DR. SZABÓ ZOLTÁN mûvelõdési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselõ Úr! Gondolom, ön csak akkor lenne elégedett, ha most azt válaszolnám: a kormány azért lehetetleníti el a levéltár mûködését, mert eredendõ gonoszságában nem talált más megoldást arra, hogy jól felbosszantsa a kutatókat. Sajnálattal kell közölnöm, hogy nem válaszolhatom önnek ezt. Nem tesszük lehetetlenné a kutatásokat. Azokat a kifogásokat és fájdalmakat is megértem, amelyek azt mondják, hogy nem egy öröm kiköltözni a Várból a külsõ Bécsi útra - végül is a várbeli levéltárnak megvan a maga történelmi levegõje, légköre. Azt gondolom, hogy ezért nem véletlenül fáj azoknak a szíve, akik eddig a Várba járhattak, és mostantól a külsõ Bécsi útra kell hogy járjanak. Azt gondolom, hogy a tiltakozások, amelyek aláírásgyûjtésekben nyilvánultak meg, inkább ezt a légkört fájlalják, mint a megközelíthetõségi nehézségeket; végül is nem hiszem, hogy Kecskés úrnak Pécsrõl, Sipos úrnak Debrecenrõl, Szabó úrnak Marosvásárhelyrõl vagy Molnár úrnak a jugoszláviai Zentáról lényegesen nehezebb lenne a külsõ Bécsi utat megközelíteni, mint a Várat.
Ugyanakkor azonban azt kell mondanom, hogy 1991-ben mégiscsak az akkori kormány döntött arról, hogy meg kell oldani a levéltári anyagok elhelyezésének problémáját. Ebben az akkori kormánynak teljesen igaza volt, a várbeli épületet egész egyszerûen kinõttük. Természetesen lehetett volna az is egy megoldás, hogy nem osztjuk ketté a gyûjteményt, hanem az egészet elvisszük a Várból. Ebben az esetben, gondolom, képviselõ úr azért interpellált vagy kérdezett volna, hogy miért kell még a lehetõségét is megtagadni annak, hogy az Országos Levéltár legalább szimbolikusan - egy terem, egy olvasóterem és egy tábla erejéig - benne maradjon a Várban. (Csóti György: Választ kérek!) Végül is az elõzõ kormány e mellett a megoldás mellett tette le a voksot - a külsõ Bécsi úti megoldást is az elõzõ kormány találta.
Meg kell erõsítenem, tisztelt képviselõ úr, azt a három hónappal ezelõtt elhangzott kijelentésemet, amelyet ön teljes tévedésnek nevez. Így aztán nem tartozom semmiféle tévedés beismerésével és semmiféle megkövetéssel a tekintetben, amit három hónapja mondtam.
(16.20)
Egyébként pedig a Bécsi úti levéltár a legkiválóbb európai levéltárak színvonalát is megüti. Engedje meg, hogy annak a reményemnek adjak kifejezést, hogy a kutatók elõbb-utóbb ott is meg fogják teremteni azt a légkört, amit most érthetõen hiányolnak.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)