POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Véleménynyilvánításom e törvénytervezet vitájában beleilleszkedik abba a sorba, amit szocialista képviselőtársaim, Vastagh Pál és Balogh László urak ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban idáig már elmondtak.
A törvény tervezetét olvasva megállapítható, hogy annak célja az egymáshoz eddig is viszonylag közel álló szabálysértési és büntetőeljárás további közelítése egymáshoz, hosszú távon a bíróság szerepe további térnyerésének elősegítése, a közigazgatási bíráskodás megteremtése. Ezt látszik alátámasztani az általános, vagyis jegyzői hatáskör háttérbe szorulása, amely egyrészt megnyilvánul abban, hogy a helyszíni bírság maximális összegét felemelték, s ugyanakkor nem változtatták meg a tulajdon, a vagyon elleni szabálysértést a bűncselekménytől elválasztó értékhatárokat, illetve új szabálysértési hatóságokat hoztak létre, valóban új törvényi tényállások megalkotása nélkül.
A tervezet szerint a törvény nemcsak bővülne, de bizonyos eddig meglévő intézmények is megszűnnének; ilyen a pénzbírság önkormányzat által méltányosságból történő elengedése. Ez a ritkán igénybe vett intézmény a végrehajtási eljárás alatt ténylegesen és lényegesen nehezebb körülmények közé kerülő elkövetővel szemben hátrányos, viszont előnye, hogy növeli a szabálysértési hatóság tekintélyét és a jogbiztonságot azáltal, hogy a jogerős szabálysértési határozatok végrehajtási eljárásban történő megváltoztatását nem teszi lehetővé. A szabálysértési törvény ezen rendelkezésének eltörlése annál is inkább indokolt, mert a tervezet szerint a közigazgatási szerveken kívül már a bíróság is hoz szabálysértési határozatot, amelynek megváltoztatására semmiképpen sem jogosult az önkormányzat. A tervezet ezen intézmény pótlására lehetővé teszi a határozat végrehajtásának egy hónapra történő felfüggesztését. Ez azonban az amúgy is hat hónapra lehetséges halasztást egy hónappal meghosszabbítja, így a tervezet ezen rendelkezésének nincs nagy jelentősége.
A szabálysértési törvényt alkalmazó hatóságok számára a sikeres végrehajtási eljárásban az egyik legnagyobb problémát a pénzbírság behajtása okozta. Az évek során egyre csökkent az alaphatározatokban kiszabott pénzbírságot önként befizetők száma. Ezt a szűkebb körzetem, Győr is számokkal tudja igazolni.
A tervezet a végrehajtási eljárásban a letiltás eredménytelensége esetére lehetővé teszi az adók módjára történő behajtást, illetve ennek sikertelensége esetén új lehetőség a pénzbírság elzárásra történő átváltoztatása. A letiltást az utóbbi időben végbement változások indokolták, így: a személyi igazolványban nem szerepel a munkahely, a munkanélküliek nagy száma, illetve olyan gazdasági tevékenységi formák, egyéni vállalkozások elterjedése, amelyek nem teszik lehetővé az alkalmazást, s ezek miatt gyakorlatilag alkalmazhatatlanná vált. Az így behajtott bírságok összege néhány százaléka a kiszabott bírságösszegeknek.
A fentiek miatt megítélésünk szerint jelentős növekedés várható az adóhatóságoknál, amelyekre - a jegyzői hatáskörben végrehajtásra kerülő ügyeken kívül - a szabálysértési eljárások többségét kitevő rendőrségi szabálysértési eljárások végrehajtása is rá fog zúdulni. A bíróságok szintén nagy ügyiratforgalom-növekedéssel számolhatnak, hiszen ha sok ügy remélhetőleg véget is ér a sikeres adóbehajtás következtében, reális esély van arra, hogy a bírságoló határozatok körülbelül harmada, elzárásra történő átváltozás céljából, eléjük fog kerülni.
