hogy mióta egyértelművé vált a választások eredménye, a távozó kormány és minisztériumai a nyilvánosságra került szakmai és politikai programunk elemeit saját kormánydöntésként, saját szakmai program mezébe öltöztette, és arra számít, hogy mi olyan balgák vagyunk, hogy nem szólunk, a közvélemény pedig olyan figyelmetlen, hogy nem veszi majd észre ezt a kisajátítást. Pedig a Fodor József-programnak nevezett egészségügyi dokumentum - amely az utóbbi néhány hétben készült el - tételesen a mi egészségügyi programunkat kopírozta le gyorsan az elmúlt hónap során. A tizenharmadik havi nyugdíj, a családipótlék-emelés ötlete akkor nyerte el az önök támogatását, amikor már biztosak lehettek abban, hogy ennek a fedezetét nem önöknek kell előteremteni.

Elképesztő számomra - higgyék el, tényleg - az a magatartás, mint ahogy arcpirító az a cinizmus is, amivel aggodalmat és felelősséget mímelve érdeklődnek az egészségügyi és szociális dolgozók béremelésének részletei és fedezete iránt olyanok, akik egyetlenegyszer sem tettek fel egyetlenegy kérdést sem a saját kormányuknak ezekben a ügyekben. Kicsit divatjamúlt szóval - de hát engedjék meg nekem ezt a régi kifejezést - arcátlannak kell neveznem azok aggodalmát, akik több száz milliárdos kötelezettségvállalás kifizetetlen számláját hagyják ránk, de szemforgató módon a szociális ellátások és az egészségügy konszolidációjához szükséges források biztonságát firtatják, akik nem olvasták el saját négy évvel ezelőtti kormányprogramjukat, mielőtt új keletű, cizellált szakmai igényességgel elkezdték bírálni a miénket. Hadd kérdezzem meg: úgy belül, tényleg nem restellik magukat ilyenkor egy kicsit? (Moraj a Fidesz és az MDF soraiban. - Bernáth Ildikó: Nem! - Dr. Répássy Róbert: Mi is ezt kérdezzük!) Jó, köszönöm a választ, ezt is értem. Akkor hadd folytassam.

A gödör, amit az utóbbi időben olyan szorgalommal nekünk ástak, higgyék el, az önök számára is veszélyes lehet. Ha majd - mint kedvenc mesémben Micimackó és Malacka - a saját vermükbe esnek, elmerenghetnek a kelepcét esetleg elkerülő Elefántról. Talán eszükbe jut majd az is, hogy ennyi energiával, amit szemfényvesztésre, trükkre, cselvetésre, ügyeskedésre, álnokságra és bizony olykor hazugságra is fordítottak, akár jót, hasznosat is elkövethettek volna. Még nem késő jobb belátásra térni! Kérem, ha nem is szavazzák meg, legalább akkor, amikor egyedül vannak, lelkük jobbik felével értsenek egyet velünk, és a legjobb javaslataink mellett kötelezzék el magukat, segítsenek bennünket a végrehajtásban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)