DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyre sokasodnak annak jelei, hogy megindult a választási kampány, az ellenzéki pártok részérõl egyre felelõtlenebb ígéreteket lehet hallani a Magyarország elõtt álló feladatokról, a Magyarországra váró gazdaságpolitikai feladatokról. Tényekkel szükséges és fontos szembesíteni ezeket az ígéreteket, amelyek megítélésünk szerint megalapozatlanok, félrevezetõk - én bízom abban, hogy a választópolgárok is felismerik ezt. Elõször tehát a tényekrõl beszéljünk!
Ez a kormány arra vállalkozott, azt vállalta a koalíciós szerzõdésében, hogy megállítja az ország évek óta tartó gazdasági hanyatlását, és megteremti a fenntartható, a stabil növekedés, a gazdasági felemelkedés feltételeit. Én úgy ítélem meg, tisztelt képviselõtársaim, hogy a kormány ezt az ígéretét teljesítette, és a kormány szigorú kritikusai is azt állítják - legutóbb éppen egy újságcikkben -, hogy tulajdonképpen kedvezõbben áll ma Magyarország, mint amire ígéretet mert tenni 1994-ben ez a koalíció.
Az elmúlt négy év eredményeirõl nagyon sok mindent beszélhetnénk, de engedjék meg, hogy néhány adattal világossá tegyem, hogy hova, meddig jutottunk el ezen négy év alatt.
Míg 1994-ben az adósság több mint másfélszeresét tette ki a devizabevételeknek, addig 1998-ra ez az arány 40 százalék alá csökkent. 1997-ben a GDP több mint 4 százalékkal nõtt, ennek is a négyötöde a magánszférában keletkezett, tehát a magángazdaság indult igazán növekedésnek - ami az idei évre vonatkozó kilátásokat illeti, ezek még kedvezõbbek. Tavaly volt a gazdasági növekedés a leggyorsabb a rendszerváltás óta. 1997-ben az elõzõ évhez képest a külkereskedelmi kivitel 30 százalékkal növekedett, ami hihetetlenül magas arány, míg a behozatal 26 százalékkal nõtt, tehát a kivitel alaposan megelõzte ezt. Az ipari termelés 11 százalékos növekedést mutatott, ez már csaknem a távol-keleti gazdaságokra jellemzõ ütem, és nem is az idei évre jellemzõ, hanem a korábbi idõszakra, a fellendülés éveire. Az építõipari termelés 10 százalékkal nõtt, a folyó fizetési mérleg az 1994-eshez képest 3 milliárd dollárral javult. Az alkalmazottak reáljövedelme az elmúlt évben 5 százalékkal emelkedett, és 1998-ra is további növekedést prognosztizálhatunk.
Hosszan sorolhatnánk ezeket az adatokat, de talán nincs értelme többet beszélni errõl, hiszen ami a legfontosabb: végre a választópolgárok is érzékelik a mindennapokban a kicsiny, de biztos elõrelépés lehetõségét. Nem véletlen az, hogy az elmúlt hónapok közvélemény-kutatásaiban érzékelhetõen növekedett a választópolgárok emelkedettsége, és különösképpen a jövõre vonatkozó kilátások váltak kedvezõbbé, fordultak pozitívabbra. Ezek tehát olyan eredmények, olyan tények, amelyeket érdemes felhozni akkor, amikor az ellenzéki pártok részérõl megalapozatlan ígéretek hangzanak el.
Az egyik ellenzéki párt 7 százalékos gazdasági növekedést ígér. Elõször is szeretném megjegyezni, hogy a magam részérõl ezt persze igen komoly elismerésnek és bóknak tekintem a kormány eddigi gazdaságpolitikája iránt, hiszen ez azt jelenti, hogy ma már csak egy 7 százalékos ígérettel lehet túllicitálni azon a biztos 4-5 százalékon, amelyet ez a gazdaság teljesíteni fog az elmúlt négy év eredményeinek tükrében. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.) Ugyanez a párt jelentõs adócsökkentéseket javasol, amivel nekünk persze semmi problémánk nincs, csak a forrását kellene megjelölni! Ha végigszámoljuk mindezeknek a javaslatoknak a költségvetési vonzatait, akkor látjuk: itt bizony 400 milliárd forint fog hiányozni a költségvetésbõl. Ez a 400 milliárd forint megegyezik az önkormányzatok teljes évi költségvetési kiadásaival. Magyarul ez azt jelenti, hogy ha ezt a 400 milliárdot elvesszük, akkor Magyarországon az önkormányzatoknak - ha ezt tõlük vesszük el - nem marad pénzük iskolákra, utakra, a közszolgáltatások fenntartására, tehát igencsak furcsa a javaslat. További 200 milliárdos többletkiadást is javasol ugyanennek a pártnak a programja, így tehát jogosan merül fel a kérdés, hogy mibõl. Egyetlen forrást tudunk csak elképzelni: újabb nagy adósságok felvételét, az országnak egy olyan, újabb adósságcsapdába való belekergetését, amihez, azt hiszem, senki nem lesz partner.
Tehát, tisztelt képviselõtársaim, elindult a választási ígérgetések idõszaka, inflálódnak az ígéretek, de én biztos vagyok abban, hogy a választópolgárok különbséget fognak tenni a tények és a megalapozatlan ígéretek között. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból: Fognak!) Szeretném tisztelt ellenzéki képviselõtársaim figyelmébe ajánlani Lincoln elnök bölcsességét, õ azt mondta: be lehet csapni kevés embert hosszú idõn keresztül (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi, hogy letelt az idõkeret.), sok embert rövid idõn keresztül, de nem lehet becsapni sok embert sok idõn keresztül. (Moraj, közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból: Ahogy a koalíció! - Taps a kormánypártok soraiban.)