DR. SZIGETI GYÖRGY (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Vitába szállok Keller államtitkár úrral, a következõ okok folytán. Nálam van a MEOSZ postán érkezett írásos véleménye, és többi képviselõtársam is megkapta ezt. Ebben az van, hogy ha nem tartalmaz összegszerû megjelölést, akkor a törvénynek ez a része kiüresedik.
Hogy az érintett szervezetekrõl beszél az államtitkár úr, nem tudom értelmezni. A egyik legnagyobb fogyatékosszervezet részt sem vett ezen a tárgyaláson, sõt, kifejezte, hogy a törvényt tekinti megoldásnak. Nem tudom, hogy kikkel egyeztetett a Népjóléti Minisztérium, de hogy a fogyatékosszervezetekkel nem, azt valószínûnek tartom, vagy félreértés - finomabban szólva kommunikációs zavar - lépett fel.
Hogy a tárca álláspontja micsoda? A 80 százalékos összeget a tárca javaslatából vettük; sõt, az egész törvényjavaslat, amit beterjesztettünk, soha nem vitattuk, hogy a Népjóléti Minisztériumban készült, és ezt a decemberi állapotot tükrözi. De ha ilyen gyorsan elszállt az idõ, és ezt a népjóléti tárca elfelejtette, hadd emlékeztessem államtitkár urat, hogy két hete kaptuk meg a postában a gazdasági kabinet által megtárgyalt, kormány által jegyzett koncepciót, amiben szerepel, hogy a fogyatékossági támogatás 60 százalék legyen. A kormány tehát már lejjebb vitte 60 százalékra. Jó, hogy a parlamenti ülésszaknak talán vége lesz, mert lassan eljutnánk egy olyan összegig, ami az elõbb elmondottak szerint értelmezhetetlen.
A másik része természetesen kezelhetõ, hogy a késõbbi törvény rendezi, és a rendszerben meglévõ ellátásokat egymásra építi. Itt arról van szó, hogy ha ígérünk valamit, akkor azt komolyan tegyük, vagy elmaszatoljuk a dolgot, akkor pedig bizonytalanná és kérdõjelessé tesszük az egészet. Még egyszer: vitatom, hogy a népjóléti tárca ilyen megegyezésre jutott a fogyatékossági szervezetekkel, és ezt (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) szeretném jegyzõkönyv számára rögzíteni.
Köszönöm.