DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy ebben a szakaszban csak a legalapvetőbb felvetésekre válaszoljak.
Elöljáróban Mécs képviselő úrnak szeretném mondani, rendkívüli mértékben tiszteletre méltó az az álláspont, amit elfoglal és képvisel. A saját személyes, megélt tapasztalataiból indult ki. Egyet azonban nem szabad elfelejtenünk: abban az időben, amikor ő töltötte hatéves szabadságvesztés-büntetését, amelyet - mint tudjuk - halálos ítélet előzött meg, Magyarországon politikai okokból ártatlanul elítélt szabadsághősök, szabadságharcosok voltak a börtönökben, ma pedig a független magyar bíróság által korrekt, pártatlan, alkotmányos eljárás keretében, jogerősen elítélt köztörvényes bűnözők. Ez olyan alapvető különbség, amiről nem szabad megfeledkezni.
A vitában eddig elhangzott, a törvényjavaslattal kapcsolatos elismerő véleményeket köszönöm.
A kifogások két fő pontot érintettek, amelyek többrendbelileg előfordultak, ezért ezzel a két kérdéssel röviden foglalkoznék. Az egyik az elítélt és a védő indítvány-, illetve előterjesztés-tételi joga. Úgy gondoljuk, hogy az elítéltek és a védelem jogai egyáltalán nem csorbulnak a tervezett módosítással, hiszen - amint arra Fenyvessy képviselő úr helyesen utalt - az elítélt, illetve védője megteheti előterjesztését, illetve javaslatát a jövőben is a büntetés-végrehajtási intézetnek. Az más kérdés, hogy - elképzeléseink szerint - az ügy ura e tekintetben nyilván a büntetés-végrehajtási intézet. Felhívom a figyelmet arra, hogy az enyhébb végrehajtási szabályok alá helyezés nem alanyi joga senkinek, az nem arról szól, ha valamilyen objektív kritériumok és feltételek bekövetkeznek, akkor az neki jár. Ez olyan lehetőség, amely abban az esetben mérlegelhető és abban az esetben adandó meg, ha a szabadságvesztés célja az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásával is elérhető.
(18.30)
Ez nyilvánvalóan egy megítélésbeli, egy mérlegelésbeli kérdés, és e tekintetben engedtessék meg: ne az elítélt állapítsa meg azt, hogy ő már megérett erre, ő már erre érdemes (Dr. Avarkeszi Dezső: Hanem a bíróság!), hanem azt az ő magatartását a büntetés-végrehajtás mindennapjaiban tapasztalt büntetés-végrehajtási intézet ítélje meg. Amennyiben neki ezzel kapcsolatban panasza van, a panaszjog az intézetvezető ilyen magatartásával szemben továbbra is biztosított, valamint az ügyvédjének is számtalan fórum áll rendelkezésre - ezt Csákabonyi képviselő úrnak mondom. Tehát a büntetés-végrehajtás esetleges visszaéléseivel vagy nem rendeltetésszerű joggyakorlásával szemben megvoltak, megvannak és meg is lesznek a korrekciós lehetőségek és mechanizmusok.
A másik kérdés, amelyik szintén több felszólalásban előfordult, az az, hogy vajon miért kell közvetlenül a jogerős ítélet foganatba vételével egybefüggően, megszakítás nélkül tölteni az előzetes letartóztatást ahhoz, hogy az az evsz szempontjából figyelembe vehető legyen. Eltekintve attól, hogy a tavasszal bekövetkezett, a sajnálatosan elhunyt Döcher György nevével fémjelzett ügyben is pontosan ez a probléma merült fel, elvi éllel is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ha valaki esetleg évekkel, két-három évvel korábban egy adott büntetőeljárás kapcsán előzetes letartóztatásban volt, majd két-három évet szabadlábon töltött, és ez alatt az időszak alatt nyilvánvalóan és később újabb ügyekben jogerős ítélettel is megállapítottan bűnöző életmódot folytatott, majd ezt követően az alapügyben megkezdte a jogerős szabadságvesztésének a letöltését, ebből nyilván nem lehet arra következtetni, hogy a büntetés céljának elérése szempontjából figyelembe kellene venni az akár évekkel korábban kiállott előzetes letartóztatást, amelyet követően akár számos új bűncselekményt is elkövetett. Ez az indoka annak, hogy a törvényjavaslat ekként rendelkezik.
A továbbiakat pedig majd a részletes vita során fogjuk elmondani. Köszönöm szépen. (Taps.)