Nem lehet pontosan előre tudni azt sem, tisztelt Ház, hogy milyen hatása lesz a bírságösszeg napi minimuma 100 forintról 1000 forintra történő emelésének. Az így esetleg elzárásra kerülő elkövetőknek több mint fele 3-4 napon, döntő többsége egy héten belül szabadulna a jelenlegi bírságátlagok alapján. Ha figyelembe vesszük, hogy a 4 órát meghaladó előállítás már egynapi elzárásnak felel meg, akkor az elkövetők egy-két napos elzárással való fenyegetésének nincs komoly visszatartó ereje. A többség nyilván a jövőben sem kívánja majd az elzárásokat letölteni, ugyanakkor elgondolkodtató lesz a számukra, hogy ne üljék-e le mégis azt a pár napot, akár a szabadságuk terhére is, ha ezen idő alatt szerzett keresményük, nettó jövedelmük nem éri el az átváltoztatás napi 1000-2000 forintos összegét.
A munkanélküliek vagy a hajléktalanok, akik amúgy is nehéz anyagi-szociális körülmények között élnek, még jobban érdekeltté válnak abban, hogy inkább leüljék a pénzbírság összegét. Az ilyen elzárások nem serkentik az elkövetőket a befizetésre, hanem inkább arra ösztönöz, hogy kivárják, amíg a hatóságok az elővezetésüket elrendelik. Sikeres elővezetés esetén még mindig kifizethetik a pénzbírságot, vagy néhány nap után szabadulnak.
A továbbiakban arról szeretnék szólni, hogy a helyszíni bírság alsó határát megtartja, tehát az 500 forintot nem szünteti meg a tervezet, a helyszíni bírság készpénzben történő kifizetésének lehetőségét viszont eltörli. Ugyanakkor lehetővé teszi az adók módjára történő behajtását, majd ennek sikertelensége esetén az elzárásra történő átváltoztatását. Az adók módjára az 1000 forintnál kisebb összeg behajtására az 1990. évi XLI. törvény 93. §-a értelmében nincs lehetőség, s az elzárást is 1000 forint/nap összegre lehet a tervezet szerint átváltani. Ennek következtében a behajthatatlan helyszíni bírság elkerülése céljából biztosra lehet venni, hogy 1000 forintnál kisebb összeget nem fognak kiszabni az eljáró hatóságok.
A helyszíni bírság maximális tételének 10 000 forintra emelése előreláthatóan csökkenteni fogja a szabálysértési hatóságok ügyiratforgalmát, hisz ez eljáró szervek gyakran azért tesznek feljelentést, mert a valamilyen okból kiszabható 2000 forintos helyszíni bírság összegét alacsonynak találják.
A fentiek figyelembevételével előre látható, hogy a szabálysértési hatóságok esetében a feljelentések száma csökkenni fog. Az is valószínűsíthető, hogy az 1000-2000 forintos pénzbírságok száma szintén csökken, és ehelyett a hatóságok figyelmeztetést vagy magasabb összegű pénzbírság kiszabását fogják alkalmazni.
A tervezet harmadik része foglalkozik az egyes szabálysértési tényállásokkal. Érdekessége, hogy tartalmaz bírósági hatáskörbe tartozó két szabálysértési tényállást is: a veszélyes fenyegetést, amelynek van vétségi megfelelője, illetve az új szabálysértési tényállásként megfogalmazásra kerülő rendzavarást.
Módosul a koldulás szabálysértési tényállása is a tervezet szerint, s csak a gyermekkorúakkal együtt megvalósított koldulást rendeli el büntetni. Meglátásunk szerint ez semmilyen mértékben nem fogja gátolni a köztereken ma már meglévő üzletszerű koldulást. (Dr. Hack Péter: Így van!)
A prostitúcióhoz megváltozott tartalommal kapcsolódik a tiltott kéjelgés és két új szabálysértési tényállás. Ezeket azért említem meg, mert a tényállást kitöltő törvény, illetve egyéb jogszabály - ismert módon - még nem jelent meg, illetve ismeretes az Alkotmánybíróság ezekkel kapcsolatos döntése.
A tulajdoni szabálysértések két szempontból is említést érdemelnek, egyrészt azért, mert a tervezet nem változtatta meg a bűncselekmény szabálysértéstől elválasztó értékhatárát, ennek az összege továbbra is 5000 forint, holott az utolsó karbantartása, 1993 óta jelentősen inflálódott.
(10.30)
A másik érdekessége, hogy itt is megvalósul több szabálysértési tényállásnak egy tényállásba történő összefoglalása.
Tisztelt Ház! Néhány gondolatot még arról, hogy miért javasoljuk az előterjesztőnek annak megfontolását, hogy vonja vissza átdolgozásra a törvényjavaslatot. Talán már a címe miatt is, hiszen ez együtt tartalmazza a szabálysértési eljárás szabályait és az egyes szabálysértésekről szóló tényállásokat. Helyesebb volna viszonylag hosszabb távra alkalmazható eljárási szabályokat külön törvénybe foglalni. Továbbá gondunk van a törvénytervezet nyelvhelyességi dolgaival is, hiszen érezhető rajta, hogy egy német anyanyelvű törvénytervezet átvételéről van szó, s ennek következtében több helyütt a jogszabály fogalomhasználata is következetlen. A tervezet - mint már az előbb is jeleztem - visszahozza az elzárás büntetés alkalmazását. Tény, hogy mindezt szűk körben teszi lehetővé, azonban növeli a szabálysértés miatt kiszabható, személyi szabadságot korlátozó büntetést. Nem akarom Galgóczi Erzsébetet ide idézni a Házba - hiszen a fényképek alapján itt ült, majdnem velem szemben a padsorok közepén -, aki a Vidravasban ír arról, hogy nem helyes az a törekvése egy nemzetnek, amely polgárait minél inkább elzárásra, tehát a kivonásra ítéli.
Pontatlannak tartjuk az egyes feladatok ellátását létrehozó rendőri szervek hatáskörének megjelölését. Pontosabban kellene körülírni, megfogalmazni, megnevezni így az autópálya-rendőrséget a törvénytervezetben vagy éppen a repülőtéri biztonsági főigazgatóságot. A járművezetéstől való eltiltás szabályaival kapcsolatban az egy évi eltiltást súlyosnak tartjuk, hiszen ez ismételt és összegzett büntetést is jelenthet az elkövetőre, illetőleg szeretnénk, ha az ilyenfajta büntetést bírói útra lehetne terelni. Az elzárással is sújtható szabálysértés miatt elsőfokon a helyi bíróság jár el, kérdés, hogy akkor ez mitől szabálysértési eljárástervezet.
A bíróság előtti általános eljárás szabályai szerint súlyosítási tilalmat tartalmaz a törvénytervezet, eszerint a szabálysértési hatóság határozatában megállapított rendelkezéseknél hátrányosabb rendelkezést a bíróság csak akkor hozhat, ha erre új bizonyíték vagy új tény merül fel. Ez egyébként szabálysértési esetekben nagyon ritka. Valójában az történik, hogy a szabálysértés elkövetőit fellebbezésre ösztönzi a jogszabály, amely elviselhetetlen terheket ró a fellebbviteli fórumokra, ezért javasoljuk megfontolni azt, hogy nem kellene-e az ügyészséget beiktatni ebbe a fellebbezési fórumba. A törvény végrehajtási szabályai között szerepel, hogy az elzárást büntetés-végrehajtási intézetben, illetőleg rendőrségi fogdában kell végrehajtani. Nem tisztázott véleményünk szerint, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben milyen végrehajtási szabályok alapján kell az eljárást foganatosítani, illetőleg az eljárás költségei kit terhelnek.
Befejezésül: nem tisztázottak a tervezet hatálybalépésének költségvetési feltételei, nincs pontos becslés a bíróság megnövekedett terheinek tényleges mértékére, és nem látható az sem, hogy milyen költségnövekedést jelent a törvénytervezet elfogadása a büntetés-végrehajtási intézetek számára.
Ezek miatt javasoljuk átgondolni, illetőleg azt a tisztelt előterjesztő számára, hogy esetleg módosító indítványokkal ezeket kiküszöbölje.
Tisztelt Ház! Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)